Embrio
Embrio (gör., ébrény, l. a mellékelt képet),
1. A békapete barázdálódása négy fokozatban egymás után.
2. Metszet a triton taeniatus csirhártyahólyagjából, a) barázdálódási üreg, b) sziksejtek.
3.Metszet pár órán át költött tyúktojás csirhártyájából, a) külső, b) belső csirlevél, c)sziksejtek.
4.Haránt metszet körülbelül 36 órán át költött tyúktojás csirhártyájából. a), b), c) külső, közép- és belső csirlevél, e) velőbarázda, f) gerinchúr.
5. Haránt metszet körülbelül 48 órán át költött tyúktojás csirhártyájából. a), b) külső és belső csirlevél, c) velőcső, d) gerinchúr, e) őscsigolya, f) oldallemezek: közre fogva egy rést, az ugynevezett zsigerüregi hasadékot, g) ősvesevezeték.
6. 15 napos emberi pete Thomson szerint; természetes nagyságánál valamivel kisebb.
7.,8.,9.,10. (lásd 7. ábra.) Emberi ébrények. - His után - a második hónapból. 7-nél a bárányburokban b) levő ébrényen kivül a köldökhólyag k is, valamint a bolyhos burok b, b) egy része látható.
8. ábra.
9. ábra.
10. ábra.
általános értelemben a fejlődésben levő csirleveles állatok (metazoák) azon állapota, mely a csirlevelek után következik, azaz midőn a csirlevelekből az elemi szervek már kifejlődtek és a fejlődő lény némileg állati formát vett fel. Ily értelemben véve, minden állatnak, gerincesnek ugy mint gerinctelennek, van E.-ja, helyesebben mondva embrionális állapota. A régiek másképp vélekedtek, szerintök az E. elnevezés csak az emlősökre illett, mert vele csak az anyaméhben a burkokkal körülvett magzatot illették, «quod in ventre matris pullulat» Eustachius. Az E. név alatt implicite értetődik, hogy a fejlődő lény még nem egészen olyan, mint a szülés idején, ahol főbb vonásokban megvan benne már minden, de egyes részek még nincsenek kifejlődve. Az emberre vonatkoztatva, az embrionális állapot eltart körülbelül a 4-ik hónap elejéig, innen tul magzattá lesz az emberi lény, amire a latinok fetus elnevezést használtak. Az E. fejlődésének alaptervezetére vonatkozólag, hogy a pete hogyan barázdolódik át a barázdolási sejtekből, fejlődnek a csirlevelek, kifejlődését 1. Csirahártya. Ha a 3. csiralevél kifejlődött s csirahártyává (blastoderma) lett, akkor megvan az a sejtanyag, amelyből az E. teste fejlődhetik. De nem az összes csirahártyából lesz az E. teste, hanem annak egy része fejlődési burkokká alakul át, ez átmeneti hely a burkoktól a testhez lesz később a köldök.
A csiralevelek legelső átalakulásai az u. n. ősi v. elemi szervek kifejlődéséhez vezetnek. Igen fiatal E.-k csirahártyájának központi része vékonyabb, ellenben a körzeti része vastagabb. Az előbbit átlátszó, emezt sötét udvarnak nevezik (area pellucia et opaca): az utóbbi gyürüalakban szegi be az előbbenit. Nemsokára az átlátszó udvar piskótaidomu lesz s közepén egy sötétebb csik jön létre. A sötétebb tengelyi részen az ektoderma megvastagszik s a középvonal mellett mindkét oldalon redőalakban kiemelkedik (velőredők). A redőkből s az általuk közrefogott mezőből lesz a központi idegrendszer, a körzeti részből a köztakarónak a hámja. A velőredők csakhamar mindjobban kiemelkednek, a közrefogott barázda felett egymásfelé hajolnak s az érintkezési helyen összeforradnak. Az igy keletkezett velőcsőből lesz a központi idegrendszer (gerinc- és agyvelő). A velőcső kifejlődése közben a középső csiralevél is megváltozott. Mindenekelőtt a fejlődő velőcső oldalain megvastagszik, a körzetibb része pedig vékony marad, amazt őscsigolyalemeznek, emeszt oldallemeznek nevezik. Azután a mezoderma a legnagyobb részében lapjában kettéválik, ami által az oldallemez felső- s alsóvá lett, csak az őscsigolyalemez maradt osztatlanul. Az utóbbin korán világos haránthasadékok képződnek, ezáltal az őscsigolyalemezek köbidomu darabkákra, az u. n. őscsigolyákra, vagy testszelvényekre (protovertebrae) tagolódnak. Ezek teszik az E. testének legelső metamérjeit. A legelső szelvény a nyak felső részén képződik, a többiek a farki vég felé előrehaladólag csatlakoznak a már meglevőkhöz. Az őscsigolyák eleinte közömbös gömgölyded sejtekből állanak; később a belsejükben folyadék gyülik meg s a sejteknek a központ felé való megszaporodása közben a szelvényüreg elenyészik, az üreg tetején fekvő sejtek pedig orsóidomuak lesznek s egy külön lemezt képeznek, amit izom- v. hátlemeznek neveznek; belőle a törzsöknek harántul csikolt izomzata lesz. Időközben a mezoderma tengelyi részében a velőcső hasi oldala alatt egy hengeres sejtpálca: a gerinc-hur (chorda dorsalis) vált ki, e körül megszaporodnak a mezodermasejtek s a hártyás gerincoszlopot szolgáltatják, utóbb a velőcsövet is körülnövik, igy a csigolya-iveknek és nyujtványoknak szolgáltatván fejlődési talaját. Az alsó csiralevél átalakulásai egyszerübbek. Ennek tengelyi részéből igen korán egy pálcaalaku szerv: a gerinc-hur válik le, felette a velőcső hasrésze, alatta az entoderma fekszik, jobbra és balra világos rések választják el az őscsigolyáktól. Eleinte a gerinc-hur gömbölyded és szögletes magtartalmu sejtekből áll. azután a hengeridomu pálcának körzeti részén fekvő sejtek hengeridomuak lesznek, a többiek pedig megnagyobbodnak és hártyákat kapnak, testük megvilágosodik és elhigul, ami által a sejtmagvak a sejthártyához szoríttatnak, ugy hogy sejtrecéhez hasonló képződmény keletkezik. A gerinc-hur körül laza sorakozásban korán mezodermasejtek halmozódnak fel s hártyás gerincoszloppá lesznek. A gerincoszlop előbb porcos lesz, azután megcsontosodik, a testszelvények vagyis csigolyatestek a gerinchurt szabályos távolságokban befüzik és elsorvasztják; csak a csigolyaközti korongokban maradnak meg egy ideig a maradványai.
