Petrőczy Kata Szidónia
Petrőczy Kata Szidónia
A Habsburg-ellenes érzelmű családból származó költőnő (1662–1708) ifjúkorát lengyelországi bujdosásban töltötte. Mikor 1681-ben az erdélyi Pekri Lőrinc feleségeként visszatérhetett, családjából már csak legifjabb bátyja, Thököly Imre tábornoka élt. Pályája elején a korszak kéziratos költészetének modorában könyörgő, bűnbánó és panaszverseket írt. A Felvidéken, az Esterházy-udvar hatására vált tudatos műköltővé. Hangjának fő jellemzője a költői öntudat, a személyes érzelmek nyílt megvallása, s ebben a vonatkozásban nőíróink közül az övé az elsőség a magyar irodalomban. Férjének vagy férjéről írt verseit az érzelmek (szerelem, szemrehányás, féltékenység, önérzet) gazdag hullámzása teszi időtállóvá. A labirintussá bonyolódott világból végül a vallás vigasztalásához fordult: élete utolsó évtizedét a pietizmus néven ismert kegyes-érzelmes irányzat vonzáskörében töltötte. A pietizmus közösségélménye és a már folyó Rákóczi-szabadságharc arra késztette, hogy fölemelje hangját a Habsburg-uralom által szentesített protestánsüldözés ellen. A nemzetet fenyegető veszélyről írt két verse („Oh, irgalmas Isten...”; „Oh, lelkünk világossága...”) ma is szerepel az evangélikus gyülekezeti énekeskönyvekben. Életében csak németből fordított vallásos művei jelentek meg nyomtatásban – első fordítása valószínűleg a Katolikus válasz az ezsaviták eretnek kérdésére (H. n., 1690), saját neve alatt kiadott művei: A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket élesztő, jó illatú XII liliom (Kolozsvár, 1705); Jó illattal füstölgő, igaz szív (Lőcse, 1708) – ezekkel azonban kivívta tudós kortársai (pl. Pápai Páriz Ferenc) tiszteletét.
Petrőczy Kata Szidónia
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
