Az egység helyreállítása
A d, l, n, t, szóvég + j ragkezdet összeolvadásának jelölése a birtokos személyragozás egyes és többes 3. személyében:
módja, módjuk | módgya, módgyuk |
alja, aljuk | allya, allyuk |
kínja, kínjuk | kínnya, kínnyuk |
falatja, kerje | falattya, kertye v. kerttye. |
adja, adják | adgya, adgyák |
falja, falják | fallya, fallyák |
kenje, kenjék | kennye, kennyék |
látja, rontja | láttya, rontya v. ronttya. |
nagyja | naggya v. nagygya |
királyja, királyjuk | királlya v. királylya |
anyja, anyjuk | annya, annyuk; |
atyja, atyjuk | attya, attyuk. |
hagyja | haggya v. hagygya |
folyjék | follyon v. folylyon |
hányja | hánnya v. hánynya. |
Helyesírási szabályzatunk az ejts, fűts, szítsa, tanítson stb. szóalakokat A szóelemző írásmód nagy fejezetén belül A szóelemek módosult alakjait feltüntető írásmód c. alfejezetben tárgyalja, ugyanabban, amelyben a lássuk, hass, alkoss, fürössze, ássa, vadásszon, nézzen, eddze stb. írásmódok is vannak. A szabályzat logikája szerint a -j módjel „titokzatos” (nyelvtörténeti) alakmódosulásai tartják össze ezt a csoportot, mert ezekben – Kazinczy szavaival – „a’ pronunciátió világos ellenkezésben vagyon a’ grammatikai formátiók charactericus betűjikkel”, s ezért „a’ leírásban a’ hangot kell követni, nem a formátiókat (mossa tehát, noha ez annyi mint mos és ja, mint fogja, adja, kapja, vonja, tartja)”.
A -j „színelváltozásain” túl (amire már Kazinczy is figyelmeztetett) más is van a háttérben.
A lássuk, hass, alkoss, fürössze, ássa, vadásszon, nézzen, eddze stb. vitathatatlanul kiejtésük szerint leírt szóalakok. De: vajon az ejts, fűts, szítsa, tanítson stb. nem tekinthetők fonetikus írásmódú formáknak, ha „reformátusul” írunk, ill. olvasunk? Joggal. Így is, úgy is kerek tehát helyesírásunk rendszere: a vess és a fűts nincs ellentétben egymással: mindkét szóalak kiejtése szerint van leírva, ha régi magyar református szemmel nézzük őket. A fűts típus esetében is (egy kis betű-szemfényvesztéssel) sikerült megtartani az „etimológiát”, az oly fontos „gyökeret” is: ts=t+s; meg a kiejtést is, hiszen: ts=ccs.
Y
Isten neki! Magam sem ellenkezem. Hát micsoda állat kegyelmed?
J
Jott nevezet alatt vagyok ösmeretes a’ magyar földön[.]
Y
Én a’ világon uralkodó betűk’ legszebb nemének köztársaságában nem megvetendő tag vagyok. Nevem Ypsilon.
J
E’ szerént collegák vagyunk.
Y
Szükséges hozzá adnom, hogy én most a’ magyar földön is elhíresedtem ugyan; de Római gyarmat vagyok, ’s mi több? Görög eredetű.
J
Ugyan úgy e? Hm! hm! De már én olly régi hírrel nem dicsekedhetem. Én a’ háborús közép üdőben születtem, ’s meg kell vallanom, valami – bizonyos vitézi tűz bujdosik is ereimben, mellyet alig titkolhatok [.]
Y
Vettem észre. Az a’ bizonyos tűz – engedelmével – nem egyéb, mint otrombaság. Hanem most egyszer elfelejtem – Isten megáldja az Urat. (menni akar)
J
Uccse! nem a’ legszelídebb bötű; de még is vele megyek, ’s vagy megbékél egészen, vagy megverem ma. (Utána kiált) Hej hej! együtt mehetünk, én is arra megyek [.] (Melléje szövetkezik, ’s ölelgetni kezdi.)
Y finnyásan
Ne fárassza magát. Én magam is el tudok ballagni[.]
J
De ugyan hova siet ollyan igen?
Y
Ragasztéknak egy cselekvő ige mellé, hogy tudja [.]
J
Oh hát egy járatban vagyunk. Én is épen ragasztéknak készültem[.]
Y
Nem tudom hová.
J
De én pedig tudom. Több utazási tapasztalásaimból példát is hozhatok, ugy mint: lát-ja, bot-ja
Y bámulva, utóbb bosszúsan
Micsoda? – Hah ez még is sok, ez még is türhetetlen! – Hát orczátlan teremtése az Istennek, nem pirúlsz, oda tolakodni, hol csak nekem lehet helyem? Élhetetlen, nem tudod-e, hogy valamennyi név, valamennyi ige hangzik a’ magyar ajkakon, mind én nyomosítom meg azoknak ragasztékait? És mi vagy te, hogy így botránkoztatod a’ régi bötű rendet? – Lódulj előlem, vagy összetöröm poszka testedet.
J
Magyar bötű létemre mondom, te dühös Ypsilon, ha még tovább dörgesz, letöröm csúf szarvadat. Ki adott neked hatalmat illy éktelen szidalomra? – Régen ösmerem az Ypsilon had’ dölfét; de gondolván, hogy emberségesebb vagy a’ többi Ypsilonnál, nem tettem szemre hányásokat. Bohó szeles pára! szinte megbomlok fájdalmamban, ha meggondolom, hogy a’ fél magyar Hazát Ypsilon kórság gyötri. Mind csak Ypsilon, meg Ypsilon, meg száz ezerszer is Ypsilon úralkodik, a’ Krumplinál, Svábnál szaporább, holott felényire se volna szükségünk. – Most tisztúlj; mert összekonczollak[.]
Három helyesírás-történeti munka
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir