Hidrotermás jelenségek napjainkban
Hidrotermás jelenségek napjainkban
A hidrotermás jelenség a földfelszínen ma is változatos formájában nyilvánul meg; tanulmányozása sok korábban ismeretlen, illetve klasszikus módszerekkel nem meghatározható érctest genetikájának megismerését segítette elő. A jelenkori (aktív, vagy szunynyadó) vulkánok lejtőjén szolfatárák (H2S-, SO2-gázok), fumarolák (vízgőz), mofetták (CO2-ömlések) és szoffinik (bórsav-kivirágzások) jelzik a hidrotermás aktivitást. (A nevek főleg a Nápoly környéki Flegrei-mezőkről [Campi Flegrei] származnak.) Ásványaik: kén, szalmiák, gipsz, sassolin és alunogén.
A geotermális mezőkön az igen látványos hévforrás- (gejzír-) tevékenység formájában ma is tanulmányozható a hidrotermás tevékenység. A felszínre kerülő forró vízgőz, illetve felhevített rétegvíz – kisebb medencéket formálva – elveszti oldott ásványianyag-tartalmát. E medencékben kalcedon, opál, auripigment, realgár, antimonit, cinnabarit, pirit, markazit és arany válhat ki finomszemcsés eloszlásban.
A tengerfenéken – mind a kontinensek mellett húzódó szigetívek, mind az óceánközépi hátságok mentén – a tengeralatti vulkáni tevékenység kísérőjeként gázdús, 300–400 °C hőmérsékletű gáz-gőzfázis lép kémiai reakcióba a hideg tengervízzel, a megszilárdult vulkáni kőzetek repedései mentén. Ennek során a szulfidkomponensek kolloid eloszlású füst formájában csapódnak ki (ún. fekete füstölgő, black smoker), és leülepednek a tengervízben. A folyamatok révén átmeneti, hidrotermás-vulkáni-üledékes, tömeges megjelenésű érctípus alakulhat ki, ami már bizonyos üledékes vonásokat is magán viselhet.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
