Sziklagyepek és lejtősztyeppek
Sziklagyepek és lejtősztyeppek
A századforduló kiváló magyar botanikusa, Borbás Vince a Balaton vidékének kutatása során észrevette, hogy középhegységünk meleg-száraz füves lejtőin mindazok a növényfajok előfordulnak, amelyek az Alföld „árvalányhajas” pusztáira jellemzők, csak még gazdagabban, még változatosabban. Ebből – helyesen – azt a következtetést vonta le, hogy Alföldünk pusztái nem tekinthetők az ukrajnai–dél-oroszországi sztyeppövezet folytatásának. Kialakulásuk nem magyarázható a sztyeppei fajok kelet felől végbement egyszerű beáramlásával és megtelepedésével.
Borbás úgy vélte, hogy a kedvezőtlenebb éghajlatú időszakokat a pusztai növényvilág – általa „Ősmátrának” nevezett – Magyar Középhegység meleg déli lejtőin vészelhette át, és innen terjedt át a kedvezőbb klímájú szakaszokban a környező alföldekre. Borbás felfogását a későbbi kutatások – a részletek bizonyos módosításával – megerősítették. Vonatkozik ez, mint látni fogjuk, az állatvilágra is, ahol éppen a sziklagyepek és a füves pusztai növényzettel borított lejtők azok, ahol a legtöbb sajátosan hazai, illetőleg kárpát-medencei faj él.
A Pilis és a Vértes dolomitkopárain él a csüngőaraszoló
Mikroklimatikus tényezők
Meghatározó a talaj is
Szöcskék és sáskafélék
Nappali lepkék
Tápnövényhez kevésbé kötött rovarok
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
