A kiegyezéstől az I. világháborúig
A kiegyezéstől az I. világháborúig
A kiegyezés után Tóth Ágoston (1812–1889) honvédezredes és térképész önálló magyar helyszínrajzi intézet megalapítását javasolta, amely mind katonai, mind polgári térképekkel ellátta volna az országot. 1869-ben kiadott térképészeti kézikönyve magyarul jelent meg, így nemzetközileg is kimagasló jelentőségű műve visszhang nélkül maradt. A könyvben különösen szorgalmazta a szintvonalas domborzatábrázolás bevezetését a magasság bemutatására, amit először a polgári térképeknél alkalmaztak. Tóth európai mintára tervezett intézete nem valósult meg, a Közmunka- és Közlekedési Minisztériumban létrehozott térképészeti osztálya pedig rövid, de sikeres működés után az Államnyomdához került. Ennek igazgatója, Péchy Imre különösen a dombormodellek készítésében jeleskedett, míg Homolka József a múlt század végének egyik legtermékenyebb térképésze volt. A korszak hasonló jelentőségű kartográfusa, Hátsek Ignác „m. kir. térképész” a Statisztikai Hivatalban működött.
Ugyanebben az időben dolgozott Gönczy Pál (1817–1892), a Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, aki az iskolai földrajzi oktatást segítő magyar nyelvű térképek kiadását szorgalmazta; szerződést kötött a németországi Gothában működő híres kiadóval magyar nyelvű térképek készítésére. A fali és kézitérképek után atlaszokat is magyarított, s a Prága melletti Felkl cégnél iskolai földgömböket rendelt (1870).
)
Néprajzi térkép a Magyar Földrajzi Intézet Világatlaszában (1902)
Az iskolai oktatásban is fontos megyei térképek elkésztésére azonban Gönczy hazai szakembereket keresett. A szerkesztéssel Kogutowicz Manót (1851–1908), a tehetséges, leszerelt katonatisztet bízta meg: az 1890-ben megjelent atlaszt a Posner-féle litográfiai műintézetben nyomtatták ki. A kitűnő munka sikerének köszönhetően Kogutowicz megalakíthatta magyar térképkiadó vállalatát, amely 1895-től kezdve Magyar Földrajzi Intézet néven szerzett rangot a hazai térképészetnek. A korszerű földrajzi és történelmi falitérképeken kívül számos iskolai atlasz is megjelent. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel ismerték el az intézet munkáit. Az első magyar nyelvű földrajzi atlaszt – neve ellenére („Teljes földrajzi atlasz”) – az 1902-es első kiadást követően folyamatosan bővítették. A későbbi világatlaszok közül említésre érdemes a Magyar Földrajzi Társaság égisze alatt szerkesztett Nagy Magyar Atlasz (1906), a Teleki Pál és Kogutowicz Károly szerkesztésében füzetenként kiadott Világatlasz (1912–18), vagy „Cholnoky földrajzi és statisztikai atlasza” (1927). Ezek készítésekor, illetve a Kogutowicz-féle intézetben számos neves magyar tudós kapcsolódott be a hazai térképek szerkesztési munkálataiba. A nemzetségi kérdések tudományos vizsgálatához számos néprajzi térkép készült a hivatalos statisztikai adatok felhasználásával. A trianoni béketárgyalásokra készült térképek között ott szerepelt Teleki Pál híres néprajzi térképe, amely a magyar nemzetiséget ábrázoló vörös színről a „carte rouge” elnevezést kapta (1918). Ugyanebben az időben a megélénkülő gazdasági térképkészítést fémjelzi Edvi Illés Aladár és Halász Albert Magyarország gazdasági térképeken című atlasza (1919).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
