BESZÉD A GYÁRALAPÍTÓ TÁRSASÁG ÜLÉSÉN Pest, 1845. április 13.
BESZÉD A GYÁRALAPÍTÓ TÁRSASÁG ÜLÉSÉN
Pest, 1845. április 13.
Pest, 1845. április 13.
Midőn a Gyáralapító Egylet1 szabályai a vidéken köröztetni kezdtek, minden enthusiasmus2 nélkül, hidegen számolva, örültünk, hogy az ipar körében oly élet mutatkozik, mely ha nem is most egyszerre, de idővel hazánkat az elszegényedés örvényéből kiemelheti; a gyenge kezdet megindulván, idő s körülmények által erősödni fog, s életbe lép, mit óhajtottunk. Ki sokat remél, sokat csalódik. Szólónak vérmes reményei nem voltak a kifejlendő siker felől; de azt mégis örömmel látá, hogy életjel mutatkozik a nemzet testében, s ezen élet mindig reményt nyújt, hogy a test meg fog erősödni. Midőn legközelebb azt olvasá a hírlapokból, hogy április 13-án közgyűlés fog tartatni, mely arról tanácskozandik, vajon felbomoljék-e a Gyáralapító Egylet, vagy megmaradjon: neki nem lehetett más gondolatra jőnie, mint arra, hogy elég részvét nem mutatkozott, s a szükséges minimum sem íratott alá. Megérkezvén azonban Pestre, megtudá, hogy nem ez az oka a szándéklott felbontásnak, mert az alaptőke, mely alapszabályilag kitűzetett, kétszeresen is fedezve van, hanem az, hogy némelyek hiányokat vettek észre az egyesületnél, s a régi megrögzött magyar természetnél fogva úgy okoskodtak: „e dolog hiányos, tehát dobjuk el”, holott más hidegebb számító azt mondta volna: „e dolog hiányos, de azért ne dobjuk el, hanem igazítsuk ki”. És ez a dolog legtermészetesb logikája, főleg ott, hol a hiányos helyett újat kezdeni nem oly könnyű, mint azt eldobni. 452Szóló a legnagyobb öncsalások közé számítja azoknak hitét, kik azt hiszik, hogy ha a mostani Gyáralapító Társaság megszűnik, helyébe majd új fog alakulni. Oly nemzetnél, hol a vállalkozási szellem csekély, melynél a „kitűrés” ismeretlen, igen vigyázva kell bánni, hogy valamely megindult vállalat meg ne bukjék; mert egy megbukott vállalat leverő visszahatása azt eszközli, hogy sem a bukottat sikerrel megújítani, sem más vállalatot sikerrel megindítni többé nem lehet. Részvénykibocsátások alkalmával a nagyközönség,
deak-001-005-023-0011 A Gyáralapító Társaság 1844. december 22-én alakult meg Pesten. Alapszabályait Kossuth szűkebb köre dolgozta ki, azzal a céllal, hogy a Védegylettől távol maradó társadalmi erőket is megnyerjék.
deak-001-005-023-0022 Elragadtatás.
a tömeg, főképp a távollakók, a kitűzött vállalatról magok nem ítélhetvén, vajon az sikeres lesz-e vagy nem (minthogy a körülményeket nem ismerik), leginkább nevek után indulnak, s úgy okoskodnak: én nem ismerem ugyan a viszonyokat, de íme, ezen ember is, kiről tudom, hogy jól szokott számítani, ennyi s ennyi pénzzel érdekelte magát, ő bizonyosan nem állott volna oly dologhoz, mely nem sikeres. Egyikre egyik, másikra másik név hat, egyiket hideg számítás, másikat meleg hazafiúi buzgóság vezeti, s nevek tekintélye után indulva, megvettetik a vállalat alapja. Ha már az ilyen vállalat ismét felbomlik, s felbomlik minmagunk által, hiába jő valaki más új tervvel, mert minden ember, legyen bár olyan, ki a haza iránti tiszta buzgósággal szokott tenni, vagy olyan, ki számításra alapítja részvétét, egyaránt azt fogja mondani: „én tisztelt nevek után indultam, sikert vártam s reméltem, és a dolog felbomlott pedig nem azért, mintha a szükséges tőke fedezve nem volna, hanem egyéb kedvetlenségek miatt; én magammal játszatni többé nem hagyok, s aláírni ezentúl nem fogok”. A buzgóságnak ily lelohasztása tehát nemcsak a jelen vállalatot öli meg, hanem a jövő reményeket s vállalatokat is. A beteget halállal orvosolni, azt mondani: „e beteg nem gyógyítható, tehát öljük meg”, lehető legfurcsább módja a gyógyításnak. Ápolni kell inkább a beteget, mert ha emberi szemeink nem látnak is reményt életéhez, körülmények s Isten kegyelme eszközölhetik, hogy megél s kigyógyul. Higgye el a tisztelt gyülekezet, hogy minden lehető nyavalyák közt legsúlyosabb nyavalya a halál. Szólónak azt kell hinnie, hogy vagy