SZÓRÓROSTÁK, SZELELŐMALMOK
SZÓRÓROSTÁK, SZELELŐMALMOK
Egyes kiváló kutatók szerint a szórórosta elve és talán az első példányok is Kínából kerültek Nyugat-Európába, sőt azt is állítják, hogy Ausztria egyes részein már a 17. század második felében is rendelkeznek adatokkal. Nálunk azonban, bár a szakirodalom a 18. század végén is szól róla, sőt e korból egy feljegyzés is említi, az első példányok szórványosan a 19. század első felében tűntek fel, és igazi virágkorukat a század második felében élték.
A szelelőrosták két alaptípusa ismeretes. Az elsőnél a szelet hajtó lapátok vízszintesen mozognak, és az így keletkezett szél fújta ki a gabonából a szemetet és mindazt, ami a búzánál könnyebbnek mutatkozott. Ezt a formát, melyből néhány darab 426múzeumainkban fennmaradt, sváb rostának nevezték, talán eredetére utalva (Sel-meczi Kovács A. 1988: 179–188). Ennél sokkal fejlettebb volt az a forma, melynek a kerekére szerelt lapátok függőlegesen hajtották a szelet. A fogantyú és a fogaskerék kapcsolata biztosította, hogy egyszeri fordítás 3–4 körözést okozzon és így jelentősen nagyobb légmozgást biztosítson. A garatból lecsorgó gabonából nemcsak kifújta a szemetet, hanem 2–3 vízszintesen elhelyezett szitaszerkezet segítségével az osztályozást is biztosította. Ezeket itthoni kisüzemek készítették és az oldalán jelölték a manufaktúrák nevét. Többek között a Kalmár-rosta jutott általánosabb elismerésre.
A kisebb méretű rostákkal két ember (az egyik töltögetett, a másik hajtott) 60–100 hektoliter gabonát tudott napjában megtisztítani, míg a legnagyobbakkal 300–400 hektolitert is (MLex. I. 359). Mindez mutatja, hogy ez a tisztítási módszer minden eddiginél sokkal termelékenyebbnek bizonyult, bár ezt a vele dolgozó parasztok nem szívesen ismerték el.
A szórórosta egy-egy településen csak néhány gazdaságban fordult elő, egy-egy falurész onnan kölcsönözte. Debrecenben a napi ára fél és egy véka gabona között váltakozott és a bérlő gondoskodott az elszállításáról, a működtetéséről és hazaviteléről. A működtetése úgy történt, hogy egy ember egy kis székről öntötte bele a gabonát és kezével egyengetve biztosította annak zavartalan lefolyását; a másik pedig hajtotta a gépet, és időről időre váltották egymást. A tiszta mag a rosta faránál elhelyezett ponyvára halmozódott, míg az ocsú oldalt hagyta el a rostát.
Az egyre tökéletesedő cséplőgépszekrények mindazt elvégezték, amit a szórórosta, ezért az 1920-as években lassan kezdett kiszorulni a használatból. Később csak aprómagvak, hüvelyesek tisztítására használták, sőt helyenként még használják napjainkban is.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
