Megőrződött ottnangi itatóhely
Megőrződött ottnangi itatóhely
A Salgótarjáni medence területén a glaukonitos homokkőre konkordánsan települ a már ottnangi korú, szárazföldi Zagyvapálfalvi formáció (kavics vagy tarkaagyag), és az „alsó”, Gyulakeszi riolittufa, amelyet a korai miocén második felét bemutató részben tárgyalunk. Ipolytarnócról, a szárazföldi üledékek legfelső rétegeiből ismerjük az úgynevezett „lábnyomos homokkövet”, amely világhírű nyomfosszíliaegyüttest tartalmaz (lásd még az ősmaradványokról szóló fejezetet). A lábnyomos rétegek egy ősi folyóparti itatóhelyen alakultak ki, ahol nagyszámú, rendkívül különböző állatcsoport hagyta ott nyomait, mintegy kétezer lábnyomot: madarak, ragadozók, egy orrszarvúfaj, számos párosujjú patás. A lábnyomos rétegek felszínéről óriási, átkovásodott ősfenyő is előkerült (sajnos, ma már csupán néhány méteres maradéka van meg), és a gazdag alsó-miocén növényvilágnak további képviselőit is leírták. A lábnyomok megőrződésében kulcsszerepe volt az alsó-riolittufa rétegeinek, amelyek védték és átkovásították a lábnyomos homokkő felszínét.
Az ipolytarnóci óriásfenyő múlt századi ábrázolása (Kubinyi Ferenc nyomán)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
