Magánvád.
Magánvád. A rómaiaknál a népvád (actio popularis) rendszere volt érvényben. A római jog minden római polgárnak (cuivis ex populo) megadta a jogot arra, hogy őt személyesen nem érintő közbűntett miatt is vádat emelhessen. A középkori népjogokban elfogadott kompozicionális (egyezkedési) rendszer szerint a vádnak kizárólagos joga a sértettet illette. A nyomozó per korszakában a birói, vádlói és védői tiszt egy személyben - a biróban - egyesült; Angliában a közvádat nem a saját, hanem a korona nevében bármely honpolgár képviselheti, sőt arra a biróság által birság és kezesség mellett kötelezhető. A közvádló (attorney general) csak kivételesen s jobbára csakmagánvádló (private prosecutor) hiányában lép fel. Ezek a rendszerek mellett a M. intézményének fejlődésére nem volt és nincs alkalom.
A M. a királyi ügyészi intézménynyel függ össze s annak szükséges korrektivumául szolgál. Az elvileg helyes alapgondolat, hogy kizárólag az államot illető bűnvádnak képviselője a királyi ügyész, abba a tulzásba tévedett, hogy a királyi ügyész a bűnvádnak egyúttal «kizárólagos» képviselője is; vagyis, hogy a bűnvád a királyi ügyésznek kizárólagos monopoliuma. A vádmonopolium elve gyakorlati példában kifejezve azt jelenti, hogy: ha Péter kölcsönből ezer forintommal adósom és nem akar fizetni, birói jogsegélyt vehetek igénybe s Pétert beperelhetem, de ha Pétertől azért követelhetek ezer forintot, mert ezt a pénzt tőlem ellopta v. ily összeg erejéig engem megcsalt, akkor a királyi ügyészhez lehet csak fordulnom és ha ez a bűnvádnak megindítását v. folytatását megtagadja, birói segélyt igénybe nem vehetek. Ezen az állásponton áll a francia és az olasz jog. Mindkettő szerint a bűnvád lényegileg közvád, melyet a királyi ügyész képvisel. A bűntett által sértett félnek csak alárendelt jelentőségü jogai vannak, amelyek a jogosult igényeket egyáltalán ki nem elégítik.
A vádmonopolium korlátolásának szüksége a következő tekinteteken alapszik: 1. vannak oly csekély jelentőségü bűncselekmények, amelyek a társadalmi közrendet oly kevéssé s oly távolról érintik, hogy azok miatt a közvád képviseletét a királyi ügyészre bizni s ezáltal teendőit más fontosabb ügyek hátrányára szaporítani teljesen felesleges; 2. a királyi ügyésznek esetleges tétlensége, téves jogi felfogása a honpolgároktól a birói jogsegély útját el nem zárhatja. Vannak tehát esetek, melyekben a közvádat a királyi ügyész helyett az arra jogosított magánfél képviselheti. Ezeken a tekinteteken alapszik a M. intézménye. A M. tehát nem ellentéte a közvádnak, a «magán» szócska nem a vádnak jellegére, hanem a vádnak képviselőjére vonatkozik. Nem azt jelenti, hogy a vád nem közvád, hanem hogy a közvádat nem az arra rendszerint hivatott közvádló (királyi ügyész), hanem magánfél, magánvádló képviseli. A M. továbbá bűnvád, vagyis a bűntettnek megtorlását célozza s igy nem azonos a bűntettből származó polgárjogi keresettel, melyet a franciák és az olaszok civilis actió-nak, a németek adhaesiónak neveznek s mely a bűntettből származott polgárjogi, kártérítési igényeknekérvényesítését célozza. A fennemlített tekinteteknek megfelelően a M.-nak főbb alakzatai a következők: 1. a fő (principalis) M., mely első sorban a sértettet illeti; a sértett közvetlenül a birósághoz fordulhat, anélkül hogy elébb a vád képviseletével a királyi ügyészt megkinálni tartoznék. A közvádló azonban ellenőrző jogokat gyakorolhat s közérdekből a vád képviseletét bármikor átveheti. Alegújabb magyar bűnvádi eljárási javaslat szerint p. következők a fő M. esetek: a becsületsértés, a rágalmazás, a magánlaksértés vétsége,a levél- és távirdatitok magános személy által megsértése, a vagyonrongálás, a védjegyhamisítás, a könnyü testi sértés s bizonyos tulajdon elleni kihágások. 2. A pót (subsidiarius) M., melynek akkor van helye, ha a közvádló a vád képviseletét megtagadja, tehát vádat nem emel v. az eljárás folyamán az emelt vádat elejti. A német törvény szerint e helyett a vádemelés megtagadása esetében a sértett fél birói határozatot provokálhat s a biróság, ha helyén levőnek találja, a közvádlót a vádemelésre utasíthatja, aki az utasításnak megfelelni tartozik. Ami a vádelvvel s a királyi ügyészségneka biróságtól függetlenségével ellenkezik. 3. A M.-nak harmadik alakzata az u. n. mellék v. együttes (konkurrens) M. (Nebenklage, Privatbeteiligung), mely a M.-ra jogosult felet a közvádló mellett vádlói jogokkal ruházza fel, mely szerint tehát a közvádat a magánfél a közvádlóval együttesen is képviselheti. A mellék M.-at hazánkban a Fabinyi-féle javaslat elfogadta mint oly intézményt, mely a közvádló tevékenységét támogatja és fokozza. A legújabb javaslat azonban mint feleslegest s mint oly intézményt, mely kellő ok s megfelelő előny nélkül a bűnvádi eljárásnak nehézkessé tételét, komplikációját s elhúzódását idézi elő s a közvádlónak, a vádlottnak s a biróságnak helyzetét megnehezíti - s nézetem szerint helyesen - mellőzte.
M.-ra jogosultaknak elismerendők mindazok, akiknek bármely jogát a bevégzett v. megkisérlett bűntett sértette v. veszélyeztette, továbbá indítványi bűntetteknél a sértett fél, vagyis az, aki az indítvány előterjesztésére jogosítva van. Különösen téves a M.-nak csakis a vagyonilag károsítottakra szorítása. Ha a M.-ra többen jogosítvák, amennyiben az együttes M.-at a törvény mellőzné, az egyik jogosult által megindított vádhoz a többi jogosultak csatlakozhatnak. A csatlakozók jogkörét a törvényben célszerü meghatározni. A jogkör szűkebbre v. szélesebbre szabható, de általánosan elfogadott elv szerint a csatlakozás folytán az addig teljesitett birói cselekményeknek és a vádló addigi indítványainak hatálya nem változik. A vádelvnek következménye lévén az, hogy a vádló a vádat elejtheti, ez a jog a magánvádlót is megilleti. Ha a magánvádló az eljárás folyama alatt meghal, a vádat a törvény által arra jogosított veheti át. Jogosultnak tekintendők vagyon elleni bűntettek esetében az örökös, más esetekben a legközelebbi hozzátartozók. A vád elejtésével egyenlő hatályu, ha a magánvádló szabályszerü megidézés dacára a tárgyalásra meg nem jelenik v. praeclusiv határidőket elmulaszt. A magánvádló jogköre az uralkodó nézet szerint az, hogy a vád képviselete körül a magánvádló egészben véve a közvádló jogait gyakorolja, a közvádlót közhatósági jellegéből folyó jogai azonban a magánvádlót nem illetik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
