szüzesség
szüzesség: Az ÓSz-ben mint életállapot ismeretlen (® szűz). Csak a korai zsidóságban találkozunk – bár viszonylag ritkán – a nemi érintkezéstől való megtartóztatásnak bizonyos fokú megbecsülésével. Így Juditnak érdeméül számított, hogy miután özvegy lett, nem ment újra férjhez (Jud 16,22; vö. Lk 2,36). Az ® esszénusok az érzékek fölötti teljes uralmat kívánták a szekta tagjaitól és általában cölibátusban éltek; de Josephus Flavius (ZsidHáb 2,8,13) szerint volt egy csoportjuk, amely megengedte a házasságot. Úgy látszik, a kumráni szekta is magáévá tette azt a felfogást, hogy a szentül élésnek – legalábbis a végső időben – a lemondás más formáin kívül a nőtlenség is föltétele; 1QS: a tagok szűkebb körének nőtlenségét tételezi föl (® házasság). Ha viszonylag csak kevesen vállalták volna ezt az életformát, akkor Jézus példája nem maradhatott volna környezetében visszhang nélkül. – Keresztelő János és Jézus nőtlen életet élt. Mt 19,12: Jézus arról beszél tanítványainak, hogy vannak, akik a mennyek országáért önként lemondanak a házasságról (szó szerint: akik saját maguk ’férfiatlanították’ magukat; vö. 8,21 kk.; 10,37; 19,29 stb.: Isten uralmáért minden evilági, földi érdeknek háttérbe kell szorulnia); de ezt természetesen nem tudja mindenki felfogni. – Pál a parúzia szem előtt tartásával ajánlja a ~et (1Kor 7). Amint ő maga nőtlen életet él, a hívő keresztényeknek is ajánlja, hogy ne éljenek házaséletet (7,7; 8.26.37); a ~ fölötte áll a házasságnak (7,38.40, de vö. 1Tim 5,14); Pál azt szeretné, ha mindenki úgy élne, mint ő (1Kor 7,7), és mentes volna a gondoktól, amelyek a családi élettel együtt járnak (7,26.28.32; vö. Mt 24,19). Aki házasságban él, jobban belebonyolódik a világ dolgaiba, mint aki független, nem kötődik a házastársához, így osztatlanul az Úré lehet és az Úr kedvében járhat (1Kor 7,32–34). Az idők végén bekövetkező szorongattatásokra való tekintettel Pál még a házasoknak is ajánlja, hogy úgy éljenek, mintha nem volnának házasok (7,29). Csak engedményként (7,6) tanácsolja azoknak, akiknek nincs erejük az önmegtartóztatáshoz, hogy kössenek házasságot (7,2.9): nem követnek el vele bűnt (7,28.37). – Ugyanakkor a házaséletről való lemondáshoz szükséges erőt Pál a Lélek adományai közé sorolja az egyéb személyes hivatásokkal egyetemben (7,7), úgyhogy állásfoglalása (7) semmiképpen nem minősíthető a házasság lebecsülésének (vö. pl. Ef 5,21–23). A házasságról való lemondást Pál sehol nem parancsolja, sőt előfordul, hogy óva int a tévtanítóktól (1Tim 4,3), akik a házasságot kevésbe veszik. A ~et (cölibátust) Pál még azoknak sem írja elő, akik az egyh.-ban hivatalt töltenek be. 3,2.12; Tit 1,6 (és az ® özvegyeket illetően 1Tim 5,9): itt az ap. – a hagyományos értelmezés szerint – csak azt kívánja meg, hogy ha özvegyek lettek, ne kössenek újra házasságot, de ezek a helyek felfoghatók úgy is, hogy egyh.-i szolgálat szempontjából számba jövő személyektől az egyéb követelmények sorában a példás házasélet is ott szerepel (vö. K. H. Schelkle; S. Lyonnet). A Bibliában tehát a ~ fogalma (bizonyos más akkori irányzatoktól eltérően) nem foglalja magában a házasság lebecsülését, nem azon alapszik; a ~ inkább úgy áll előttünk, mint a végső időkre jellemző keresztény életállapot, amely jele az Isten országa eljövetele várásának, az állandó ébrenlétnek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
