LEVÉL KOSSUTH LAJOSHOZ Kehida, 1845. november 30. | Deák Ferenc munkái

LEVÉL KOSSUTH LAJOSHOZ
Kehida, 1845. november 30.

Kedves Barátom!

A drámaíró nem sokat aggódik azon, hogy a személyzet, melyet felléptet, miképpen elégíti ki az élet mindennapi szükségeit; utaztatja hőseit, elküldi őket távol vidékekre, hetekig, holnapokig kell városokban lakniok, s hogy mindezekre miből kerül a szükséges költség, azzal az író nem gondol. Ő az eseményeknek s az életnek csak költői oldalát festi; a prózai mindennapiságok körén kívül feküsznek. De a valóságos életben éppen ezen komoly és 464untató prózai mindennapiságok foglalják el időnknek nagy részét, ezek okoznak néha legtöbb gondot, s a legszentebb szándék, a legbuzgóbb óhajtás gyakran hajótörést szenved azon száraz, egyszerű kérdésen, miből kerül ki a szükséges költség, mely azon jó szándéknak, buzgó óhajtásnak létesítésére nélkülözhetetlen. Örömest volnék én is pesti lakos, örömest tölteném az évnek nagy részét kedves körötökben, csak volna elegendő értékem ezt tehetni. De a sors engem ezen földnek göröngyeihez kötött, mely kenyeremet adja, s függetlenségemet értékileg csak úgy tarthatom fent, ha kerül[ök] minden kiadást, mi tehetségemet meghaladja. Ilyen kiadás pedig, heteket, holnapokat Pesten tölteni. Nem hiszem én azt barátom, hogy az, ha én Pesten tölteném az évnek egy részét, következéseire nézve oly fontos volna, mint Te állítod.1 Istenemre mondom, nem hiszem. Pedig bizony nem szerénység mondatja vélem ezt; de ismerem a körülményeket, ismerem a hont legalább annyira, hogy el tudok kerülni minden álreményeket, s amit eddig személyemre nézve a vakvéletlennek játéka eszközlött, azt nem fogom önfontosságomat túlbecsülve, béfolyásomnak tulajdonítni soha. Hidd el barátom, valamint első pillanatban hízelgő vala reám nézve azon sóvárgás, mellyel engem körötökben látni kívántok, úgy komoly és hideg megfontolás után semmi reám nézve leverőbb nem lehetett. Úgy tekintem én ezt, mint csalhatatlan jelét szomorú állapotunknak. Midőn azok, kikben erő, tehetség, s akarat egyenként is legalább annyi van, mint énbennem, együttvéve pedig oly igen sokkal több, és mégis egyenként és együtt csak engem távollévőt vártok, kívántok, sőt múlhatatlanul szükségesnek tartatok magatok között, akaratlanul megvallottátok, hogy sem nélkülem, sem vélem nincs többé reménytek a jó sükerhez. A reménytelenség egyik bizonyos jele a távolból várni segédet olyantól, kinek ereje is, tehetsége is kisebb, mint magunké. Egyébaránt e reménytelenség az én keblemet már rég elfoglalta nemzetünknek gyáva jellemtelensége miatt, s amit most újabban látunk, hogy alig kezdett a kormány tettleg fellépni, s a jobb fizetésű hivatalokkal kecsegtetve polgártársainkat, pártját terjeszteni, máris csoportonként tódulnak még egykori elvbarátink is a kormány zászlója alá, nem kérdezve a célt, melyre használtatni fognak, nem tekintve az eszközöket, melyekkel élniök kell majd ellenünk; még inkább megerősít engem hiedelmemben. Tudod Te, hogy régen remény nélkül állok én véletek s közöttetek a csatatéren, de a süker reménye nélkül is kész vagyok küzdeni, mert ezt becsület és kötelesség parancsolják. Most is tehát lemegyek, igenis, kívánságtok szerint még e télen vízkereszt után Pestre, egypár hetet ott töltendő, ámbár bizonyosan tudom, hogy ottlétemnek haszna semmi nem leend, s ámbár ezen út és pesti mulatás, kivált most, midőn a szűk 465termés jövedelmem nagyobb részétől megfosztott, a szűkölködők szaporodott száma költségesebb segítséget igényel, s még nem tudom, miképp teendek szert a szükséges pénzre, de lemegyek mégis, hogy remény nélkül eleget tegyek kívánságtoknak s követelésteknek. Értekezni fogok véletek a legszívesebb készséggel, s kész vagyok mindent, amit a közjó kíván, tehetségem szerint megtenni.

