Heros
Heros, ηρως. Az a fogalom, mely e szóban rejlik, a görögök között a különböző időkben lényegesen különbözött. Homerusnál minden fejedelemnek és nemesnek, kinek családfája valamely istent tisztelt őséül (οιγενεις), h. a jelzője; de e szóval tüntet ő ki más, kiváló tulajdonságú szabad szülöttet is. Il. 2, 210. Od. 2, 15. 8, 483. Csupán nagyobb testi és lelki erő különbözteti meg e h.-okat a közönséges emberektől, s ép oly halandók, mint a többiek. Menelaus és Rhadamanthys csak azért jutnak elevenen az elysiumi mezőkre, mert az istenek őket különösen kedvelik. Hesiodus már csak isteni eredetű halandókat nevez h.-oknak, a kik haláluk után a boldogok szigetén laknak és mint félistenek ismeretesek (opp. et dd. 156 sk. Hom. csak egyszer, Il. 12, 23, használja az ηυιϑεοι szót); azonban nem szól soha úgy róluk, hogy hatással volnának az emberek életére, a kik nekik tisztelettel tartoznának. Később ez a hit egész Görögországban elterjedt. A h.-nak emberi tulajdonságai vannak életében, tehát ő is meghal; de ép halála révén magasabb rangba jut és hatalma van az emberekkel jót vagy gonoszat tenni. E h.-ok közé sorozták az ősidők legnagyobb hőseit, kik rendszerint istenek és halandó nők fiai; lelküket egészen más végzet éri, mint az emberekét. Vannak azonban a régibb idők h.-ai között olyanok is, a kik nem voltak istenek fiai, de annyira kiváltak erényükkel, hogy haláluk után isteni tulajdonságokkal ruházták fel, és nagy tisztelettel adóztak emléküknek. Még a történeti korszakban is voltak hősök, kik haláluk után h.-i rangba jutottak, így a spartai Leonidas, az athenaei Harmodius és Aristogiton. Különösen a gyarmatalapítók (χτισται vagy οιχισται) részesültek tiszteletben. Ha az igazi alapító nem volt ismeretes, más h.-t választottak helyébe. Voltak képzeletalkotta h.-ok is, különösen nemesi és papi családok ősei Atticában, az egyes művészetek feltalálói, mint pl. Daedalus. Nem volt Görögországban vidék, mely a nagy isteneken kívül egész sereg h.-t ne tisztelt volna, akár mint a föld védő szellemeit =(δαιμονες επιχωριοι), akár mint az illető vidék szülötteit, így a Dioscurusokat Spartában, az Aeacidákat Aeginában, Theseust Athenaeben. Mindenütt voltak ünnepeik, némelyik kicsiny és jelentéktelen, némelyek azonban maga az állam költségén folytak le, s ezeken oly fényt fejtettek ki, mint az istenek tiszteletére rendezett legnagyobb ünnepeken. Különösen a vidék h.-ait tüntették ki népünnepekkel. Igen sok herosnak volt szentélye (ηρωον), melyet rendszerint sirja fölé emeltek. Az oltár (εσχαρα) alacsonyabb volt, mint az isteneké; nyugati oldalán, az alvilág felé néző tájon, volt egy gödör, melybe az italáldozatokat (χοαι) öntötték. Mint a halotti áldozatok (εναγισματα) egyáltalán, ez az áldozat is mézből, borból, vizből, tejből, olajból és az egészen elégetett áldozati állat véréből állott. A hanyatlás korában élők is részesültek h.-i tiszteletben, így Kis Ázsiában a spartai Lysander, később királyok is, mint Antigonus és fia Demetrius Athenaeben. G. J.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
