Sajtólevél, udvari újság, folyóiratok
Sajtólevél, udvari újság, folyóiratok
Magyarországon a sajtólevelek első példánya már 1587-ben megjelent: a német nyelven készült Newe Zeitung ausz Ungernt a Vas megyei Monyorókeréken egy vándornyomdász, Hans Mennel (Manlius) adta ki és a szigetvári pasa vereségének leírását tartalmazta. (Ugyanez a vándornyomdász öt évvel későbbi Newe Zeitungjában már egy Konstantinápoly felett feltűnt üstökösről számolt be.) Az első magyar nyelvű újságlevelet Brewer Lőrinc lőcsei nyomdász jelentette meg 1634-ben Roevid, de igen bizonyos Relatio... címmel, melyben Wallenstein császári tábornok árulásáról és kivégzéséről tudósított.
A magyarországi sajtó születése időpontjának 1705-öt tekintik: ekkor jelent meg ugyanis a szabadságharc (illetve II. Rákóczi Ferenc) hivatalos, udvari lapja, a címében Mercuriusra, a római mitológiában az istenek gyorslábú hírnökére utaló Mercurius Hungaricus, a lőcsei Brewer-nyomdában. A lap a kuruc-labanc összecsapások eseményeiről számolt be, elsősorban azzal a céllal, hogy a külföldi udvarokat tájékoztassa. Ezért is változtatták az újság címét a beszédesebb Mercurius Veridicus ex Hungariara, azaz Magyarországi Igazmondó Mercuriusra, melynek mindössze hat száma került elő az 1705 és 1710 közötti időszakból.
A sajtót gazdaságilag és politikailag támogató polgárság hiányában majd száz évet kellett várni a következő lapokra. Rát Mátyás Magyar Hírmondójára (1780-88), és az itteni szerkesztősége után saját lapot alapító Szacsvay Sándor Magyar Kurírjára (1786-1834). Annak ellenére, hogy Európában a francia forradalom időszakára a nyilvánosság már a politika felé fordult, Magyarországon nem éltek meg (és részben emiatt nem is működtek) a híreket közlő újságok. Nálunk a 19. század közepén vált véleményformáló „hatalommá”, a politikáról való okoskodás színterévé a sajtó: addig a hírlapokat a politikai röplapok, majd a folyóiratok helyettesítették, melyek egyszerre igyekeztek megteremteni a hazai nyilvánosságot és annak működési feltételét, a sajtószabadságot. (Bár ez utóbbit maguk a lapalapítók is csak az értelmiség kiváltságának gondolták.) Ezt a feladatot látta el a Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Baróti Szabó Dávid szerkesztette kassai Magyar Museum (1788-1793) – itt jelent meg először Batsányi A franciaországi változásokra c. verse és az első magyar nyelvű, az újságírói hivatással foglalkozó írás: Vélekedés és javallás (1793) –, Kazinczy önálló lapja, az Orpheus (1789-1790) és Kármán József folyóirata, az Uránia (1794-1795), melynek utolsó számában a szerkesztő a következőképp értékelte a 18. századot: „Egy kis zsibongás, egy kis felforrás az egész dolog summája!”
A fejlődésnek indult magyar sajtót a magyarországi jakobinus mozgalom leleplezése miatt kialakult kedvezőtlen politikai légkör és a cenzúra szigorítása megbénította. A bécsi udvar megrémült a magyar sajtóban az egyszerű referáló hangú anyagokat felváltó véleménynyilvánító és -formáló cikkektől, melyek az 1780-as, a cenzori hivatalt átszervező rendelet ellenére is eljutottak az olvasókhoz. A Helytartótanács ezért 1794 és 1803 között egyetlen lapindítási engedélyt sem adott ki.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