Az alsó csiralevélnek a gerinc-hur alatt fekvő része aláfelé egy nyilt barázdává, az u. n. bélbarázdává lesz; azután a barázdának lefelé hajló oldalai az alsó oldallemezzel együtt hosszirányu redők alakjában egymás felé hajolnak; a redők által közrefogott hosszanti hasadék teszi az elemi köldöknyilást. A hosszukás köldöknyilás által közrefogott entoderma-barázda teszi az E.-nak elemi belét, a köldöknyiláson tul fekvő entodermarészlet a köldök- vagy tápszékhólyaggá (vesicula umbilicalis s saccus vitellinus) lesz. A csirahártya központkörüli része lesz az E. saját testévé, a körzeti öv az E. burkává. Az átmenetel a köldökrésznél van, ahol a testi rész befüződés alakjában tagozódik külön a körzeti résztől. Az átlátszó udvarban az ektoderma a felső oldallemezzel együtt korán kiemelkedik redőalakban az E. teste körül, a redők egymásfelé hajolnak és összenőnek, az igy keletkezett és az E. testét zacskóalakban körülvevő hártyát bárányhártyának nevezik. Az alsó oldallemez a bélhámlemezzel együtt az E.-nak a köldökhelynél való lefüződése közben 2 részre tagolódott az elemi bélbarázdára és a sziklatömlőre; a befüződési hely azután megnyulik és igy kocsánynyá lesz a sziklatömlő (vagy köldökhólyag) és elemi bél között, amit szik- v. köldökbélvezetéknek mondanak.
Fiatal emlős E.-k testidomán alig lehet még a későbbi formákat megismerni. Eltekintve a fejnek sajátszerüségétől, a zsigerivek jelenléte, az arcnak fejletlensége miatt, feltünő a törzsöknek erős fejlettsége a még kicsiny végtagokkal szemben. 3-4 hetes emberi E.-k a törzsök sarki részén csucsos nyujtvány van (farknyujtvány), amit az emlős állatok farkával egyenértékü csökevényes képződménynek kell hogy tartsunk. Ezen nyujtvány az alsó végtagok jobb kifejlődése közben elcsenevészedik, de a maradványa még az ujszülöttön is meglátszik a farcsonton a bőrnek egybehuzódásán, aminek nyoma néha felnőtt egyénekben is látszik. 3-4 hetes emberi E. teste ívalakban erősen meggörbült, ugy hogy a farki rész közel van a fejhez; a törzsök homorulatát fenn a jelentékenyen kiemelkedő szivdomborulat, a hason a hatalmas májduzzanat tölti meg. Később az arányok megváltoznak: a sziv fejlődésében aránylag visszamarad és a mellkasba jut, a máj kevésbbé nő, mire az erős háti görbület is csökken s a 8-9. héttől kezdve a törzsök egyenes lesz.
Végtagokkal az E. eleinte egyáltalán nincs ellátva. Azután ezek a törzsök oldalán kis duzzanatok alakjában jelennek meg, melyek ektoderma által takart mezoderma-szaporulatból állnak. A hámboriték a duzzanatok végén korán megvastagszik és a mezodermaszaporulatba a gerincvelőből erős idegek nőnek bele. A felső végtag eleinte igen magasan áll, fenn van a nyakon, nem messze az utolsó zsigerhasadékhoz. Az alsó végtag közel van a köldökhöz. Emberi E.-nál a végtagbimbók vége a 2-ik hónapban lapátalaku lesz s az ujjak számának megfelelő kurta hosszanti barázdák jelennek meg rajta; a barázdák a 3. hónapban átmetszenek, mire a köztük levő állományhidakból az ujjak lesznek. A végtag addig, amig kurta, hengeridomu; csak utóbb áll be rajta a tagolás felsőkarra, előkarra és kézre.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
