mezei bölcső
mezei bölcső: → bölcső speciális, lakáson kívül, elsősorban mezőgazdasági munkáknál használatos formája. Mindig állványos megoldású, legegyszerűbb esetekben az állványt élő fa kinyúló ága vagy szekér valamely része képezte, esetleg két fa (tornácoszlop) tartotta a rudat, amire a fekvőhelyet függesztették. A fából szerkesztett hordozható állvány (bölcsősátor) Mo.-on is ismert volt, fő típusai: 1. 3 rúdból összekapcsolt rúdgúla; 2. 4 karóláb által hordozott vízszintes rúd. Az állványra függesztett mezei bölcső, mely egyben hordozó alkalmatosság a mezőre menetelkor; 1 vászonból kialakított lepelbölcső; 2 téglány alakú keretre feszített vászon; 3 a félhengeres bölcsőnek megfelelő forma: téglány alakú keretbe foglalt, félkörösen hajlított lécbordák. – Noha a mezei bölcsőbeli fekvőhely esetenként a lakásban is használatos, a mezei bölcső elnevezése mindig különbözik az eleve lakásbeli használatra készült talpas és állványos bölcsőkétől. A magyar elnevezések igen változatosak, az állvány neve pl. hintafa, ringetőfa, tacskafa, kolyesz, vitolla, a fekvőhelyé: hintaruha, kengyeles ruha, tacska, ponyus, kosolya. – A mezei bölcső elterjedése Elő- és D-Ázsia, K- és Közép-Európában valószínűleg közel-keleti eredetű. A magyarokhoz a talpas bölcsőnél később, részben szláv közvetítéssel érkezett. – Irod. Herkely Károly: Bölcsőtípusok hazánkban (Népr. Ért., 1937); Gönczi Ferenc: Somogyi gyermek (Kaposvár, 1937); Bednárik Rudolf: Slovenská vlastiveda (II., Bratislava, 1943); Hansen, Henny Harald: The Kurdish Woman’s Life (København, 1961); K. Csilléry Klára: A magyar bölcső eredeti formája (Népr. Ért., 1966); K. Csilléry Klára: Typen der Kinderwiege in Europa (Ethnologia Europaea, 1975).
Mezei bölcső (Mogyoróska, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
Mezei bölcső (Századforduló, Maconka, Nógrád m.) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
