fumu
fumu: csecsemő nagyságú, pólyás gyermek alakú ünnepi kalács a zalai Hetésben és közvetlen környékén a 19–20. az. fordulóján. A főkeresztanya ajándéka, korábban a keresztelőlakoma, későbben lakodalom alkalmával. A kalács-fiúbabával mindkét helyen keresztelőt parodizáló szertartást játszanak el, majd felvágják és szétosztják úgy, hogy minden jelenlevőnek jusson belőle. A fumu készítése az I. világháborúval megszűnt. Az utolsó időben a kalács alapját három – dióval, mákkal, almával stb. megtöltött – tésztarúdból fonták össze, fejet és lábakat is alakítva. Erre az alapra az arcot, hajat, kezet, ruhát jelző tésztadíszek kerültek. A fumut gyakran pékkel készítették el. – Földrajzilag ugyanezen a területen a 15–16. sz.-ban magyarul fumolynak nevezett ’kenyér’ ünnepi alkalmakra előírt jobbágyszolgáltatás volt. Nevét (a nálunk Sopronból ismert) délnémet péksütemény-elnevezésből (Fummel) származtatják. Pólyás gyermek alakú kalács készítése – elsősorban karácsonyra – a 19–20. sz.-ban burgenlandi osztrák községekben volt gyakori. A sokszor Hausvaternek nevezett figura itteni népszerűségét összefüggésbe hozzák azzal, hogy – Kőszeggel szemben fekvő – Répcekethely kolostorának építésekor, a 18. sz. utolsó negyedében a gyermek Jézus ilyesféle szobra a kolostor védelmezője, körmeneteken is hordozott, a széles környéken jól ismert kegytárgy volt. (→ még: sütemények) – Irod. Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsaink néprajzához (Népr. Ért., 1959).
Fumu. Lakodalmi kalács felülnézetben (Zalaszombatfa, Zala m.)
Kisbán Eszter
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
