Súlypontáthelyeződés az Alföldre
Súlypontáthelyeződés az Alföldre
A háborút követően a kutatás mélypontra került. 1946-ban az amerikaiak ismét átvették a MAORT vezetését, ám azt 1948-ban az akkori kormányzat szabotázs indoklással államosította. Mivel a békeszerződés értelmében a magyarországi német javak a Szovjetunió birtokába kerültek, 1946-ban megalakult egy magyar–szovjet vegyesvállalat, amely az alföldi területeken (Kőrösszegapáti, Biharnagybajom) kutatott. Az 1950-től 1954-ig Magyar–Szovjet Olajipari Rt. (MASZOLAJ) néven futó vállalat 1950-ben Mezőkeresztes környékén tárt fel kőolajat. 1951-ben a magyar állami vállalat felfedezte a Zala megyei Nagylengyel környéki olajmezőt. Ez a nemzetközi viszonylatban is jelentős olajmező lehetővé tette az erősen csökkenő hozamú dél-zalai mezők kompenzálását. Az 1957-ben megalapított Kőolajipari Tröszt (KT) révén egységes irányítás és fejlesztés alá került a kutatás, a termelés-szállítás-feldolgozás, a kereskedelem, és a mindehhez szükséges háttéripar.
1954-ben az alföldi kutatások jelentős eredményt hoztak Eger és Demjén környékén. Az 50-es évek végén első ízben elkészített földtani szénhidrogén-kutatási prognózis alapján telepített geofizikai mérések és kutatófúrások 1958-ban Hajdúszoboszló térségében jelentős földgázteleprendszert, a békési Pusztaföldvár mellett számottevő kőolaj és földgázkészleteket, 1959-ben a szintén békési Battonyánál kőolaj- és földgáz-előfordulást fedeztek fel. Bebizonyosodott az Alföld perspektivitása, és földgáz vonatkozásában vezető helyre került ez az országrész. Csupán 1959-ben annyi volt az évi szénhidrogénkészlet-növekedés, mint amennyi összes vagyon 1957-ben rendelkezésre állt, azaz az alföldi kutatások eredményei egy év alatt felülmúlták az előző 20 esztendő termését. 1960-ban létrejött az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT). 1965-ben tárták fel a Szeged melletti Algyő térségében azt a kőolaj- és földgáztelep-rendszert, mely mindmáig az ország legjelentősebb szénhidrogén-előfordulása, és a sor további fontos alföldi lelőhelyekkel bővült (Szegedhez közel Üllés (1962) és Kiskundorozsma (1964), valamint Kiskunhalas (1967), illetve Szank (1964) térségének kőolaj- és földgáztelepei, és további jó tucatnyi kisebb lelőhely). 1965 és '70 között az alföldi mezők hozama már megelőzte a dunántúliakét. A szénhidrogén-kutatási prognózisok ugyanakkor jelentősen hozzájárultak az ország mélyföldtani felépítésének pontosabb megismeréséhez.
Bázakerettyén 1968-ban a termelőszintek alá hatoló kutatófúrások nagymennyiségű széndioxid-szénhidrogén gázkeverékkészletet fedeztek fel, amelynek gázát a régi telepekbe visszasajtolva lehetővé vált, hogy Budafa-Lovászi-Nagylengyel mezői mindmáig termeljenek. Az 1969-es felmérés az ország prognosztikus szénhidrogénvagyonáról azt állapította meg, hogy akkorra már megtalálták az országban képződhetett (potenciális) kőolajkészlet 46%-át és a földgázkészlet 43%-át. A legreményteljesebbnek a Délkelet-Alföld (Szeged, Békés), a Kelet-Alföld (Hajdúság, Nagykunság) és a Duna-Tisza köze déli (kiskunsági) medencéi minősültek, s a földtani prognózisokat az eredmények is igazolták: 1966–1970 között 17 helyen találtak új előfordulásokat (pl. Szank, Kiskunhalas, Kisújszállás, Battonya).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
