Retorika
Retorika Szónoklástan, a beszéd művészetének tudománya. Beszédek az ÓSZ-ben is maradtak ránk, de az antik retorika az ÚSZ idejére fogalmazódott meg, ezért ennek kutatásában alkalmazzák.
A szónoklat az a műfaj, amelyik jellegzetesen valamilyen cél érdekében, a meggyőzésért jött létre. Dekadens korokban ugyan tartottak öncélú szónoklatokat, a műfaj alapvonása mégis az, hogy a szónoknak a rendelkezésére álló időben, egyszeri hallásra meg kell győzni a hallgatóságát (ennek jegyeit még az öncélú szónoklatok is viselik). Az ÚSZ fő célja a meggyőzés (ide tartozik az ellenkező vélemény elhárítása is), ezért sok helyen él a retorika eszközeivel.
A beszéd felépítése: a) Exordium, captatio: A figyelem fölkeltése, a hallgatóság jóindulatának megnyerése. b) Narratio, propositio: A téma leírása. c) Argumentatio: Érvelés, bővebb kifejtés, tekintélyekre hivatkozások, idézetek, példák és példázatok. d) Peroratio: Összefoglalás, az elmondottak rövid ismétlése, az érzelmi ráhatás még egy utolsó fokozása.
Ezt a fölépítést követi a Gal 3,1-14. Az életrajzi előzmények után itt fog az apostol a tulajdonképpeni érveléshez. a) Gal 3,1k. A bevezetés célja »benevolum, docilem, attentum parare«, a hallgatóságot jóindulatúvá, fogékonnyá és figyelmessé tenni. Ez utóbbi a szokásos dicsérő megszólítás ellentétébe fordításával történik. Majd a megfeszített Krisztus, a törvény cselekvése és a hit szerinti engedelmesség megemlítésével három címszóval előlegezi a kifejtendőket. b) A narratio Gal 3,3-5. Kérdőmondatok formájában teljesíti a bizonyítandó tényállás közlését. A döntéshez szükséges ellentétet állítja fel (3). A rossz döntés következményére utal (4), majd átvezet a következő szakaszhoz (5). Közben teljesíti a rövidség és a világosság (perspicuitas) követelményét. c) Gal 3,6-12. Exempla (példák) és auctoritas (tekintélyek idézése) helye. Ezek az elfoglalt álláspont hitelességét bizonyítják. Profán használatban itt mondások, költők és filozófusok idézetei állnak. Itt az ÓSZ, mint probatio (bizonyítás) és mint refutatio (elutasítás). d) Gal 3,13k. Megtörténik a recapitulatio (ismétlés): Krisztus, átok, törvény, népek, áldás, Ábrahám, ígéret. Befejezi az affectus (érzelmi ráhatás): Krisztusban a pogányoké lett az áldás, »miénk« a Lélek ígérete.
Hasonló az ApCsel 13,16-41 szerkezete: a) 13,16; b) 13,17-31; c) 13,32-37; d) 13,38-41.
Sok helyen ismerhetők fel a retorika egyes eszközei. Pl. 1Kor 1,18-31-ben a klimax és antitézis. a) 1,18-21. Befoglalja a »keresztről való beszéd« és szinonimája az »igehirdetés«. Minden mondat antitetikus fölépítésű. Isten megsemmisít (negatív cselekvése) és üdvözít (pozitív). b) 1,22-25. Ugyancsak antitetikus mondatok. Itt az igehirdető szolgálatára tevődik a hangsúly. c) 1,26-31. A hívők dicsekvése (30k) szembeállítva a dicsekvés lehetetlenségével (26-29). Az első szakasz fő ellentétpárja: bölcs-bolond; a második: bölcs-bolond és erős-gyenge; a harmadiké: bölcs-bolond, erős-erőtelen, előkelő-lenézett. A fokozás csúcsa (klimax) a 29. vers, amelyre jön az egész szakaszt lezáró antitézis a 31-ben. Az egész szakasz a megváltásról szól, és ennek alapján tulajdonképpen az igehirdetői szolgálat legitimációja.
Prokatalepszis: a föltételezett ellenfél érve (Róm 6,1.15; 7,7; 9,14k).
Correctio: az esetleges félreértés kiküszöbölése (Róm 2,29; 6,14 szembeállítva a 12k-vel).
Szónoki kérdések: 1Kor 9,3kk.
Érzelmek kimondása: Róm 9,2; 11,33; 2,3; 6,21; 1,11; 9,1-5; 8,6k; 2Kor 6,13; 7,9.
CP
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
