Folklór és nemzeti kultúra
Folklór és nemzeti kultúra
Kölcsey Ferenc 1826-ban megjelent Nemzeti Hagyományok c. tanulmányában összekapcsolta a magyar nemzeti azonosságtudatot a mai szóval folklórnak nevezett jelenségek vizsgálatával. Ez nála egyszerre költői program és tudományos feladat.
Ez az egybekapcsolás azóta is jellemzi a magyar kultúrafelfogást. Noha más nemzetek is büszkék néphagyományaikra (főként környezetünkben, mint mondjuk a bolgár, román, ukrán, szlovák kultúra esetében), nálunk is szinte elképzelhetetlen, hogy nemzeti kultúránk értékeinek felsorolásakor elfeledkezzünk a folklórról, illetve ennek hatásáról nemzeti kultúránkra. A népiesség számos változata majd két évszázada társadalmi és politikai program is nálunk. Ugyanakkor csak ritkábban vált metafizikává, filozófiává (mint ahogy például az erdélyi román Lucian Blaga a román balladáról elnevezve a „miorítikus időről és világszemléletről” filozófiai értelemben beszél). Nemzeti ideológus-íróink (Szabó Dezsőtől Németh Lászlóig, Móricz Zsigmondtól Illyés Gyuláig) inkább a falu és a nép, mint közvetlenül a folklór (népköltészet) értékeit tartják követendőnek. Poétikai vonásokat emel viszont világképpé Csoóri Sándor felfogása, népköltészetünk „szimbolizmusáról” szólván.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
