2. Zalaegerszeg, 1824. szeptember 6.-november 23. előtt Deák büntetőpere a gyilkossággal vádolt Török (vagy Herczeg) Mihály gerse…
2.
Zalaegerszeg, 1824. szeptember 6.-november 23. előtt
Deák büntetőpere a gyilkossággal vádolt Török (vagy Herczeg) Mihály gersei (Vas megyei) lakos és a bucsai Decsák István ellen.
Zalaegerszeg, 1824. szeptember 6.-november 23. előtt
Deák büntetőpere a gyilkossággal vádolt Török (vagy Herczeg) Mihály gersei (Vas megyei) lakos és a bucsai Decsák István ellen.
Az ügy (miután az elfogott tettesek nem nemesek voltak) közvetlenül a megye törvényszéke elé került, annak elnöke bízhatta meg Deákot a vád képviseletével.
Az 1824. esztendei Szent István-i törvényszékek alkalmatosságával felvétetett bűnpöre nemes Deák Ferencnek, tekintetes nemes Zala vármegyei tisztes tiszti alügyésznek, mint felpörösnek vasban álló Török vagy Herczeg Mihály és Decsák István rabszemélyek, gyilkosok és alperesek ellen. A felpörös ügyész törvényes szabadságaihoz ragaszkodván, vádképpen ezeket jelenti.
Mimódon tudniillik nevezett rabszemélyek e folyó 1824. esztendei július hónak 18án a misefai korcsmában borozván, egy kapornaki pintért, Laidinger vagy Sovár Istvánt, aki Horváth János cigánnyal valamely, a vádlott rabszemélyeket éppen nem illető okok miatt összeveszett, hátulrul megtámodták, és Decsák József ugyan hátba, Török Mihály pedig agyba vervén azt botjaikkal, a földre terítették, az A és B alatti 29szabad vallás és a C alatti tiszti vizsgálat bizonyítása szerint, amely megveretése miatt említett Laidinger Antal pintér másnap meg is halálozott a D alatti orvosi vizsgálat szerint.
Minthogy pedig ezt Mátyás király 1. decretumának 51., az Ulászló 1. decretumának 82.39, s több, hazánk törvényei a gyilkosokat hóhérpallosra ítéltetni, az agyonveretettnek pedig díját azok értékéből megfizettetni rendelnék, kéri a felpörös ügyész említett Török Mihály és Decsák István gyilkosokat a mondott törvények érdeméhez képest hóhér pallosára, s a megholt díjának, s tömlöci tartásnak megfizetésére ítéltetni, a felhozott próbairományok meghitelesítését kérvén.
Mátyás 1464. évi, I. decretumának csupán 28 cikkelye volt. A gyilkosok büntetésérôl Mátyás 1486. évi, VI. decretumának 51. cikkelye rendelkezett. A II. Ulászló 1492. évi I. decretuma 82. cikkelyére való hivatkozás viszont helytálló.
A vádat felolvasták a törvényszék elé vezetett vádlottak előtt, akik a vádban foglaltakat tudomásul vették. Ezek után a felperes ügyész újabb gyanúsított befogatását indítványozta.
Minekelőtte a vádlott rabszemélyek megítéltethetnének, Horváth János cigánynak, aki a megölettetettel, annak meggyilkoltatása előtt összeveszett, s attól meg is sebesíttetett, béfogattatását azon okból kéri a felperes ügyész, mivel a vádlottak által tett megverettetése után mindjárt meg nem holt, hanem a gabonában elvánszorgott, ott pedig a C alatti tanúnak, Holczer Samunak bizonyítása szerint a gabona igen össze volt tiporva, nagy gyanú fér tehát Horváth Jánoshoz, hogy az, az említett pintérnek bosszúállásból utána eredvén, újra azt megtagolta légyen, annyival is inkább, minthogy D alatti orvosi vizsgálat szerint sokkal több ütések találtattak a meggyilkoltatott testén, mint a vádlottaknak, akár szabad vallásaiból, akár az azok ellen végbenvitt tiszti vizsgálatból kivilágosul. Említett Horváth Jánosnak béfogattatásától várván és a seborvosi vizsgálat meghitelesítését kérvén.
1824. szeptember 9-én a törvényszék közbenszóló ítéletet hozott. Deák javaslatára elrendelte Horváth János elfogását és kivallatását. Ennek végrehajtása után, 1824 szeptemberében folytatta Deák a büntetőpert.
1824. esztendei Szent Márton-i büntetőtörvényszékek alkalmatosságával felvétetett folytatólag bűnpöre nemes Deák Ferencnek, tekintetes nemes Zala vármegyei tiszti alügyésznek, mint felpörösnek Horváth János cigány, mint véres verekedő és gyilkos alpörös ellen. A fölpörös tiszti ügyész törvényes szabadságai mellett a nevezett alpöröst arról vádolja, hogy ő folyó 1824. esztendei június hónak 18. napján a misefai korcsmában Laidinger Antal kapornaki pintérrel öszveveszett, azt erőszakosan megtámadta, s Decsák Istók és Török Mihály ugyan rabszemélyek segedel-mével kegyetlenül megverte, sőt evvel meg nem elégedvén, az úgyis félig 30agyontagolt pintérnek utána indulván, azt a gabonák között elérte, s ott ismét halálra vervén, életétől megfosztotta, mint az F alatti kérelemlevél mutatja.
Kéri tehát a felpörös ügyész az említett rabszemélyt az 1723. esztendei 11. cikkely szerint, mint gyilkost megbüntetni, várván a C alatti szabad vallás meghitelesítésétől, a megholt díjának és a tömlöci tartásnak megfizetését megítéltetni kérvén.
1824. november 23-án ismertették a vádat a törvényszék elé állított Horváth János cigánnyal, majd Deák megismételte mindhárom vádlott ellen a felmerült vádakat.
A fölpörös tiszti ügyész részéről. Az ezen pörben álló rabszemélyek, Török Miska és Decsák Istók A és B betűi szabad vallásaikban magok megvallják, hogy Laidinger Antal kapornaki pintért megtagolták, de bizonyítja ezt a C alatti tanúk vallása is. A két első meghitelesített tanú szemeivel látta, hogy mindenik rabszemély Laidinger Antal pintért kezeikben lévő botjaikkal verték, s mindenik Török Miskát mondja az agyon verettetett főbe dobójának. Minthogy tehát a D alatti orvosi vizsgálat már azon egy sebet is, mely a megölettetett fején találtattatott, általában halálosnak mondja, kérdésén kívül van az, hogy Török vagy Herczeg Mihály Laidinger Antal meggyilkolójának tekintetődhetvén, a vádlevélben kért halálos büntetést megérdemlette.
Török Miskának társa Decsák Istók, ezen vérengező tettnek véghezvitelében segítő volt ugyan, de mivel őellene a tanúk vallása be nem bizonyítja azt, hogy ő is halálos ütést ejtett volna a meggyilkoltatott pintéren, ez őtet a kért büntetés alól feloldozhatja, de Decsák Istóknak ártatlanságát, és a büntetéstől való megmenekedést éppen nem eszközölheti, mert csakugyan ez is verte kezében lévő botjával a megölettetettet, és így, ha nem eszközlötte is annak halálát, elősegítette azt. Ha halál nem következett volna, akkor is, mint véres verekedő, büntetést érdemlene, mennyivel méltóbb tehát a jelen való esetben arra, hogy vérengző cselekedetéért keményen lakoljon.
Śgyszinte az egész verekedésnek és szerencsétlen kimenetelének fő, és egyedül való oka Horváth János rabszemély, aki a meggyilkoltatottal öszveveszett, és azt hajánál fogva hurcolta mind a három tanú bizonyítása szerint, végre a magát késsel is védelmező szerencsétlennel nem bírhatván, az előbb említett két rabszemélyet hívta segítségül, s azok által azt halálra veretvén, mintegy maga meggyilkolta, ezen gyilkosságának érdemlett büntetését, a hóhér pallosát el nem kerülheti.
Kéri tehát a fölpörös tiszti ügyész Horváth János és Török Mihály rabszemélyeket, mint valóságos gyilkosokat a vádlevélben előadott törvény értelméhez képest hóhér pallosára, és a megölettetett díjának megfizetésére, Decsák Istókot pedig, mint kegyetlen és véres verekedőt példás testi büntetésre, mind a hármat a tömlöci tartásnak megtérítésére ítéltetni. Ítélet alá bocsájtván.
S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1824. Fasc. 26. No. 66. (perjegyzőkönyv)
31A felperes ügyészi indítványára válaszul az alperes hivatalból kirendelt védője, Polgár István alügyész a vádlottak ártatlanságát próbálta igazolni, és szabadon bocsátásukat kérte. (Védelmét érdekes módon maga a felperes Deák Ferenc írta be a per jegyzőkönyvébe!)
A megye büntetőtörvényszéke 1824. november 26-án hozott ítéletet. Horváth Jánost bizonyíték hiányában felmentették, és szabadon bocsátották, Török Mihályt és Decsák Istvánt azonban kegyetlen verekedésért egy, ill. negyedévi tömlöcre ítélték. Nyűgvasban eltöltendő büntetésüket közmunkával, heti két nap böjttel, Decsák Istvánét ezen felül kétszer 15 pálcaütéssel súlyosbították.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
