A Magyar Írószövetség
A Magyar Írószövetség
Az Írószövetség – eredeti elnevezése szerint a Magyar Írók Szövetsége – 1945 júliusában alakult meg, előzménye a Magyar Írók Szabad Szervezete volt. Az 1945–1948-as „koalíciós korszakban„ a szövetség átfogta a magyar irodalmi élet szinte teljes területét, csupán néhány konzervatív és szélsőjobboldali írótól tartotta távol magát. 1949-ben a kommunista diktatúra irodalompolitikájának megfelelően alakult át, soraiból sok kiváló írót zártak ki. 1953-tól, az első Nagy Imre-kormány megalakulásától kezdve határozottan lépett fel a művelődéspolitikai diktatúrával szemben, a nemzeti és az európai kultúra védelmében. Hetilapja: az Irodalmi Újság a szellemi ellenállás nyílt fóruma volt. Az Írószövetségnek, különösen az 1956 szeptemberében megrendezett közgyűlésnek, igen nagy szerepe volt a reformpolitika támogatásában és az 1956-os forradalom szellemi előkészítésében. Ennek leverése után a szövetség 1956. december 28-i közgyűlése határozottan kiállt a forradalom nemzeti és társadalmi követelései mellett, ezt a hitvallását a Tamási Áron által beterjesztett Gond és hitvallás c. kiáltvány foglalta szavakba.
Az Írószövetség 1956 őszi közgyűlésén. Balról: Sinkovits Imre, Zelk Zoltán, Méray Tibor, (lent, félig takarva) Déry Tibor
Ezt követően a Kádár János-féle kormány felfüggesztette a szövetség tevékenységét, amit csak 1959 szeptemberében indítottak meg újra. Az Írószövetség a hetvenes évektől kezdve azonban arra törekedett, hogy visszaszerezze elveszített autonómiáját, és a hatalomtól függetlenül hallassa szavát a közélet és az irodalom nagy kérdéseiben. Az 1981-es és 1986-os közgyűlések már ismét az ellenzéki szabad véleménynyilvánítás fórumai voltak, sőt ebben az időben az egész ország nyilvánossága előtt egyedül az Írószövetség fórumain lehetett megszólaltatni a hatalom tevékenységét érintő bírálatot. A művelődéspolitika ennek következtében támadást indított az Írószövetség ellen, szóba került felszámolása és egy „kormánypárti” írószervezet létrehozása is.
A nyolcvanas évek végén a szövetség a politikai és társadalmi átalakulások egyik műhelye volt, s 1989 novemberében tartott közgyűlése már azzal foglalkozott, hogy az irodalomnak és az írótársadalomnak milyen szerepet kell betöltenie a rendszerváltozás után. Ekkor választotta új nevét is: a Magyar Írószövetség mint megnevezés arra utal, hogy a szövetség minden magyarul alkotó írástudó tömörülése, függetlenül állampolgárságuktól, másrészt tagjai közé fogadja a nem magyarul (cigányul, németül, szlovákul) alkotó magyarországi írókat is. Az 1989-ben elfogadott alapszabály értelmében: „Az Írószövetség elsődleges céljának, tevékenysége értelmében azon szellemi, intézményi és anyagi feltételek megőrzését, illetve megteremtését tekinti, amelyek biztosítják a magyar irodalom szellemi hivatásának betöltését, a magyar kultúrában játszott szerepének érvényesülését, évszázadok alatt kivívott európai rangjának és művészi minőségének fennmaradását.”
Jobbágy Károly 1956 őszén írott versei, a Tigrisek lázadása kéziratban terjedtek
A Magyar Írószövetség háromévente tartja közgyűlését, tevékenységét két közgyűlés között a hetvenegy tagú Választmány irányítja. A szövetséget elnök vezeti, aki mellett kilenctagú Elnökség működik. Az Írószövetségnek jelenleg (1996 elején) több mint ezer tagja van, közöttük a határokon túl élő kisebbségiek és nyugati magyarok. A vidéken élő írókat (Pécs, Szeged, Kecskemét, Miskolc, Debrecen, Tatabánya, Székesfehérvár, Szombathely és újabban a kárpátaljai írók kezdeményezésére Ungvár központtal) regionális írócsoportok fogják össze, a szakmai munkának a (költő, prózai, drámai, kritikai, műfordítói és ifjúsági irodalmi) szakosztályok a fórumai. A szövetség elsősorban az írótársadalom szakmai közéletét fogja át, emellett teret ad az irodalom érdekvédelmének és a külföldi társszervezetekkel kialakított nemzetközi kapcsolatoknak is. Az Írószövetségnek Kortárs és Magyar Napló címmel két havi folyóirata van.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
