hull | Magyar etimológiai szótár

hull

hull – ‘esik ‹sűrűn, tömegben, pl. hó›’; ‘egyenként s folyamatosan (ki)esik’: hull a hajam; ‘tömegesen pusztul’: sok baromfi hullott el egy hét alatt; ‘csatában elesik’: Elhullt csatában a derék (Arany). Származékai: hullás, hullat, hullajt, hulladék.

Ősi örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. A rokonnyelvi párhuzam talán a vogul hul- (‘leválik’, pl. fa kérge), de lehet, hogy az osztják kol (‘megszűnik’) és a finn kulua (‘elkopik, foszlik’) jelzi a forrást, bár ez a jelentésfejlődést kevésbé magyarázza. Lásd még hulla, hullám.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir