karosszék
karosszék: karfával ellátott támlás szék. Egyéb elnevezései az Alföldön: familia-, gondolkodó-, kétkarú-, parancsolószék; a Dunántúlon: búsuló-, öregapám-, pihenő-, öregszék; Erdélyben: duzmálószék. – Eredetileg trónus, legkorábbi formája lécvázas szerkesztésű (→ ácsolt bútor), s a → szék továbbfejlesztéséből Egyiptomban jött létre az i.e. 3. évezred első felében. A magyar népi karosszékek szempontjából jelentős karosszékváltozatok közül a → gyalogszékből továbbképzett, félkörös ülésű és karfájú karosszék az i.e. 2. évezred végén, a késő-mükénéi korban jelent meg. Az i.e. 1. évezred második felében az etruszkoknál ismeretes először a → bodonszék és a kosárszék. A 15. sz.-ban az olasz reneszánsz idején alakult ki a becsapolt lábú támlásszékkel párhuzamosan a deszkatámlás karosszék. Az előbbi karosszékformák széles körben elterjedtek, Európán is túlnyúlva. Ezzel szemben a 15. sz.-ban az olasz reneszánsz idején kialakult deszkatámlás karosszékforma, mely a becsapolt lábú támlásszékkel együtt vált használatossá, lényegében csak Közép-Európa egyes területeit hódította meg. – Mo.-on a lécvázas karosszék és valószínűleg a félkörös ülésű karosszék is még a 15. sz.-ot megelőzően meghonosodott. A deszkatámlás karosszék a 17. sz.-ra délnémet közvetítéssel jutott el Mo.-ra, de leginkább csak az Alföldön honosodott meg, ahol már a 18. sz.-ban bekerült a gazdag parasztházakba (→ gondolkodószék). A karosszék a magyar parasztházban általában méltóságjelző, a családfőnek, ill. a megtisztelni kívánt férfivendégnek fenntartva, kivéve a nyilván korán meghonosodott félkörös karosszék egyes dunántúli változatait, melyek készülhettek eleve asszonyi munkavégzéshez alakítva (→ fonószék) vagy szolgálhattak → szülőszékül is. – A karosszékek általában díszítettek, a régiesebb, lécvázas és félkörös változatok, elsősorban faragással, a deszkatámlásak festéssel. – Irod. Cs. Sebestyén Károly: Magyar parasztszékek (Népünk és Nyelvünk, 1937); Erixon, Sigurd: Folklig möbelkultur i svenska bygder (Stockholm, 1938); Krüger, Fritz: El mobiliario popular en los países románicos (Coimbra, 1963); Mándoki László: Baranyai székek (A Janus Pannonius Múz. Évkve., 1962); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).
Lécvázas szerkesztésű, bekötött ülésű karosszék (Legénd, Nógrád m., századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum
Félkörös ülésű karosszék (Csányoszró, Baranya m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum
„Búsuló szék”, félkörös ülésű, a támlát tartó pilléreken hatágú csillagrozetták (Bakonyvidék, 19. sz. első fele) Veszprém, Bakonyi Múzeum
K. Csilléry Klára
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
