által
által – ‘révén, folytán’; régebben ‘keresztül, át’: általút, általvető.
Az ugor korból való ragos alakulat; ált- tövében az az mutató névmás kapott ablativusi l ragot és hollétet jelző t ragot: vogul últtá, osztják ulti (‘keresztül’). Ennek a tőnek az egyik szabályos fejleménye az át, a másik az ~, amely még egyszer megkapta a l ragot (talán először egy l nélküli tőhöz illesztve: átal, s ez a forma hatott vissza az átra). Élő nyelvünkben a ~ konkrét helyviszonyra utaló jelentése háttérbe szorult, főleg eszköz- és módhatározó szerepű. Származékai az általján, általán (‘keresztül-kasul, széltében’) alakon, annak jelentését bővítve jöttek létre. Lásd még át, átalag, átalány, átall, átlag, átló, egyáltalában.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
