Békakoncert
Békakoncert
A nagyobb kiterjedésű állandó vizekről nyári estéken mindig messzire harsog a békák brekegése. Ez a közismert hang valójában egy biologiájában meglehetősen bonyolult hármas fajegyüttest takar, az ún. zöld- vagy vízibékákat, a tavai békát és a kis tavibékát soroljuk. Mindhármukra jellemző a tipikus, jellegzetes „béka”-testfelépítés: karcsú test, erős, ugró hátsó láb, az alapvetően zöld színezet, a bajuszos békákkal szemben a szem mögötti barna folt hiánya, a kerek, külső dobhártya, a sima, nem szemölcsös bőr és a nyaktájékon lévő bőrmirigy hiánya.
Erdei béka
A kecskebéka (Rana esculenta) és a tavi béka (Rana ridibunda) régóta ismerték hazánkban, elkülönítésükre több egyszerű bélyeget is alkalmaztak (például a hátsó láb hosszát, a színezetet, a hangadást), de az utóbbi egy-két évtized európai kutatásai egy eddig csak morfológiai változatként nyilvántartott harmadik alak, a kis tavi béka (Rana lessonae) bevonásával egy különleges szaporodásbiológiai helyzetre derítettek fényt. Biokémiai és genetikai vizsgálatokkal, valamint szaporítási kísérletekkel kiderült, hogy a kecskebéka valójában a tavi béka és a kis tavi béka kereszteződésével létrejövő ún. hibridfaj, amelynek fennmaradásához a másik két szülőfaj legalább egyikének állandó jelenléte szükséges.
Hosszúlábú mocsári béka
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
