LEVÉL ZSOLDOS IGNÁCHOZ Pest, 1843. január 10. | Deák Ferenc munkái

350LEVÉL ZSOLDOS IGNÁCHOZ
Pest, 1843. január 10.

Kedves Barátom!1

deak-001-005-008-0011 Zsoldos Ignác (1803–1885), Veszprém megyei főszolgabíró, majd főjegyző, az Akadémia rendes tagja.

Kérdésed fontos, melyre, hogy oly részletesen felelhessek, mint felelni szeretnék, több idő kellene, mint jelen helyzetemben dolgaimtól2 elvonhatok. Egyike azon csapásoknak, melyek alatt e nyomorult ország szenved, s melyek annak jövendője iránt is gyakran kétségbe ejtenek, a naponkint inkább terjedő elszegényedés. Legjelesebb családok süllyednek el naponkint az adósságok meglábolhatatlan hínárában, s nézd végig a legfényesebb nemzetségeket, alig lelsz itt-ott egyet, mely terhei alatt még mozoghatna. Azon osztály, melyhez mi is tartozunk, a középbirtokú nemességnek osztálya szintén nincs jobb állapotban, s alig van megye, melyben hét-nyolc nemes urat vagyonost találnál, ki rendben volna pénzbeli viszonyaival; azt gondolná talán valaki, hogy ez még csak az arisztokráciának elszegényedése, az az érték ezeknek kezéből más iparűző munkás osztályok kezeibe ment által, s a hazának el nem veszett, de fájdalom, ez nem így van, az iparűző osztályok is hasonló bajokkal küszködnek – kereskedőt (egy-két zsidón kívül), gyárost, mesterembert, parasztot, alig lelsz e hazában gazdagot, sőt még vagyonost is ritkán. Mi nyeli el tehát évenkint inkább és inkább e nemzet vagyonát? A munkátlanság talán? Hiszen mi többet, éspedig igen sokkal többet dolgozunk, mint apáink dolgoztak, többet termesztünk, többet gyártunk, mint ők, és mégis átalánosan fogy az érték hazánkban. Igaz, hogy szükségeink megszaporodtak, kényelmek, amiket apáink nem ismertek, nálunk már szükséggé váltak, s a civilizációnak ikertestvére, a fényűzés nálunk is már beköszöntött. De hiszen Európa más nemzeteinél azon ösztön, hogy kényelmeket óhajt szerezni magának mindenki, amelyek nélkül egykor ellehetett, a megszaporodott szükségek és a fényűzés emelték inkább a nemzet átalános vagyonosságát, ipart és szorgalmat ébresztettek, s millió kezeknek munkát adtak, és millió családoknak élelmet. De ne felejtsük, hogy ami más országban jótékonyan hatott, az minket azért ront meg, mert szükségeinknek nagy részét, kényelmeinknek

deak-001-005-008-0022 Utalás a büntető törvénykönyvvel kapcsolatos munkálatra.

