BIRTOKKATEGÓRIÁK ÉS ÜZEMMÉRETEK
BIRTOKKATEGÓRIÁK ÉS ÜZEMMÉRETEK
A jobbágyfelszabadítás után a családi gazdaságokat egy ideig még korábbi jogállásuk szerint osztályozták. Az 1850-es évek derekán a felszabadult úrbéri telekbirtokos családok számát Galgóczy Károly 545 ezerre, más szerző 600 ezerre tette. A kisnemesi és polgári földbirtokos családfők számát 235 ezerre, a zsellérekét közel 820 ezerre becsülték (Galgóczy K. 1855: 102; Berend T. I.–Szuhay M. 1978: 143–44). A későbbiekben a régi jogállás helyett a birtokolt föld mennyisége, a gazdaság mérete vált meghatározóvá. Szegeden 1914-ben az alábbi birtokkategóriákat különböztették meg:
1. törpegazdaság
|
5 hold alatt
|
7736 db
|
2. kisbirtok
|
5–20 hold
|
2864 db
|
3. középbirtok
|
20–50 hold
|
884 db
|
4. nagy gazdaság
|
50–100 hold
|
155 db
|
5. 100 hold fölötti gazdaság
|
38 db
| |
Összesen
|
11 677 db
|
A városnak 1914-ben 9511 bérlője volt, akiknek egy része örökfölddel is bírt. A szegedi földbérletek túlnyomó része 5–10 hold közötti volt. Szeged területe 1945 előtt valójában a törpe- és kisbirtok, illetve a kisbérlők hazája volt (Szűts M. 1914: 99; Juhász A. 1974: 310).
201A statisztikai birtokkategóriák között említeni kell az 1 hold alattit is, amit a kutatás gyakran a törpegazdaság fogalomkörébe von. Az 1895. évi összeírás csak Erdélyben 181 ezer ilyen „proletár gazdaság”-ot talált, s ezek tették ki az összes gazdaság 20,4%-át (Egyed Á. 1975: 73). Magyarországon ugyanakkor az 5 hold alatti mintegy 700 ezer törpegazdaság a parasztgazdaságok közel 40%-át képviselte, de a művelt földeknek mindössze 6%-a tartozott hozzá. A törpebirtokos, félproletár rétegek földjének jövedelme nem fedezte a család eltartását, s ez a körülmény rendszeresen egyéb munkák vállalására kényszerítette őket. Az 1–5 kat. holdas gazdaságok 77%-ában volt eke, s csupán 1,7 gazdaságra jutott 1 igavonó állat. Egy-egy törpegazdaságra 1895-ben csupán 1,6 számosállat jutott, amibe a juhok, sertések, ludak számát is beszámították (Berend T. I.–Szuhay M. 1978: 147).
Az 1 hold alatti „proletár” és az 5 hold alatti „törpebirtok” kategóriáját az 1848 utáni úrbéri birtokrendezések teremtették meg. Ugyanis a korábbi házas zselléreknek szántóföld nem járt, de megillette őket egy-egy „magyar hold” a közös legelőből. Átányon az 1864–1868-ban kimért zsellérrész 600 négyszögöl legelő és ugyanekkora legelőből frissen feltört szántóföld volt. A zselléreknek osztott 1200 négyszögölekhez járultak a későbbi parcellázások, az 1920-as földreform során kimért 1–2–3 holdas törpebirtokok. Fokozták a földek elaprózódását a kisgazdaságok öröklésével járó osztozkodások és az apránkénti földvásárlások is (Fél E.–Hofer T. 1997: 38).
Kisbirtoknak számított az 5–20 kat. hold közötti gazdaság. Ebből a kategóriából ki szokták emelni az 5–10 kat. holdas gazdaságokat (ezekből 1895-ben 460 ezer volt), mint a „kisparaszti”, „szegényparaszti” réteg gazdaságait (Berend T. I.–Szuhay M. 1978: 146–147; Egyed Á. 1975: 73). Családi kisüzemeik igaerővel és talajművelési eszközökkel igen szűkösen voltak ellátva. 1911-ben a lovak és az ökrök együttes számát véve alapul csupán egy igás jószág jutott gazdaságonként, ezért a tehén igázására is rákényszerültek.
Előbb láttuk, hogy Szegeden a közepes parasztbirtok kategóriájába a 20–50 hold közötti gazdaságokat sorolták. Ezzel szemben Erdélyben már a 10–20 hold közötti birtok is a középparaszti gazdaságok körébe tartozott. Ez a birtokkategória Szolnok-Dobokában a gazdaságok 25–60%-át tette ki, Kolozs megyében pedig mintegy 25%-át. Részarányuk 1895 tájékán – erdélyi átlagot tekintve – 25–30%-ra becsülhető (Egyed Á. 1975: 74).
Hazai gazdaságtörténészek a középparasztság kategóriájába a 10–35 kat. holdas birtokkal rendelkező családokat sorolják, szemben az idézett szegedi osztályozással. Ilyen alapon a 19–20. század fordulóján országosan körülbelül 450 ezerre teszik a középparaszti gazdaságok számát (Berend T. I.–Szuhay M. 1978: 146). Erdély hegyvidékein a 30–35 holdon felüli gazdaságokat a középparaszti birtokok felső kategóriájába sorolták. A bizonytalanságot főként az okozza, hogy a gazdaságok jövedelmezősége nem annyira a birtok méretétől, mint az árutermelés fokától és a bevonható munkaerő, az eszközök mennyiségétől és minőségétől függött.
A paraszti nagygazdaság többnyire az 50–100 kat. holdas birtokkal jellemezhető. Számos esetben azonban jóval nagyobbra nőtt, de attól még nem lett belőle földesúri nagybirtok. A „gazdagparaszti birtok”, az 50–200 kat. hold közötti gazdaságok súlya és szerepe az alföldi mezővárosokban volt a legjelentősebb. Közel egyharmaduk hét alföldi vármegyében gazdálkodott. Ezeken a parasztbirtokokon volt az állatállomány 202és a mezőgazdasági gépek jelentős hányada. 1895-ben az aratógépek 44%-a, a vetőgépek 80%-a, a gőzcséplőgépek 74%-a a paraszti nagygazdaságok tulajdonában volt (Berend T. I.–Szuhay M. 1978: 144–145).
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
