kila
kila: 1. török eredetű régi, főleg a Balkánon, Kisázsiában és a Közel-Keleten elterjedt súly- és űrmérték. Szinte kizárólagosan gabonafélék mérésére használták. Bizonyos fajtái nálunk is ismeretesek és használatosak voltak. Nevük nagyon változatos: kilé, kilá, kiló, kelá, kelé, ardé. Különösen Erdélyben terjedtek el, az erdélyi vásárokon megjelenő török, görög, örmény kereskedők, ill. a havasalföldi vásárokon áruló erdélyi árusok révén. A konstantinápolyi kiléhez viszonyítva – amely 36,0928 liter – a szmirnai másfélszer, a szaloniki négyszer, a várnai hatszor, a ruszei nyolcszor nagyobb. A 8 bannizás kila 680 l, a 20 bannizás kila külön neve moldvai kila és 415 l. A kairói kila (kelé) az ottani ardé egy nyolcada, vagyis 2,875 l. Azaz 1 ardé 8 kairói kelé. Helyenként egy (pl. Hont, Nógrád m.), másutt két (Zala, Somogy m.) → mérővel vették egyenértékűnek. A kila kisebb egysége az oka. – 2. Kilás föld vetőmagigény-eredetű területmérték. Akkora terület, amelynek bevetéséhez egy kila vetőmag szükséges. Ez a terület a 18. sz.-ban kb. 500–850 négyszögölnek felelt meg. A szántóföld mellett használták még kert, átvitt értelemben pedig rét, legelő, erdő mértékegységének is. (→ még: területmértékek) – Irod. Beke Ödön: Köblös föld, kilás föld (Magy. Nyelvőr, 1947); Bogdán István: Helyi földmértékeink a 18. század végén (Tört. Statisztikai Évkv., 1967–68., Bp., 1970).
Dankó Imre–Török Katalin
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