s fényűzésünknek minden cikkeit külföldről hozzuk, és mivel ennyit nyers termékeinkből évenként levenni nem tudunk, évenkint fogyasztjuk alaptőkénket, s a földnek, melyet munkálunk, egy része kötelezvényeink s váltóink által a külföldnek kezében van már, s mi nekik dolgozunk, nekik műveljük a földet, melyet boldogtalan ámítással magunkénak hiszünk. És mi ennek oka? Egyenesen az, hogy az ausztriai kormány hibás és egyoldalú felfogásból századokon 351keresztül az ausztriai tartományok érdekének feláldozta Magyarország jövendőjét, és ezáltal az öszves Monarchia közerejét gyengítette. Lett volna igazságos és egyformán méltányos a kormány minden tartományai iránt, szerencsétlen vámrendszerével, mely által Magyarországot a német gyáripar kényszerített piacára tette, ne ölt volna el minden gyáripart, mely nálunk keletkezett, ösztönözte, támogatta és oltalmazta volna nálunk is a gyenge kezdetet célszerű védvámokkal, az ausztriai tartományok nem állanának talán a virágzásnak azon fokán, melyen most állanak, de Magyarország sokkal, igen sokkal magasban állana, és az egész Monarchiának öszves ereje bizonyosan nagyobb volna. Most az ausztriai tartományok többre már nem mehetnek, s azon tekintet, hogy több és mindég is csak több adót fizessenek, már a lehetetlenség miatt elenyészett. Magyarország pedig olyan, mint az elhagyott jószág, mely műveletlen állapotjában sok kincset rejt még magában, de ezt csak munka és szorgalom, kitűrés és különösen sok beruházás hozhatja napvilágra; van-e pedig az eladósodott közállomány kormányának pénze, hogy ily beruházásokat tehessen, s van-e még elég ideje, hogy azoknak későbbi kamatozását is bevárhassa? De bármikor kezd is kormány és nemzet valamit vagyonosságunk emelésére, csak egy biztos út van, melyet e részben nálunk követnie kell, és ez a gyáriparnak előmozdítása, a többi mint palliatív3 , melynek látszató hatása csak pillanatnyi lehet, de tartós és mindinkább kifejlődő emelkedést nem ígér. Vessünk például egy tekintetet azon vámokra, melyek termékeink kivitelét terhelik, szemünkbe fog tűnni: 1-ször, hogy külföldre a vám nem oly súlyos, mely a kereskedést elnyomná, és mégis külföldre oly keveset viszünk ki, hogy említést alig érdemel hazánk kiterjedéséhez és termékenységéhez képest. Az odesszai gabona4 például minden vám nélkül kivitt gabonánkat is megverné Európa kereskedésében, mert minden mérőnél5 középszámlálással 11-13 krajcárral ezüstben olcsóbb a tengeri hajóra állítva, mint a mienk, boraink a franciákéval nem versenyezhetnek, miután úgyszólván semmit ki nem viszünk a külföldre, a dohány egész mennyisége, mit Magyarország öszvesen termeszt és elád, évenként 3 000 000 forintot alig halad meg, csak gyapjunk, mely 24 millió pengőre megy, tesz nevezetes rublikát6 , s ebből a külföldnek is sokat adunk el, de ezt a termék árához képest valóságos kiviteli vám, nem is nagy terheli, mert hiszen az utak és hidak vámjait ide nem érthetjük.

deak-001-005-008-0033 Csak a tüneteket enyhítő.

deak-001-005-008-0044 Az odesszai kikötőből tengeren szállított ukrán gabona.

deak-001-005-008-0055 355Gabonafélék űrmértéke, egy mérő kb. 62 l.

deak-001-005-008-0066 Rovatot.

Az ausztriai örökös tartományokba lehető kivitelünket már nagyobb vám terheli, de ennek is nagyobb és súlyosabb részét teszi a Stndischer Aufschlag7 vagy az accisa8 , melyet a bécsi bevitelért kell fizetni, s ha annak, ami valóságos beviteli vám, az ausztriai tartományokra nézve legnagyobb része eltöröltetnék 352is, az országba emiatt még nem sok millióval jön be több pénz. Így például az előttem fekvő ausztriai Zolltarifból9 látom, hogy egy mázsa búzára a vám 13 krajcár, egy darab marhára, különösen ökörre 1 forint 36 krajcár, egy mázsa borra 36 krajcár, amit ezenfelül fizetni kell, Stndischer Aufschlag például bornál 1 forint 24 krajcár, különösen pedig a Bécsbe vitelnél a fővárosi accisa, ami némely termékeknél legsúlyosabb, de amit az ausztriai embernek is meg kell fizetni. Méltatlanság az is, hogy mi magyarok az ausztriai tartományokra nézve majdnem külföldnek tekintetünk, s kivitelünk ily vámokkal terheltetik – de vedd csak számolásba, ha mindezen vámok megszűnnének is, termékeink ára annyira fel nem ugrik, mint hinni szeretnénk, mert azon különbséget, mi a vámnak megszüntetéséből származnék, valószínűleg eladó és vevő osztanák fel, s mi valamivel drágábban adnánk, mint most, ők valamivel olcsóbban vennének, s a mi nyereségünk a legjobb esetben sem menne többre, mint felére a mostani vámnak, ez pedig sokat nem tesz, s ha Becher10 számolása szerint felvesszük, hogy gabona, különösen búza 14 000 000 mázsa, rozs, kukorica s egyéb gabona pedig (miért a vám is kisebb s középszámolással minden mázsától 9-10 krajcár) 12 000 000 mázsa, látni fogod, hogy a vám megszűntével azon pénz, amivel több jön be hazánkba, igen csekély summát tesz. Nem áll ez jobban a bornál, mely Becher szerint évenként 150 000 mázsát, vagyis annyi akót tesz, és a marhánál sem, mely örege-apraja mintegy 74 ezer darabra megy. Ezek pedig legfőbb termékeink, a kendert például csak némely vidékek termesztik nagyban, s erre nagy vám nincsen vetve, a dohány, ha külföldre vitetik, nagy vámot nem fizet, Ausztriában pedig nem a vám, hanem a monopólium gátolja annak eladhatását. Mindezeknek így létével, mi volna már a nyereség abból, ha a vámokat a nemzet megváltaná? Azon accisa, mit a Bécsbe vitelért kell fizetni, ezen megváltásnak tárgya alig lehetne, mert ezt éppen Magyarországra kiszámítani alig lehet, ezt a többi ausztriai tartományok is fizetik, s ez minden európai fővárosokban kisebb-nagyobb mértékben fennáll: ha pedig meg akarnánk váltani, aligha győznénk fizetni; a többi vámot, ha megváltanánk, mi volna nyereségünk? Terméseink ára, amint említettem, legfeljebb felével rúgna fel a mostani vámnak, mert azt csak nem hiszi talán senki, hogy mi éppen annyit kapnánk akkor is Ausztriában a termékekért, mint most, és amit a vámon megnyerünk, mind a miénk lenne, mi pedig a megnyert fél vámmennyiség helyett évenként az egészet fizetnénk,

