LEVÉL OSZTERHUEBER JÓZSEFHEZ Pest, 1860. december 30.
LEVÉL OSZTERHUEBER JÓZSEFHEZ
Pest, 1860. december 30.
Pest, 1860. december 30.
Pesten, december 30-án 1860.
Kedves Sógor!
Szíves leveledet néhány nap előtt vettem. Te nékem boldog ünneplést kívánsz, s én Néked boldog új évet kívánok, békességet, boldogságot s hazánknak jobb sorsot.
Mennyire nem ismered Te is hazánk jelen helyzetét, mutatja levelednek utolsó sora, melyben azt mondod, hogy az én kezemben van hazánk állapota. Hidd el nekem, egy ember, bárki legyen az, csak igen keveset tehet a dolgok jobbra fordításában, s kivált a jelen viszonyok között minden munka, minden törekvés egy véletlen eseten, egy kóborló s néha üres híren, egy könnyelműleg költött s terjesztett hazugságon megtörik. A legtisztább szándék erőtlen a magasra fokozott izgatottságot akár csillapítani, akár célra vezetni. Vak 27esettől függ minden, mert mindenütt bizalmatlanság, s akit más nem ámít, maga ámítja magát.
Helyzetünket határozottan s részletesen sem magunk, sem elleneink nem ismerhetik, azért még csak hozzávetőleg sem képes megjósolni senki, ami a legközelebbi pillanatban bekövetkezhetik. És éppen azért a legnagyobb óvatossággal kell minden dologban eljárnunk, hogy ne tehessünk magunknak szemrehányást egykor könnyelműség, meggondolatlanság tekintetében, és ez ennyi szenvedés után, ennyi ingerültség közepette rendkívül nehéz dolog.
Én, kinek hitét az emberekben, reményét a jövőben a kor és az események megingatták, nem bírnék, ha akarnék is, eldöntő szerepet vinni; én a múlt idők maradványa vagyok, s egy új nemzedék és annyi új elem nem ismernek, és én nem ismerem őket. Aki a hont, mint Te írod, megmenteni reményli, annak ismernie kell a helyzetet és az embereket, tisztán kell látni, s én e zavarában a bajoknak, reményeknek, vágyaknak és számításoknak nem látok tisztán.
Még azoknak is, kik valamely határozott kérdésben véleményemet tudakolják, csak óvatosságot és higgadtságot tanácsolhatok, és annyit merek mondani, hogy dolgainkat nem lehet a régi mértékkel mérni, hanem gondos vigyázattal párosult szilárdság most inkább szükséges, mint bármikor volt.
Te is egy kérdést vetsz föl leveledben, és ez Muraköz1 állapota. Én azt hiszem, hogy Muraközt Magyarország és Zala vármegye bizonyosan vissza fogja kapni. Reményünk van, hogy a visszacsatolás még az ország gyűlése előtt megtörténik, de ha ezt – nem tudom, minő kímélésével a horvátoknak – a hatalom az ország gyűlésére halasztaná is, akkor bizonyosan meg fog történni.
deak-002-002-002-0011 A Muraközt 1849-ben Horvátországhoz csatolták, visszacsatolására 1861 januárjában került sor.
Az a kérdés tehát, mit csináljon ez esetben Zala vármegye. Hogy a megye tehessen valamit, mindenekelőtt szükséges, hogy létezzék. Addig pedig, míg szervezve nincs a megye, nem létezik, nem szólhat, nem cselekedhetik.
Azt mondani, hogy mivel Zala vármegyének egy részét jogtalanul elvették, s visszaadni nem akarják, a megye nem szervezi magát, nem tartom gyakorlatilag is helyesnek. Ha valaki jószágodnak valamely részét erőszakosan elfoglalná, s visszaadni nem akarná, mondanád-e Te azt, hogy mindaddig, míg ellenfeled az elfoglalt birtokot vissza nem adja, Te a többi jószágodat sem fogod instruálni2 ? Hiszen ezáltal nem ellenfeledet büntetnéd, hanem csak önmagadnak ártanál. Minő igazság, méltányosság van abban, hogy mivel Zalától 15 négyzetmérföldet s 60 ezer lakost jogtalanul elszakasztottak, a többi 85 négyzetmérföldön lakó 200 000 embernek se legyen szabad alkotmányos szerkezete, maradjon tovább is német rendszer alatt, vagy legyen anarchiának 28kitéve? Gondoljátok-e, hogy e lépés által a bánt ijesztitek meg, vagy a fejedelmet kényszerítitek Muraköz visszaadására?
deak-002-002-002-0022 A szükséges dolgokkal ellátni.
Higgyétek el, az a körülmény, hogy Ti nem szervezitek a megyét, nem volna elegendő akár a horvátokat, akár a fejedelmet más politikára bírni, ha egyéb okok ezt nem eszközlenék. Valóban nem jó az anarchia lehetőségével játszani, mert hamar nyakára nő az embernek.