deak-001-005-025-0011 Kossuth az 1845. november 18-i pesti ellenzéki értekezlet után kérte Deák véleményét az ellenzék programkészítéséről, és a fővárosba hívta Deákot.

Ami azonban szíves megbízástokat illeti,2 arra nézve komoly fontolgatás után mondom ki azon meggyőződésemet, hogy én oly programot, mely az ellenzéknek vezérfonalul szolgálva, elvrokonainkat a cselekvés mezején egyesítse, lehetőnek nem tartok. Ha általánosságban maradunk, azt mondjuk ki, hogy a kormánynak minden oly lépéseit, mik törvényt sértenek, s mik alkotványos állásunkat vagy a megyék törvényes önállását veszélyeztetik, ellenzeni fogunk, a korszerű haladásnak főbb kérdéseit pedig kifejteni s előmozdítani, sőt ha szükséges leend, némelyeket indítványba hozni minden kitelhető módon igyekezendünk; ha mondom, ily általánosságban fogunk programot készíteni, arra még a kormány emberei is azt mondják, hogy hiszen ők is csak ezt akarják, mert soha még egyik sem pártolt semmit annak kijelentésével, hogy azt rossznak, károsnak, törvénytelennek tartja; s az egyes eseteknél fogunk majd mégis elválni véleményben a dolog törvényessége vagy célszerűsége felett. Ily általánossággal tehát semmit nem nyerünk, habár azt mindenki aláírná is, mert abból kibújhatik azon oknál vagy mentségnél fogva, hogy azon kormányi lépést, melyet pártol, törvényesnek, azon indítványunkat pedig, melyet ellenez, célszerűtlennek tartja. Ha ellenben a program készítésénél részletekbe akarnánk ereszkedni, mily mérhetetlen tengere volna ez a nehézségeknek s kétségeknek! Sok fontos kérdésnél a részletekre nézve mi magunk sem vagyunk tisztában, nemcsak egymás között, de talán önmagunkkal sem, mert sokat a kivihetőség határoz meg, ezt pedig előre tudni nem lehet. Továbbá vannak elvbarátink között, kik a teendőkből száz kérdésre nézve osztják véleményünket, de néhányra nézve tőlünk eltérnek; ezeket egy ily határozott programmal mind ellökjük-e magunktól? Végre ha azt tennénk, hogy néhány főbb pontot kiemelve tennénk a programba, s a többit elhallgatnánk, ebből az a rossz következnék, hogy mivel egyiknek egyik, másiknak másik azon sok tárgy közül, mi egy[t]ül egyig hasznos volna, a kedvenc eszméje, s aki e kedvenc eszméjét az általunk elsoroltakban nem találná, az ingerülve fordulna el a programtól. Ami pedig a kormány iránti állásunkat illeti, mi, kivált most, midőn a kormány is aktív lépett fel, úgy hiszem, legfőbb feladása az ellenzéknek, mindazon lépésekre nézve, miket a kormány netalán törvény, alkotványos szabadság és megyei törvény[es] önállás 466ellen intézend, mind pedig azon haladási kérdésekre nézve, miket elveinkkel s nézetinkkel ellenkező vagy attól eltérő irányban megindítand; ami, mondom, ezen állást illeti, aziránt előre részletes programot úgysem írhatnánk, mert itt az egyes esetek körülményeitől függend mindenkor, amit tennünk kell, ezek pedig előre meg nem határozhatók. Hidd el barátom, a részletes program szaporítaná s nevelné inkább a szakadást közöttünk, ahelyett hogy egyesítene. Mi, barátom, kik a magyarországi ellenzék tagjai vagyunk, csak elvrokonság által vagyunk öszvekötve egymással; csak véletlen eset talán, hogy sok egyes tárgyakban ugyazon egy szempontból tekintve a dolgot, véleményben egymással találkozunk; minket aligha lehetne bármi program által jobban egyesíteni. Azoknak száma, kik minden fő kérdés fontosabb részleteiben is egyetértenek, felette csekély volt mindenkor, s midőn az ellenzék többséget nyer, leginkább azok által történik, kik sok tárgyban tőlünk eltérnek ugyan, de a fennforgó kérdésben vélünk tartanak. Más alkotványos országban van az ellenzéknek egy oly célja, mely mindent egyesít, s az a cél: többséget szerezni, hogy a minisztérium megbukjék, s az ellenzék emberei foglalják el annak helyét, s ezt a célt gyakran nem anyagi érdekből, hanem azon tiszta szándékból kívánják elérni, hogy az ország az ő elveik szerint, miket jobbaknak tartanak, kormányoztassék. Ily célt a magyar ellenzék magának ki nem tűzhet; okait fejtegetnem felesleges volna. De még ezenfelül: más alkotványos országokban, hol utasítások3 nincsenek, az ellenzéknek minden tagja, ha szükséges, alárendelheti nézetét a párt többsége akaratjának, hogy a fő cél ne veszélyeztessék; nálunk azonban, hol utasítások által kötvék a követek, ez valóban lehetetlen, sőt még az sem lehető, hogy minden megyében ugyanazon kérdések mellett s a kérdéseknek ugyanazon főbb részletei mellett feszítsék meg erejöket az ellenzék tagjai, mert gyakran, ami egyik megyében kivihető, az a másikban oly sok ellenszegülésre talál, hogy erősebb vitatása talán sok más jót is gátolhatna. De hiszen tudod Te mindezt magad is, csak azért soroltam el rövid vázlatban ezeket, hogy számot adjak Néked meggyőződésemről addig is, míg véletek személyesen szólhatok.

