A MOSÁS ÉS A SZEMENSZEDÉS
A MOSÁS ÉS A SZEMENSZEDÉS
A gabonamosást azért végezték, hogy a víz a göröngyöket kioldja, a könnyebb szemeket, léhát, toklászt a felszínre vesse és azt onnan el lehessen távolítani. Más esetben a megdohosodott, összefüllött búzát igyekeztek így kellemetlen ízétől megszabadítani. Erre utal egy miskolci feljegyzés 1679-ből: „... az Kamarában öszve melegedvén az Búza ... két ízben is ki teríttetvén az Varas udvarra az melegben, az hordás közben seprődött es mosodott el az buzábul mert. 4.” (Balassa I. 1964b: 56).
Szabó T. Attila hatalmas levéltári anyag alapján tudta megállapítani, hogy a 17. század végén Erdélyben a különböző tisztító eljárások során nyert búzaféleségeket még meg is mosták (Nyr. 82. 370). Összefoglalásának summája a következő: 1682–1684 között Porumbákon (Fogaras m.) különbséget tettek: szemenszedett búza, mosott és mosatlan búza között; Görgényben (Maros-Torda m.): rostált, mosott és szemenszedett búzáról írtak; Szamosújvárott (Szolnok-Doboka m.): közönséges búza, második fejérnek való búza, szemenszedett búza (Balassa I. 1964a: 56–57). Tehát a gabonatisztító eljárásoknak egész rendszere élt Erdélyben egymás mellett: szórás, mosás, szemenszedés. A feljegyzésekből kiderül, hogy a finomabb és sok munkát kívánó eljárásoknak csak az élelmezésre szánt gabonát vetették alá. Ezért elsősorban a búzát emlegetik, a rozs csak ritkán fordul elő, míg árpával egyáltalán nem találkozunk. A búzamosás Erdélyben a legutóbbi időkig gyakorolt eljárás volt. A mosott búzát a napon szárítják háziszőttes, tiszta kender lepedőkön.
Az abaúji Hegyközben is gyakorolták a búzamosást, de itt már nem annyira a tisztítás a célja, inkább a dohosodást igyekeznek megakadályozni. A teknőben megmosott gabonát az udvaron kiterített ponyván szárították. A művelet egyik legrészletesebb leírását Debrecenből ismerjük. Abban az időben, amikor még nyomtattak, a 425szórás után az eladásra és a kenyérnek szánt búzát megmosták. Nagyméretű teknőbe öntötték és rá annyi vizet engedtek, hogy az ellepje. A víz által feloldott piszkot leöntötték, majd a gabonát szérűponyvára terítették és száradás közben többször is megforgatták, hogy az összefűléstől megóvják. A teljes megszáradás után gyakran levegőztették, csak az után kerülhetett eladásra vagy a malomba (Balassa I. 1940: 48).
Sok helyen, így többek között Sárpilisen (Tolna m.), a mosott és kiterített búza forgatására külön eszközt használtak. Ez egy szénvonóra emlékeztető szerszám, de fejének alsó részét hullámvonalasra vágták ki. Az udvaron szárított gabonát egy pillanatig sem lehetett magára hagyni, mert az aprójószág vagy a kiszabadult disznó nagy kárt tehetett benne. Az őrzés a gyerekek vagy az öregek feladata volt. A gondos őrzésről még közmondás is járta Tarpán (Bereg m.): „Őrzik, mint a kiterített búzát” (Babus J. közlése).
A szemenszedés lényege, hogy a gabonaneműek közül a szemetet, a göröngyöket, a gyommagvakat, a nem kellően fejlődött, megszorult vagy töredezett szemeket kézzel kiválogatják. Ez rendkívül lassú és szaporátlan munka, melyet télen a cselédekkel végeztettek, az allodiális birtokokon pedig a zsellérek téli munkájának számított, amit azok igyekeztek elnagyolni. Munkácson 1684-ben a jobbágyok és cselédek így jártak el: „A búzaszemlőknek nagy ravaszsága szokott lenni ... a cseléd azt szokta cselekedni, hogy a megszemelt kevés búzarakást széjjel nyomván a közepét szemeletlen búzával tölti meg ... Innen lészen a szegény fejér liszt és a szegény kenyér” (MGtSz 1. 248).
Debrecenben ezt az eljárást búzairtásnak mondták és különösen télen végezték, amikor a fagy miatt nem lehetett a gabonát mosni. Egy nagy teknőbe öntötték az életet és azt körülülte az egész család. Egyszerre csak keveset öntöttek ki, hogy azt kezükkel teljesen át tudják forgatni és a szemetet könnyen ki tudják válogatni. Ebben a munkában nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is részt vettek. Ily módon az evésre és eladásra szánt gabonát tisztították, a vetnivalóban nem okozott különösebb kárt, ha néhány rög benne maradt.
A szórás után a mosás és a szemenszedés a tisztítás finomítását jelentette, mely elsősorban a búzával állott kapcsolatban. Itt sem a teljes mennyiséggel, hanem csak azzal, amit a malomban lisztté akartak őrölni, illetve el akartak adni. Csak a tiszta búza számíthatott vevőre és jó árra.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
