Dávid
Dávid – ('a szeretett') a zsidók második királya, Iszai fia, Boáz dédunokája a Bibliában (1Sám, 2Sám, 1Kir, 1Krón). Apja legkisebb fia volt, s felserdülve a nyájakat őrizte szülővárosa, Betlehem közelében. Sámuel még szinte gyerekként s titkon királlyá kente az uralkodó Saul ellenében, akit engedetlenségéért „elvetett az Úr”. ~ ifjan Saul udvarába került, Góliát legyőzésével s más haditetteivel nagy népszerűségre tett szert. Bár a király hozzáadta a lányát, Mikált, és a király fia, Jonatán bizalmas barátságába fogadta, ~ a hatalmát féltő Saul üldözése elől hamarosan bujdosni kényszerült; szabadcsapataival egy filiszteus király szolgálatába állt. Saul halála után előbb Júda, majd egész Izrael királya lett; győzelmes háborúkkal országa határait északon és délen is messze kiterjesztette. Számos felesége közül Betsabé volt a legkedvesebb szívének, akinek megszerzéséért súlyos bűnt vett a lelkére (lásd Uriás). Hadi és uralkodói sikereit beárnyékolta a fiai, Ámnon és Absalom között kitört gyilkos viszály, majd Absalom lázadása, amelyet csak nehezen vert le. Erőtlen öregségében Abiság ápolta. Halála előtt Betsabé fiát, Salamont jelölte utódjául. – A hagyomány szerint ~ a 150 bibliai zsoltár nagyobbik részének a szerzője, de valójában ezek jóval később keletkeztek. A középkori vallásos drámákban ~ elsősorban próféta, Jézus előképe; a pokolra szállás jeleneteiben mindig ő az első, akit az Üdvözítő kiszabadít a limbusból. A XV. sz.-ban sok dráma főleg a Góliát-epizódot és Saultól való üldöztetését mutatja, ~ nemes lelkűs voltát hangsúlyozva, vagy a Jonatánnal való barátságát állítja középpontba. Betsabé megszerzése a XVI. sz-tól darabok sokaságát ihlette (Hans Sachs, Peele), hasonlóképp az Absalommal való összeütközése (Tirso de Molina, Calderón). A XIX. századtól ismét divatba jött a Betsabé-téma (Hartmann, Feuchtwanger). Korunkban lett érdekessé ~ szentképpé merevedett alakját „deheroizálni”, emberi és történelmi valójában megmutatni. Ez a legjobban Stefan Heymnek sikerült Dávid király krónikája c. regényében. Az ő ~ja gátlástalan martalócként indul pályáján; ifjúkorában a hatalmát féltő papság játssza ki Saullal szemben, s ő az ellenség zsoldjába is beáll, és saját népét pusztítja, ha érdekei úgy kívánják. Kegyetlenül tör célja felé, és véres kézzel szerzi meg és keményen gyakorolja a hatalmat. Ravasz és bátor ember, tehetséges hadvezér és államférfi, aljasság és nemesség keveredik benne, mint szinte mindenkiben, akinek a kezébe egy szorongatott nép sorsa, felemelkedése van letéve.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
