fejőszék
fejőszék: fejéskor használt alacsony, többnyire 20–30 cm magas, rendszerint támla nélküli szék. – 1. Mo.-on istállóban, tehénfejéshez a legáltalánosabb volt a négylábú, négyszegletes lapú → gyalogszék; már Comenius Orbis Pictus-ában (1669) is ilyen látható. Juhfejéshez is gyakori a gyalogszék, de egységes forma nem alakult ki. Elterjedt a keskeny tégla alakú ülés három lábbal, de négyszegletes négylábú, kerek és félkörös lapú, háromlábú fejőszék is használt. – 2. Juhfejőszéknek a Dunántúlon gyakori a homorú lapú, négylábú gyalogszék, melyen lovaglóülésben fejnek (nyeregszék). 3. A lovaglóülésben használt fejőszék egyes helyi jelentőségű változatainál a sajtár rögzítése is meg volt oldva, pl. azáltal, hogy az ülés egyik vége kampós kialakítású (Szentgál, Veszprém m.) vagy úgy, hogy a deszka végébe kerek nyílást vágtak (Mánfa, Baranya m.). – 4. Egészen ritka a támlás fejőszék, melynél az alacsony, keskeny támla a fejő elé kerül az előrecsúszás megakadályozására (Kalotaszeg). – 5. Időszaki szállásokon juhfejőszék gyanánt mesterséges földhalmot is emeltek, ill. használatos volt a → taplószék, az áglábú szék, a fejőtőke (→ tőkeszék), az Alföldön a fejőzsombó (→ zsombékszék) és a → lókoponya ülőke. – 6. A lókoponya fogytával a Hortobágyon a 19. sz. végén kialakították a lécekből összeállított oldalú ülőkét. Hegyvidéki pásztorok juhászai olykor kőből való fejőszéket használtak. – 7. Főleg dunántúli uradalmi tehenészetekben alkalmazták a 19. sz.-tól az egylábú, kerek, esetleg kupás ülésű, derékra szíjazható fejőszéket. Ezzel a fejő másik tehénhez mehet anélkül, hogy a széket kézben kellene odavinnie, ill. egyáltalán kézzel megfognia. Ez a fejőszék-forma Ny-Európában általános; már a 18. sz.-tól ismertek ékrovásos faragású népi változatai az alpesi országokból. – Irod. Baud-Bovy, Daniel: Peasant Art in Switzerland (London, 1924); ifj. Kós Károly: A kalotaszegi kosarazó juhászat (Miscellanea Ethnographica, Erdélyi Néprajzi Tanulm. szerk. Gunda Béla, Kolozsvár, 1947); Krüger, Fritz: El mobiliario popular en los países románicos (Coimbra, 1963); B. Sergő Erzsébet: Dunaújvárosi (Pentelei) népi bútorok (Alba Regia, 1963); Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Műveltség és Hagyomány, 1965).
Fejőszékek
K. Csilléry Klára–Földes László
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
