Sógorházasság
Sógorházasság Más néven levirátus, az ókori K-en széles körben elterjedt gyakorlat. Az 5Móz 25,5 szerint, ha a férj fiú utód nélkül halt meg, akkor a férj testvérének, azaz az asszony sógorának kötelessége volt az özvegyet feleségül venni. Ha ebből a házasságból fiúgyermek született, akkor annak az elhunyt testvér nevét kellett viselnie (5Móz 25,6), így az elhunyt férfitestvér öröksége és neve nem ment veszendőbe. A sógorházasságnak az izráeli családi életben és családjogban fontos jelentősége volt. Ezért a sógor vonakodása esetén az asszony panaszra mehetett a város véneihez, akik megpróbálták a sógort a házasságra rábeszélni. Ha ő még ezután is ellenállt, akkor a sógornőjének joga volt, hogy a vének előtt lehúzza a SARUt a férfi lábáról, és szemen köpje (5Móz 25,7-9).
A Ruth 4-ben olvasható az, hogy egy ilyen sógorházasság megtagadásánál Ruth közeli rokona lehúzta a lábáról saruját és BOÁZnak adta. A saru lehúzása egy bizonyos tulajdonról vagy jogról való lemondás kifejezése és megpecsételése volt. ÓNÁNnak is az volt a bűne, hogy nem volt hajlandó özvegy sógornőjével szemben a törvény szerint eljárni. Az apósnak viszont nem volt ilyen kötelessége a menyével szemben, ahogyan ez az 1Móz 38,6-26 alapján Júda és Támár történetéből kiderül.
A szadduceusok kérdése, melyet Jézusnak tettek fel, mutatja, hogy ez a törvény még az ÚSZ korában is érvényben volt. (Ld. még LEVIRÁTUS)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