deak-001-005-008-0077 Rendi felár.

deak-001-005-008-0088 Fogyasztási adó, vám.

deak-001-005-008-0099 Vámtarifából.

deak-001-005-008-01010 Siegfried Becher (1806–1873), cseh származású osztrák közgazdász és statisztikus.

éspedig fizetnék azok is, kik a vámok megszüntetésével aránylag annyit nem nyernének, fizetné a szegény ember, ki termékeit majdnem egészen megeszi. Többet fizetnénk tehát, mint nyernénk. A dohánymonopóliumot oly könynyen pénzért sem adja fel a kormány, s ha feladná, s mi azt megfizetnénk, mi 353volna a következése? Az, hogy Ausztriában is meg kellene engedni a dohánytermesztést, s rövid idő múlva a németek is sok dohányt termesztenének, s mi nagy pénzen vettük volna meg azt, amiből nyereségünk annyi nem volna, mint amit érette fizetünk. Én tehát megvallom, nem látom napirenden a dolgot azon kezdeni, hogy a vámok megszüntetéseért alkudni kezdjünk; elhiszem, hogy vannak, kik Bécsben azt szeretnék, de nem hiszem, hogy Kübeck11 erre számolni akarjon, vagy ilyen számolásra építsen valamit. Nem vagyok barátja a nem motivált véleményeknek, s időm nincs részletesebben kiereszkedni e dologra, de, ha bővebb okokat és alaposabb meggyőződést keressz12 , vedd elő az ausztriai Zolltarifet és Bechernek Statistische Übersicht des Handels der österreichischen Monarchie című munkáját13 , hasonlítsd öszve ezeknek azon pontjait, mik Magyarországot érdeklik, látni fogod, hogy az ilyen megváltás nekünk eldoradó nem lenne, mint némelyek talán álmodják.

deak-001-005-008-01111 Karl Friedrich Kübeck báró (1780–1855), a bécsi udvari kamara elnöke.

deak-001-005-008-01212 Értsd: keresel.

deak-001-005-008-01313 A mű pontos címe: Übersicht des Handels der österreichischen Monarchie mit dem Auslande whrend des Jahres 1829–38. Wien, 1841. (Az Osztrák Monarchia külfölddel való kereskedelmének áttekintése az 1829–38-as években.)

