Árulkodó kőzettörmelékek
Árulkodó kőzettörmelékek
A Földünk felszínén található hegységek álladóan pusztulnak. Az aprózódásukkal keletkezett törmelék a helyszínről elszállítódik. Lerakódása után az anyag tömörödik, cementálódik, vagyis kőzetté válik (diagenizálódik). Amenynyiben a lepusztulás és szállítás során az anyag főként csak mechanikailag aprózódik, a kőzetté válás során törmelékes üledékes kőzet keletkezik. Ezek a lepusztult kőzetek kisebb-nagyobb darabjaiból, valamint az ezeket összecementáló kötőanyagból állnak. Jelentőségük abban áll, hogy az eredeti kőzetek és ásványaik a mállás során nem alakultak át, így közvetlen információt kaphatunk a lepusztult kőzetekről. Az egyes törmelékek szemcsenagyságát elsősorban az elszállítódás távolsága határozza meg. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a koptathatóságot sem, amely a különböző kőzettípusok esetében rendkívül eltérő lehet. Ha a lepusztult anyag kis távolságra jut el eredeti helyétől, a kőzetek csak kevéssé koptatódnak, így szögletes törmelékekből álló breccsa keletkezik. Hosszabb szállítás a törmelékszemcséket már jobban koptatja, alakjuk kerekítődik, méretük egyre csökken. Így alakul ki a konglomerátum, illetve még hosszabb szállítás esetén, ha a szemcsék döntő többsége 2 mm-nél kisebbre kopik, a homokkő. Nagy mennyiségű durvatörmelékes összlet ott rakódik le, ahol a lepusztulás igen nagymértékű. Ilyen környezet például egy magashegység. Egy valamikori hegység kőzeteinek átfogó ismeretéhez a konglomerátumok adják a legtöbb felvilágosítást, hiszen a breccsák csak egy-egy kisebb területről nyújtanak információt, a homokkövek esetében pedig, minthogy elegyrészeik főleg különálló ásványszemcsék, amelyek többféle kőzetből is származhattak, nem mindig tudunk következtetni az eredeti kőzetek összetételére.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