deak-001-005-025-0022 A pesti ellenzéki értekezlet Batthyány Lajos grófot, a pesti Szentkirályi Móricot, valamint a távol lévő Deákot bízta meg, hogy összegezzék az ellenzék előtt álló teendőket, és vizsgálják meg a programalkotás lehetőségét.

deak-001-005-025-0033 Az országgyűlési követutasítások előírták a követek számára, hogy az egyes politikai kérdésekben miként foglaljanak állást, így a követek nem követhették szabadon a meggyőződésüket, az ellenzék nem szavazhatott egységesen.

Batthyánynak tegnap írtam,4 s néki megírtam, hogy a programot lehetőnek nem tartom; kérésed tehát, hogy néki csak eljöttömről írjak, és egyebet ne, már későn jött, mert leveledet csak e pillanatban vettem. Rádaynak azonban, és Szentkirályinak csak most írok és csak egypár sort.5 Hozzád utasítom őket, közöld vélök nézetemet a program felett.

deak-001-005-025-0044 Deák 1845 novemberének végén Batthyány Lajoshoz írott levelének eredetijét nem ismerjük. Részleteit közli Ferenczi Zoltán 1904, 2. köt. 21–23. p.

deak-001-005-025-0055 Deák Szentkirályi Mórichoz, 1845. november 30-án írott levele: MOL R 22. Deák Ferencre vonatkozó iratok gyűjteménye. 7. tétel. Deák Ferenc levelei különböző személyekhez.

Bosszantó, hogy utadat az idő rövidsége miatt Kehida felé nem vehetted, pedig oly igen szívesen számoltam ezen örömre. Azonban nyújts reményt, hogy a jövő nyáron e kénytelen mulasztást helyrehozod!

