proporció
proporció: az európai késő-középkor és a reneszánsz jellegzetes tánczenei gyakorlata. A két egymást követő – lassú és friss – táncrészhez egyazon dallam járult. Az első rész melodikáját metrikailag-ritmikailag átértékelve alkalmazták a második rész kísérleteként. A rögtönzött ritmikai variálás kialakult mechanizmus szerint történt. A páros ütemű lassú, lépő „Vortanz” dallamát követő Proportio, Proporz, Saltarello, Hupfauf, Darauf stb. utalások olykor kotta nélkül is megszabták a zenésznek a gyors, ugró, páratlan ütemű „Nachtanz” ritmusát. A 16–18. sz.-i tánczenében a proporció gyakorlata a páros ütemből hármas beosztású dallamváltozatok képzését jelentette. Ez az európai zene és tánckultúra későbbi alakulásában is éreztette hatását. A középkori és reneszánsz táncpárok egymást felváltó sorozatán megérlelt variálási technika, a kicsiszolódott hangszeres tánczene adott indítékot a tánctól már elszakadó szvit-zene létrehozására, s ezzel közvetve hozzájárult az önálló instrumentális műfajok kialakulásához. A táncpárok divatjára nyúlik vissza olyan klasszikus társastáncok – mint a polonéz, a → keringő vagy a → mazurka – gyökere is, amelyek az újabb európai tánctörténet alakulásában játszottak jelentős szerepet. E táncok a proporciós táncpárok egyik tételeként fejlődtek ki, majd eredeti összefüggésükből kiszakadva váltak önállóvá. A proporció-gyakorlat a 18. sz. közepétől már elvesztette szerepét a tényleges tánczenében s tovább csak a népi táncélet őrizte néhol a hajdani nemzetközi divat átalakult maradványait nemzeti hagyományként. A 16–18. sz.-i magyar tánczene emlékei e divat mo.-i virágzását is tanúsítják. E proporciók többségére az ún. mazurka-ritmus (
) jellemző. Népi tánczenénkben a páratlan és aszimmetrikus ritmusú dallamok, a páros és páratlan változatpárok és a taktusváltó dallamok gyakorisága feltételezhetően a proporció-divat következménye, késői maradványa. A tágabb értelemben vett proporció-gyakorlatnak – amikor egyazon dallam különböző ütemű változatai kísérik a táncok egyes részeit – a következő fajtái fordulnak elő: a volta-gaillarde ritmusú proporció a menyasszonyfektető → gyertyás táncban, a mazurka-ritmus az → ugrósban, a 6/8-os ritmus a Felső-tiszavidéki → botolóban és az erdélyi → lassú magyarban, s az 5/8-os és 9/16-os aszimmetria az erdélyi lassú páros táncokban. – Irod. Sachs, C.: Rhytm and Tempo (London, 1953); Martin György: Páratlan és aszimmetrikus ritmusok tánczenénkben (Táncműv. Ért., 1968); Szabolcsi Bence: Tanzmusik aus Ungarn im 16. und 17. Jahrhundert (Bp., 1970); Martin György: The Relationship between Melodies and Dance Types in the Volume V. of CMPH (Studia Musicologica, 1972); Martin György: Die branles von Arbeau und die osteuropäischen Kettentänze (Studia Musicologica, 1973).
) jellemző. Népi tánczenénkben a páratlan és aszimmetrikus ritmusú dallamok, a páros és páratlan változatpárok és a taktusváltó dallamok gyakorisága feltételezhetően a proporció-divat következménye, késői maradványa. A tágabb értelemben vett proporció-gyakorlatnak – amikor egyazon dallam különböző ütemű változatai kísérik a táncok egyes részeit – a következő fajtái fordulnak elő: a volta-gaillarde ritmusú proporció a menyasszonyfektető → gyertyás táncban, a mazurka-ritmus az → ugrósban, a 6/8-os ritmus a Felső-tiszavidéki → botolóban és az erdélyi → lassú magyarban, s az 5/8-os és 9/16-os aszimmetria az erdélyi lassú páros táncokban. – Irod. Sachs, C.: Rhytm and Tempo (London, 1953); Martin György: Páratlan és aszimmetrikus ritmusok tánczenénkben (Táncműv. Ért., 1968); Szabolcsi Bence: Tanzmusik aus Ungarn im 16. und 17. Jahrhundert (Bp., 1970); Martin György: The Relationship between Melodies and Dance Types in the Volume V. of CMPH (Studia Musicologica, 1972); Martin György: Die branles von Arbeau und die osteuropäischen Kettentänze (Studia Musicologica, 1973).
Martin György
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