Küszöbön van az országgyűlés is, ha Zala szervezve nem lesz, követeket nem küldhet, s azon egyetlenegy eszközt, mitől még a nemzet reményel valamelye[s]t, értem az ország gyűlését, nem fogja fölhasználni a cél elérésére, hanem várja, míg a többi megyék képviselői visszaszerzik neki azt, minek visszaszerzésére nem tett egyebet, hanem otthon duzzogott sükeretlenül, s várt, ahelyett hogy mint hatóság élt, fölszólalt s cselekedett volna megyei gyűlésből fölírás által, országgyűlésen fölszólalás által.
Tudom, hogy némelyek bizonyos formákat emlegetnek, s azt mondják, Muraköz nélkül Zala megye nem egész, nem szervezheti magát, azaz nem létezhet mint törvényhatóság, nem működhetik, nem élhet. Ezt én nem tartom. Midőn a török ellenség bírta a megye egy részét, a többi része élt, működött s iparkodott legalább ott, hol gátolva nem volt működésében, teljesíteni kötelességét. Vagy talán az, hogy nem a török, hanem a horvát tartja erőszakkal vissza az elfoglalt részt, inkább lehetetlenné teszi a többinek életbe léptetését? Mit mondanánk, ha a horvát megyék, melyektől oly régen elszakasztották a határőrséget, vagy a székelyek, kik között előbb szintén határőrök voltak, azt mondották volna, hogy ők, míg az elszakasztott határőrségeket vissza nem kapják, nem akarnak tenni, nem akarnak rendezni semmit, uralkodjék fölöttük is a német kénye szerint? Bizonyosan vétkesítettük volna őket e visszás dacolásért.
Legyetek meggyőződve, hogy Zalának 200 000 magyar lakosa óhajtja ugyan Muraköz visszacsatolását buzgón és ingadozás nélkül, de hogy azért, mert az még vissza nem csatoltatott, ők tovább is német modorban kormányoztassanak, vagy éppen anarchiára jussanak, azt bizonyosan nem óhajtja. A nem-szervezéssel nem cselekesztek a népnek és a nemzetnek érdekében. Ha valaki daccal akar célt érni, s azt mondja ellenfelének: míg vissza nem adod nékem, amit jogtalanul elfoglaltál, én sem teszem meg azt, amit te kívánsz, ezt értem. De azt mondani, hogy míg te vissza nem adod, ami az enyém volt, s engem illetne, én a még birtokomban maradottal sem gondolok, vigye az ördög azt is, már ezt ily komoly ügyben nem helyeslem.
Hiszen ha minden apró formaságokat szorosan latolgatott volna az ország, akkor egy megye sem alakult volna. De az ország nagyobb része azt hitte, 29nem lehet jogalapul elfogadni a Diplomát3 , de a tért el kell foglalni, ahol lehet, s ezen elfoglalt pontokról továbbhaladva, visszanyerni igyekezni az egészet. E részben, úgy hiszem, az ország helyesen cselekedett.
deak-002-002-002-0033 Az 1860. október 20-án kibocsátott októberi diplomát.
Tudom én, hogy Zalának szervezése Muraköz nélkül némi nehézséggel jár, de sokkal több bajt okoz a nem-szervezés. Meg lehet a bizottsági tagokat és a tisztviselőket is választani a megye megmaradott részeire, de Muraközre nézve nem választanék tisztviselőket és bizottsági tagokat a visszacsatolásig, nehogy az ő befolyásuk nélkül választassanak az ő tisztviselőik. Majd ha visszakapcsoltatnak, ezt az ő befolyásukkal lehetne pótolni.
Ismétlem azonban, nem tartom valószínűtlennek, hogy Muraköz rövid idő alatt vissza is adatik. De ha nem adatnék is vissza az ország gyűléséig, a megyét mégis szervezni kell, hogy éljen, létezzék, működhessék.
Hosszúra terjedett levelem, pedig csak kérdésedre felelek.
Más tárgyakról nem írok, mert tudod, én rossz levélíró vagyok.
Isten veled! Üdvözöld szívesen testvéredet, a kis Ferkót csókolom. Üdvözlöm barátinkat egytől egyig; levelemet, akinek akarod, meg is mutathatod. Isten áldjon! Hű barátod
Deák Ferenc
Eredetije ismeretlen. Közli Váczy János 274–279. p. és Kónyi Manó 2. köt. 522–525. p.
deak-002-002-002-0011 A Muraközt 1849-ben Horvátországhoz csatolták, visszacsatolására 1861 januárjában került sor.
deak-002-002-002-0022 A szükséges dolgokkal ellátni.
deak-002-002-002-0033 Az 1860. október 20-án kibocsátott októberi diplomát.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
