Talajképződési folyamatok
Talajképződési folyamatok
A talajok anyag- és energiaforgalma sokféle fizikai, kémiai és biológiai folyamat, pontosabban dinamikus egyensúlyban levő folyamatpár (pl. szervesanyag-bomlás – humuszképződés; kilúgzás – sófelhalmozódás; agyagképződés – agyagszétesés; agyagvándorlás – agyagfelhalmozódás; oxidáció – redukció stb.) formájában zajlik, amelyek végső soron három alapvető folyamatpár-csoportban egyesíthetők: a) szervetlen ásványi vegyületek szétesése és új vegyületek szintézise; b) szerves anyagok elbomlása és újak képződése; c) talajképződési termékek elmozdulása, elvándorlása és más helyen történő felhalmozódása. Ezek a folyamatok minden talajban egyidejűleg mennek végbe, ám intenzitásuk térben és időben eltérő.
A talajképződési folyamatok fontos sajátossága, hogy rendszerint egymásra települnek, egymás előfeltételeiként jelennek meg, egyszerűbben fogalmazva, valamely új folyamat bekapcsolódására akkor van lehetőség, ha egy korábbi folyamat végbement, kiteljesedett, hatása állandósult a talajban. Mindez legjobban a barna erdőtalajokban tanulmányozható. Itt (is) minden más folyamatot megelőz a humuszosodás; az eközben keletkezett savanyú humuszanyagok (fulvosavak) kioldják és mélyebb szintekbe szállítják a még nyers talajképző kőzet könnyen oldódó sóit (kilúgzás), s csak ezek teljes eltávolítása után „látnak hozzá” a szilikátásványok rácsainak megbontásához (agyagosodás); ezt követhetik – ha a körülmények lehetővé teszik – az erdőtalaj-képződés további folyamatai, az agyagvándorlás (agyagbemosódás) vagy még később az agyagszétesés (podzolosodás) stb. Az újabban megjelenő és kiteljesedő, ún. jellemző folyamatok tehát gyökeresen megváltoztatják a talajképződés addigi menetét, új, markáns, típusmeghatározó tulajdonságokat kölcsönöznek a talajnak – miközben a korábbiak működése állandósul (uralkodó folyamatok) –, így végeredményképpen egyre fejlettebb (egyre több folyamat bélyegeit magukon viselő) talajtípusok időbeli sorozata alakul ki.
A talajképző folyamatoknak a többi nagy talajcsoport (ún. főtípus) esetében nem mindig mutatható ki ennyire szemléletes egymásra települése, azonban sajátos társulásaik, valamint nagy részük uralkodó vagy jellemző folyamatként való érvényesülése e csoportokban is jellegzetes talajtípusokat alakít ki (lásd az előző oldali táblázatunkban az egyes folyamatokhoz, illetve talajtípusokhoz tartozó ooooo és OOOO jeleket). A táblázatban egy harmadik folyamattípus jelölése is szerepel (kísérő folyamatok: ¤¤¤¤¤). Ezek ugyancsak fontos tulajdonságok kialakításában vesznek részt, de a talajképződés jellegét alapvetően nem változtatják meg; (még) nem előfeltételei az adott talajtípus kialakulásának, ám egyes tulajdonságaira, termékenységére esetenként jelentős hatást gyakorolhatnak. Az erdőtalajok példájánál maradva: a Ramann-féle barna erdőtalaj (barnaföld) eredetileg egységesen agyagosodott szelvényében (jellemző folyamat!) az agyagvándorlás megindulása a talajnak agyagbemosódásos barna erdőtalajjá való átfejlődését ígéri. A folyamat a kezdeténél tart, a kilúgzási és a felhalmozódási szint agyagtartalmának kisebb különbsége már megfigyelhető (ami pl. a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak megváltozásában tükröződik is), ám típusos agyagbemosódásos barna erdőtalajjá csak akkor válhat, ha e talaj kialakulásának feltételei adottak: ekkor a folyamat maradéktalanul végbemegy (jellemzővé válik), s eredményeként a felhalmozódási szint agyagtartalma legalább másfélszeresen meghaladja a kilúgozási szintét, ami az agyagbemosódásos barna erdőtalaj típusként való meghatározásának alapkritériuma.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
