KÉREGEDÉNYEK
KÉREGEDÉNYEK
Az erdei gyümölcsök, gombák gyűjtéséhez, vízmerítésre Erdélyben, az Alsó-Őrségben, az Ormánságban és helyenként másutt is fakéregből (fenyő, cseresznye, nyír, hárs) hajtogatott edényeket használnak (döbön, gyób, kászli, kászu, kepőce, kolomp, kozup, kuzola, pőnyeg, sarginya, szepet, szükő, tidó), amelyek különben a Kárpátok egész területén ismeretesek (Herkely K. 1941: 259–260; Gunda B. 1956: 130–131; Kerecsényi E. 1970: 552–554). Ilyen edényeket már a prehisztorikus Európában is készítettek. Valószínű, hogy nálunk a kéregedények készítése és maga a kéreg szó is finnugor örökség. A székelyföldi tidó ’kéregedény’ ugor eredetű szavunk. A terminológiák sorában idegen eredetűek is vannak: a gyób román, a kozup ukrán, a kászu talán szlovén, a szepet oszmán-török eredetű, ezek azonban nem mondanak ellent kéregedényeink ősiségének.
Az abaúji Hegyközben fakéregből bocskort is készítettek. Korábban a nyírkéregre Kelet-Európában írtak is. Ennek a sok évszázados hagyománynak lehet az emléke, hogy az első világháború idején a katonák tábori levelezőlapként nyírkérget használtak. Az összesodrott nyírkéregből kezdetleges fáklyát is készítenek, amelynek szintén tidó a neve. A gyantában gazdag fenyőkérget és a gyantát a székelyek durván faragott szurkoskalánba teszik, meggyújtják, és a fűrészmalmokban, gyapjúkallókban, az esztenákban ezzel világítanak. Az égő szurkoskalánnal a székely pásztor a medvét is megtámadja. Ha a forró, égő szurok a medve bundájára tapad, félve menekül a juhkosár közeléből (Tarisznyás M. 1978: 27).
Gyergyószentmiklós környékén a székelyek a már kipusztult tiszafa (Taxus baccata) gyökerét kutatták fel, s abból különböző faragványokat készítettek. Alsó- és Felső-Őrségben a fenyőfélék gyökerét kosarak, tartóedények (zsompor), gúzs fonásához használják. Ezért is nevezik a borókafenyőt gúzsfenyőnek. A Tisza mentén az akác és az eperfa (Morus niger) gyökerét fonál vékonyságúra elhasogatták és a padláson tárolták. Használat előtt forró vízben meglágyítva bocskort varrtak vele. Göcsejben, az Alsó-Őrségben, Gömörben, a Székelyföldön él az emléke annak, hogy a csalánrostból durva vásznat szőttek. Ennek emléke, hogy Zalában a szénahordó 26lepedő neve csalánruha. Beregben a csalánrostból zsineget sodortak. Beregben, Tornában a fiatal „hársfa hajából” kötelet, zsineget csináltak (Oriskó I. 1942: 154; Paládi-Kovács A. 1999b: 368–369).
6. ábra. Kéregedények: a) Őriszentpéter; b) Szalafő (Vas vm.); c) kéregedény folyadék tartására, Egyeskő (Csík vm.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