A legnagyobb igazságtalanságot abban látom Magyarországra nézve, hogy kivitelünkben majdnem úgy tekint bennünket, mint külföldet, a behozatalra nézve pedig nem engedi, hogy kereskedésünket szabályozzuk, s nézd meg bár a Zolltarifet, látni fogod, hogy Ausztriából Magyarországba akármit hoznak is be, keveset kell érette fizetni, s majd minden gyáripari cikk 5-10 annyit legalább fizet tőlünk Ausztriába víve, mint onnan idehozva. Lehetetlen tehát nálunk gyáriparnak keletkezni, pedig csak ez biztosítaná termékeink árát is, mert nevelné a fogyasztók számát, s itthon eladhatnánk jobb áron termékeinket. A nyers termékeknek, különösen azoknak, melyeknek a súlyhoz képest csekély az áruk, például gabonának, közönséges bornak s a t[öbbi] eladásában úgyis az a baj, hogy a szállítás sokba kerül, úgy, hogy a gabonának szállítása csak valamivel távolabb is, néha az egész értékhez képest két-háromszáz procentbe14 kerül, midőn drága termékeknek, például a gyárművek nagy részének szállítása ugyanazon távolságra alig tesz az értékhez képest 1-2 procentet, a nyers termékekkel tehát mindég nehéz távolabbra konkurálni, de ha itthon volna gyáripar, s akik azt űzik, gabonát például és bort nem produkálván, csak az itthonit, a mienket fogyasztanák, s ezáltal az eladhatás könnyebb és biztosabb volna. A gyárművekért pedig évenként több és mindég több pénz maradna itt benn, ami most kimegy. Vedd fel például: Becher számolása szerint pamukszövetekért 50-60 millió forint, gyapjúszövetekért 15-17 millió forint megy ki évenkint Magyarországból – már ha e két cikkre nézve odajuthatnánk, hogy a behozatalnak csak egy harmadrészét is nélkülözhetnénk, közel annyi pénz maradna itt benn évenkint, amennyi termékeink legnagyobb részéért bejön; és itt az emelkedés mindig progresszióban15 lehetne, s emelné a földmívelést is, a belső fogyasztás nevelése által. Azt kell 354tehát kívánni, sőt sürgetni a nemzetnek, hogy vámjait a honi gyáripar érdekében szabályozhassa, s állíthasson védvámokat kereskedésének s iparának oltalmára; mert e nélkül minden más csak szemfényvesztés, mi állandó és biztos hasznot nem ígér, s jövendőkre hatástalan. Védvámoknak kettős hasznok lehetne, az egyik, hogy addig, míg az itthoni indusztria16 lábra kap, jövedelmet adnának, közcélokra fordíthatót, azután pedig az itthoni indusztriát biztosítanák. Például, ha minden pamukszövet behozatalért 2-3 percent17 vámot vethetnénk, a gyapjúszövetre 5 percentet, már ebből egypár millió jönne öszve évenként, mit utakra, hidakra lehetne fordítani; ennyit pedig micsoda más forrásból tudnánk azon célokra bevenni? Külföldi cigarokat18 , borokat még súlyosabban lehetne terhelni.

deak-001-005-008-01414 Százalékba.

deak-001-005-008-01515 Fejlődésben.

deak-001-005-008-01616 Ipar.

deak-001-005-008-01717 Százalék.

deak-001-005-008-01818 Cigarettákat.

De terjedelmes lettem akaratom ellen, és mégis közel sem kimerítő, sőt talán alig érthető, amit írtam; de véleményemet te mégis megérted abból, s a meggyőződést, amint említém, Becher munkájából és a Zolltarifból öngondolkodásod által még inkább merítheted. Levelemet, ha jó barátink látják is, különbség nélkül bárkinek ne mutasd, mert nem szeretném, ha volna ember, ki azt hinné felőlem, hogy véleményem puszta kijelentésével, melyet elegendően kifejteni s támogatni nincsen időm, hatni akarnék mások véleményére; a nem motivált vélemények auktoritásának19 én magam sem vagyok barátja; s az, mit neked mint barátomnak írtam, csak úgy írtam, mint saját nézeteimet, melyeket kombinációkból merítettem, nem követelve, hogy azok hibátlanok, s azért utasítlak téged is azon forrásokra, melyekből véleményem alapját vettem. Isten áldjon! Örülnék, ha teljesednék, mit a követválasztástól nálatok reménylek20 ! Barátinkat szívesen köszöntsd helyettem, hitvesedet tiszteld nevemben, és szeressed hű barátodat

deak-001-005-008-01919 Tekintélyének, befolyásának.

deak-001-005-008-02020 Zsoldos Ignácot 1843-ban Veszprém megye országgyűlési követévé választották.

Deákot.

Ülésbe sietek21 , a levelet pedig küldöm, s így nem érek reá azt általnézni; igazulj22 el magad, ha talán az írásban hibák lesznek.

deak-001-005-008-02121 A büntetőügyi választmány ülésére.

deak-001-005-008-02222 Értsd: igazodj.

Egykorú másolat. MTAK Kt. XIII. Tört. 2-rét, 258. Adalékok Zsoldos Ignác élettöredékeihez. 1. köt. 102–105. p. Közli Sándor Pál 1992, 74–81. p.