467Még egy kérést, barátom! Szerénytelenség talán azt hinnem, hogyha Pestre megyek, lesznek, kik fáklyás zenével akarnak engem is megtisztelni; de mivel ez mégis megtörténhetik, bocsáss meg, hogy úgy szólok róla mint lehetőről. Tudod Te magad barátom, az ily tisztelgéseknek anyagi kellemetlenségeit; tudod, hogy azokat, bár szívesen becsüli az ember a hajlamot, sőt szeretetet, mit a tisztelgők ily módon nyilvánítanak, örömest elkerülnénk máskor és mindenkor, de kivált most, éppen most, midőn szükség, éhség fenyegeti a hazának nagy részét, midőn politikai állásunk is szomorú, az ily tisztelgés fénye fáj az ínségnek közepette. Ha tehát ez valaki által szóba hozatnék, nem lehetne-e azt eltávoztatni, s inkább azt az egypár forintot más célra fordítani, ha csak egy éhező ember laknék is jól vele egy párszor, szebb és hasznosabb és örvendetesebb volna nékem is, de bizonyosan a tisztelgőknek is. Tégy, ha lehet, valamit e tárgyban majd annak idejében.

Ismét egy kérés. A Kereskedelmi Társaság6 actiáinak7 eladására megkértem Csányt, de ő azt mondja, Ti őtet erről lebeszéltétek. Én actiát nem azért veszek, hogy az nékem hasznot hajtson, hanem hogy a megindított vállalatok részvényeinek keltét példámmal is elősegítsem, s mihelyest valamely vállalat részvényeinek nagy részét eladta, s életbeléptetése nem kétséges, eladom én is részvényemet, hogy annak árát más új vállalatra adhassam. Kénytelen vagyok így tenni, mert csekély értékem fekvő birtok, mit nem forgathatok, tőkéim pedig nincsenek, miket, bár nyereséggel vállalatokba fektethetnék, s így néhány száz forinttal is tehetek példaadás által valami jót. A Kereskedelmi Társaság már fennáll, részvényeket már nem árul, sőt eddig nyereséggel működik, ellenben egypár más vállalatra részvényeket írtam alá, s azokra kereskedelmi részvényemet szántam; kérlek tehát, eszközöld ezen részvénynek eladását minél előbb, s ha más tüsténti alkalmad nem lesz, küldd el a pénzt diligence8 által Zalalövőre, hol én azt megkapom; a részvény Vörösmartynál van, add el azt, amint jelenleg kél; mert kitűzött fizetésem van, mit nem halaszthatok, s egyébként oly termékemet kell eladnom, minek mostani eladásából sok károm lenne, vagy kölcsönt kellene keresnem, mit tenni éppen e pillanatban nem akarok.

deak-001-005-025-0066 A Magyar Kereskedelmi Társaság – a szélhámos Szabó Pál kereskedő szervezésében és Kossuth, valamint Batthyány Lajos támogatásával – 1844. május 5-én tartotta nyilvános alakuló ülését Pozsonyban.

deak-001-005-025-0077 Részvényeinek.

deak-001-005-025-0088 Delizsánsz, azaz személyszállító postakocsi.

Isten veled, kedves barátom! Nődet szívesen tiszteld nevemmel, gyermekeidet csókold helyettem, és szeresd hű barátodat

Deákot

468Barátinkat köszöntsd nevemmel.

E pillanatban indulok Egerszegre, hol két vagy három hétig üléseket tartandok mint a gyámi választmány elnöke9 – azért bocsánat e sietve írt levélért.

deak-001-005-025-0099 A nemesi árvák ügyeivel foglalkozó megyei gyámi választmány ülése – ahol Deák Ferenc elnökölt – 1845. december 1-jén kezdődött Zalaegerszegen.

S. k. eredeti. MOL R 90. I. 208. Közli Váczy János 163–171. p.

deak-001-005-025-0011 Kossuth az 1845. november 18-i pesti ellenzéki értekezlet után kérte Deák véleményét az ellenzék programkészítéséről, és a fővárosba hívta Deákot.

deak-001-005-025-0044 Deák 1845 novemberének végén Batthyány Lajoshoz írott levelének eredetijét nem ismerjük. Részleteit közli Ferenczi Zoltán 1904, 2. köt. 21–23. p.

deak-001-005-025-0077 Részvényeinek.

deak-001-005-025-0088 Delizsánsz, azaz személyszállító postakocsi.

deak-001-005-025-0099 A nemesi árvák ügyeivel foglalkozó megyei gyámi választmány ülése – ahol Deák Ferenc elnökölt – 1845. december 1-jén kezdődött Zalaegerszegen.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir