világ
világ – ‘a tudatunktól létező valóság a maga teljességében’: a világ keletkezése; ‘a földkerekség’: a világ szénkészlete; ‘az emberiség’: magára vonta a világ figyelmét; ‘hasonló lények, dolgok, jelenségek összessége’: állatvilág, a művészet világa, a számok világában; ‘‹régen és tájnyelvekben› világosság, fény’: napvilágnál, a szeme világa, világot gyújt. Származékai: világi, világias, világos, világosság, világosodik, (fel)világosít, (fel)világosítás, (fel)világosult, (fel)világosodás, világol, világít, (ki)világlik.
A ~ -g eleme olyan főnévképző, mint csillag, kéreg szavainké, a vil- alapszó pedig ősi örökség a finnugor korból, az előzmények tekintetében azonban nem egységes a tudomány. Lehet, hogy a cseremisz volgedo, mordvin valda (‘fényes’), finn valkea, észt valge, lapp vilkit (‘fehér’) köre jelzi az eredetet; más nézet szerint a vogul valg-, zürjén volavni (‘fénylik’), finn valea (‘világos’) csoportjára kell figyelnünk. Mivel a szó kezdettől hangfestő jellegű lehet, a döntés nehéz, illetve lehetséges, hogy a két eredetvonal végső soron azonosnak tekinthető. A magyar szó elsődleges jelentése mindenképp ‘fény’ volt; erre nemcsak a rokonnyelvi előzmények mutatnak, hanem az is, hogy a magyar származékok túlnyomó többsége is ezt a jelentést hordozza. A ‘fény’ ⇨ ‘mindaz, amit a nap fényénél látni lehet’ jelentésfejlődésre más nyelvekben is van példa: sok szláv nyelv svet, sviet, swiat szava, továbbá a román lumea mind ‘fény’, egyszersmind ‘világ’ értelműek. Lásd még villám, villamos, villany, villog, villong, virág, virány, virrad, virul.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