senkinek sem volt komoly szándéka felbontani az egyesületet, midőn ezen eszme kimondatott, vagy az ily indítvány tevőjét csak az emberi természetnek azon gyarlósága ragadta el, mely szerint, ha sikert nem lát, azonnal elcsügged, s készebb abbahagyni az egészet, mint annak hiányain segíteni. De a kedvetlenségek, az első felindulás elmúltával visszatér keblünkbe az erő s kedv a dolog fenntartására, a hátráltató körülmények legyőzésére. Szóló tehát azon véleményben van, hogy a Gyáralapító Egyletet fel kell tartani; hogy a haza reményeit elvenni, a tért, amelyre felléptünk, minmagunknak elhagyni, s magunkat a külföld előtt nevetségesekké tenni nem lehet, nem szabad. Azon 300 ezer forintot megközelítő 453sommával, mely aláírva van, csodákat teremteni nem lehet ugyan, s attól ne is reméljünk mindent, hanem igyekezzünk tenni mindent. Szóló O’Conellel3 tart, ki azt mondá, hogy részletes fizetés fejében minden kicsit kész elfogadni a haza számára, s ha el nem érheti mindazt, mi tömérdek szükségeink fedezésére szükséges, elfogadja a kevés jót is, mit a sors ád. Az erkölcsi világban kicsiny siker szüli a nagyobbat, mely fokról fokra mindig feljebb emelkedik. A Gyáralapító Társaság nem fog minden szükséget pótolni, de pótoljon bár csak egy kis szükséget, ha e kis szükség pótolva lesz: nekünk újra marad időnk s alkalmunk más szükségeinkről gondoskodni. Elvetni a régit, mert az hiányos, anélkül hogy tudnók, vajon biztos lesz-e az új lépés, ez nem egyéb, mint morális restség, miszerint restellünk foglalkozni azon hiányok kiigazításával. Hazánkban hiba az, hogy a dolgok, vállalatok megindítása rendszerint nagy részvétre s visszhangra talál, a részletes kidolgozás prózáján pedig, a poézist lehangoló ezerféle apró gyakorlati akadályokon, lelkesedésünk megtörik. Más nemzetek azért érnek sikert, mert természetök e részben szerencsésebb.
deak-001-005-023-0033 O’Conell, Daniel (1775–1847), ír politikus, az Angliától való elszakadásra törekvő ír nemzeti mozgalom vezetője az 1840-es években.
Szóló azonban nem elégszik meg azzal, hogy a Gyáralapító Társaság ne bontassék fel, hogy az létezni meg ne szűnjék; hanem egy lépéssel tovább megy, s kimondatni kívánja, hogy adassék a társaságnak tettleges élet. A társulat ekkorig nem működhetett, mert a befizetések vagy éppen nem, vagy csak kismértékben történtek, de nem működhetett azért sem, mert nem volt végrehajtó hatalma. Szóló figyelemmel olvasta az alapszabályokat. Azok úgy rendezék a dolgot, hogy legyen a társulatnak igazgató-választmánya, mely saját körülírt körében működve, határozatokat hoz; ezen határozatok végrehajtására pedig egy igazgató van rendelve. Azonban a társulat mindekkorig úgy áll, hogy van gyülekezete, mely végzéseket hoz, választmánya, mely határoz, de nincs végrehajtó hatalma, mi pedig szükséges kiegészítője a jó rendnek, akár státusban, akár más társaságban. Szükség tehát mielőbb igazgatót választani, s szóló óhajtotta volna, hogy igazgató a választmány által mielőbb választassék; mert igazgató lévén, már ekkorig is történt volna valami; történvén pedig valami, több részvétre talált volna a társaság hazaszerte, s alaptőkéje jobban szaporodott volna. Miután azonban a választmány jónak látta igazgatóságra concurzust4 tűzni ki, ennek határidejét, mely az egész egyesület nevében lőn kihirdetve, tiszteletben kell tartani. Most a fizetések minden órán megtörténendvén, a társaság valóban alakulva van, s elérkezett ideje, hogy a végrehajtó megválasztassék, hogy a társulat tettlegesen működni kezdjen, mit igazgató nélkül nem tehet sikerrel. A választmánynak ugyanis lehetetlen azt testületileg teljesíteni, mit a haza e társulattól vár, hogy tudniillik maga keresse 454fel s mintegy teremtse a vállalatokat, melyekbe pénzét befektesse. Ilyenek után csak egyes ember, az igazgató járhat; a választmánynak, mint testületnek, feladása határozni afelett, mit az igazgató előkészít s elébe terjeszt. Ez a dolognak józan ökonómiája.
deak-001-005-023-0044 Pályázatot.
Kiterjeszkedett ezután a lelkes szónok a Gyáralapító Társaság s Védegylet közti viszonyokra, helytelenítvén a Védegyletnek azon határozatát, miszerint ez a Gyáralapító Társaság iránti figyelemből, s azért, hogy ennek terjedését ne gátolja, hogy pénzeit el ne vonja, s körébe ne vágjon, elhatározá, hogy igazgatója semminemű iparvállalatra felszólításokat s aláírási íveket országszerte ne köröztessen, hanem buzdításait s izgatásait csak a felállítandó gyár vidékére s az aziránt életmódjuknál fogva érdekelt emberekre szorítsa. A Védegylet azon szempontból hozta e határozatot, hogy gyáralapító testvérét ne gátolja, s ennek elébe ne vágjon, mert az hívé, hogy kevés levén hazánkban a tőke, ha az emberek egyes iparvállalatok pártolására gyakran felszólíttatnak s erejöket elaprózzák, a Gyáralapító Társaság remélhető tőkéje kevesebb lesz. Szóló méltányolja a Védegylet e részbeni kíméletes eljárását, de az említett okokat csalódásnak tartja, és kijelenti, hogy közelebbi védegyleti gyűlésben azon végzés megváltoztatását fogja indítványozni. Ha a Gyáralapító Társaság oly állapotban volna, hogy nem tudna mit csinálni sok pénzével, s milliói halmozva állanának, és nem találna vállalatokat, melyekbe azokat fektesse, mert a Védegyesület maga mindent kimerítene, akkor volna helye azt mondani, hogy a Védegylet hagyjon valamicskét a Gyáralapító Társaságnak is. De ilyes aggodalomnak helye nincs; marad elég tennivalója e parlag iparmezőn mind a Védegyletnek, mind a Gyáralapító Egyletnek. Mi azon véleményt illeti, hogy ha a hazában különben is csekély tőkék egyes vállalatokra felhasználtatnak, ezen társulat számára kevés marad, ezt a gyakorlat nem igazolja. Ez csak úgy állana, ha mindazon ember, ki a Védegylet által megindított iparvállalatra aláír, azon esetben, ha e vállalat nem léteznék, a reá ajánlott öszveget a Gyáralapító Társaságnak adná; de ez nem így áll, mert azok többsége, kik valamely egyes magánvállalatot pártolnak, a helybeli körülményeket s viszonyokat ismerve, egyenesen ezek tekintetéből fektetik pénzeiket bizonyos helybeli vállalatba, s ha ezen helybeli érdek fel nem tűnt volna, azért az erre szánt öszveget nem adnák a Gyáralapító Társaságnak. Így példának okáért szóló meg van győződve, hogy a kőszegi posztógyárra aláírt 200 ezer forint, ha ezen gyár magánalapítók buzgó törekvései által meg nem indult volna, semmi esetre sem adatnék a Gyáralapító Társaságnak. A Védegylet tehát említett határozata által gyáralapító testvérének semmit sem használt, ellenben saját kezeit ok nélkül megköté. Ott, hol mindent kell tenni, sokkal 455célszerűbbnek látja a szónok százfelől, száz úton törekedni egyazon célra, mint mindent egy helyen pontosítni össze. A szónok meg van győződve, hogy papíron kiszámított rendszer szerint ipar még sehol ki nem fejlődött, s nem is fejlődhetik ki más úton, mint ezereknek egy célra munkálkodása által. És ez nem csupán hazafiság, hanem egyszersmind a legtisztább, legbecsületesb önhaszon, s igen csalódnék, ki azt hinné, hogy csupa lelkesedés útján lehet gyáripart teremteni s kifejteni. A Gyáralapító Társaság tehát legkevésbé sem károsodik, ha a Védegylet egyes magánvállalatokra országszertei felszólítással foglalkozandik, s ezáltal a Gyáralapító Egylet pénze nem kevesedik, nem legalább oly mértékben, mint a Védegylet működése által szaporodik a haszon, mely az egyes magánvállalatokból ered.
Pesti Hírlap, 1845. április 18. (454. sz.) 258. p. Közli Kónyi Manó 2. köt. 74–79. p.
deak-001-005-023-0011 A Gyáralapító Társaság 1844. december 22-én alakult meg Pesten. Alapszabályait Kossuth szűkebb köre dolgozta ki, azzal a céllal, hogy a Védegylettől távol maradó társadalmi erőket is megnyerjék.
deak-001-005-023-0022 Elragadtatás.
deak-001-005-023-0033 O’Conell, Daniel (1775–1847), ír politikus, az Angliától való elszakadásra törekvő ír nemzeti mozgalom vezetője az 1840-es években.
deak-001-005-023-0044 Pályázatot.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
