A nyelvi attitűd
A nyelvi attitűd
Nyelvhasználatunk egyik fontos meghatározó, befolyásoló tényezője a nyelvhez, a nyelvekhez, változataikhoz, egyes elemeikhez, szabályaikhoz való beállítottságunk, szakszóval: attitűdünk. Amit okkal, ok nélkül – csúnyának, értéktelennek, elavultnak, megbélyegzőnek érzünk, azt kerüljük, amit viszont szépnek, értékesnek, hasznosnak, helyesnek tartunk, azt követjük. A nyelvben is. A nyelvjárások visszaszorulásában például nagy szerepe volt és van a nyelvjárási beszédmód meglehetősen általános negatív megítélésének. De a kisebbségi nyelvek térvesztésének egyik oka az, hogy a favorizált államnyelvhez viszonyítva kevésbé értékesnek tűnik maguknak a kisebbségieknek – vagy egy részüknek – a körében. A hazai szlovák vagy az ausztriai magyar látványos visszavonulásának egyik lényeges oka ez. Az idegen nyelvek tanulásában is szerepet játszik a tanulandó nyelvhez való viszonyulásunk. Ha ez negatív – ahogy volt nálunk az orosszal szemben, amikor kötelezően tanulandó nyelv volt 1949 és 1989 között –, akkor a várt eredmény is elmarad. Ha pozitív – ahogy az angollal szemben az –, akkor az eredmény nem marad el. De gondoljunk akár a névdivatra is: azokat a neveket részesítjük előnyben, amelyeknek ilyen-olyan okból pozitívan viszonyulunk (legyen az Izaura, Szamanta vagy Pamela), kerüljük viszont azokat, amelyekkel hadilábon állunk (Adolf, Tasziló, Ubul). Ne feledjük: a nyelvi attitűd nem nyelvi, hanem társadalmi okokra megy vissza, a nyelvi érvek utólag társulnak a nyelven kívüliekhez! A nyelvek, nevek szépségéről nyilatkozva bizony – akár akarjuk, akár nem – az adott nyelveket és neveket hordozó közösségekhez, személyekhez való viszonyunk alapján nyilatkozunk.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
