söprűtánc
söprűtánc: három fő típusa közül az első, az → ügyességi táncok közé tartozik. Legfontosabb formai sajátossága a seprű láb alatti átdugdosása, vagy a földre támasztott végű seprő láb alatti átvetése, ill. átugrása (→ eszközös táncok, → sapkatánc). A söprűtáncnak gyakori elnevezése a takácstánc, amely a szövőszék vetélőjének hasonló mozgásán alapul. Páros és csoportos formáit is ismerjük. A második típus obszcén elemeket tartalmazó változata az elsőnek, amely a lábak közé szorított söprű phallosz-szerű használatában és a föld felé irányuló coitus mozgásban nyilvánul meg (→ mozsártánc, → rókatánc). A játékos jellegű harmadik típusban vállfogással hosszú sort alakítanak a résztvevők és a kígyózva haladó sor élén táncoló, a kezében lévő söprűvel igyekszik megütni a mögötte táncolókat (→ labirintus-tánc, → lakodalmi táncok). Ismerjük a söprűtáncnak olyan változatát is, amely a párcserélő, táncos játékok csoportjához tartozik (→ kendős tánc, → párnás tánc). A párosan táncolók körében egy résztvevő söprűvel mozog. Hirtelen eldobja a söprűt és a párt cserélő táncolók közül elkap valakit. Aki páratlan marad, az táncol tovább a söprűvel. Részben az első, és az utóbb említett típushoz kapcsolódik a söprűtánc egy játékos változata, amelyben a táncoló férfi a söprűt tréfásan párjának tekinti (Jászság, Heves m.). A söprűtánc első típusa a legáltalánosabb, de az erdélyi táncdialektus területén ritkább. A phallikus típus főleg Dunántúlon ismert. A labirintus típust D-Dunántúlon lakodalmakban járják. – Irod. Morvay Péter–Pesovár Ernő: Somogyi táncok (Bp., 1954); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok és táncos népszokások (Bp., 1958); Pesovár Ferenc: Kanásztánc és seprűtánc – mutatványos táncaink két típusa (Tánctud. Tanulm., 1967–68, Bp., 1969).
Söprűtánc táncírása
Söprűtánc (Madocsa, Tolna m., 1968)
Pesovár Ferenc
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
