kosarazás
kosarazás: a szétszedhető akol, a juhkosár rendszeres továbbhelyezésével, a nyáj éjszakázóhelyének tervszerű változtatásával történő trágyázás. A kosarazásnak akkor és ott volt különösen jelentősége, amikor az istállótrágya talajjavításra való használata még nem terjedt el, ill. ott (pl. hegyvidékeken), ahol nehéz volt az istállótrágya helyszínre szállítása; a juhnyájak viszont helyben voltak. A kosarazás általános és intenzív volt Erdélyben és az É-i-Kárpátok vidékén, ill. ma is az. Az Alföldön és a Dunántúlon bár sokfelé, de mégis szórványosan és kevésbé alkalmazták. Az Alföldön, főleg a középkorban a nyájak állás-, szálláshelyének ugyane célú, de építmény nélküli változtatása, a telkesítés volt gyakori. A kosarazással főleg szántóföldek (nyomás, ugar, hegyi szántók) és rétek talaját javították. A kosarazás Európa más országaiban is szélesen elterjedt, így a Balkánon, német területen pl. Thüringiában, Vesztfáliában, Svájcban, Skandináviában; a 16. sz.-tól ismerik, nevéből következtethetően német közvetítéssel. Cseho.-ban és D-Lengyelo.-ban, a Kárpátok vidékén valószínűleg a vlachok honosították meg. – A kosarazás jelentőségét és hosszú gyakorlatát mutatja, hogy bizonyos jogszokások is kialakultak vele kapcsolatban (német Hordenrecht); Erdélyben a kosarazásból a nyájtulajdonosok közti részesedésnek különböző kimódolt rendszerei voltak. (→ még: esztenaközösség, → esztrenga, → trágyázás) – Irod. ifj. Kós Károly: A kalotaszegi kosarazó juhászat (Miscellanea Ethnographica, szerk., Gunda Béla, Kolozsvár, 1947); Jacobeit, Wolfgang: Schafhaltung und Schäfer in Zentraleuropa bis zum Beginn des 20. Jahrhunderts (Berlin, 1961).
Földes László
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
