A KOCSISZEKRÉNY ELEJE ÉS VÉGE
A KOCSISZEKRÉNY ELEJE ÉS VÉGE
A paraszti szekerek, taligák kocsiszekrénye elöl és hátul igen gyakran nyitott. Mindkét végükön nyitottak a szálasrakomány szállításához szolgáló hosszú oldalú szekerek is. Ezekhez a speciális nyári szekerekhez saroglyát nem használtak. A nyújtóval és hosszú derékkal, cserélhető karfákkal megnyújtott szekerekről pedig a nyári behordás idején levették a két saroglyát.
A fuvarozásra, személyszállításra szolgáló kocsik és szekerek végeinek lezárása több módon történhet:
a) a jármű egyik vagy mindkét végét függőleges síkban rögzített tábla zárja le, ami lehet tömör deszkalap vagy rácsozat, régebben vesszőfonadék;
b) a szekér végeihez vaslánccal csatlakozó, a vízszintestől a függőlegesig váltakozva több szögben, síkban beállítható létrás vagy leveles ritka rácsozat, ún. saroglya kerül.
Az udvarhelyi székelyek az 1930-as években még vesszőből fonott bütü lészákkal zárták le a szekeret elöl és hátul. Ezt a fonott táblát a szekéroldal felső dorongjait keresztben összekötő deszkapánton (csatláson) belül helyezték el. A szekérládába kerülő teher (csöves kukorica, zsákolatlan burgonya, répa) azután a bütü lészát a csatláshoz szorította. Északi, északkeleti magyar tájakon tiltó volt a neve annak a fonott vagy deszkából készült lapnak, amivel a szekér két végét függőleges síkban lezárták (Haáz F. 1932: 16; MTSz II. 731).
941Ennek a szekéralkatrésznek egyik változatát a Szentendrei-sziget lakossága leveles saroglya néven ismerte, s főként széna- és fahordáskor tette a szekér elejére. Voltaképpen két-két deszkalap közé rögzített, függőleges síkban sugarasan elhelyezett 5 deszkalapból áll (Gráfik I. 1971: 110–111). Ez az elem azonban neve ellenére sem tekinthető valódi saroglyának, mert helyzete a szekéren és használatmódja inkább az említett bütühöz és tiltóhoz hasonló. Ez a szekéralkatrész főként a Dunakanyar vidékén ismeretes, mintegy 50–60 km átmérőjű körzetben, beleértve a Budai-hegy-vidéket, a Pilist, Hont déli részeit, a Börzsöny és az Alsó-Ipoly vidékét. Szórványosan ismert elem Nyugat-Dunántúlon is, de elterjedtsége nincs pontosabban megállapítva. Alsó- és Felső Ausztriában a szekérkultúra tradicionális eleme (Bockhorn, O. 1973–78. II. 38. kép, XVIII. fotó), hozzánk is nyilván bajor–osztrák közvetítéssel került.
A 19–20. században elterjedt deszkaoldalhoz két léc között függőlegesen csúsztatható deszkalap tartozik a szekér két végén. Ennek a deszkalapnak legismertebb, csaknem országosan elterjedt elnevezése: súber. Kerekes járműveink közül a kubikos kordé, a rakoncás kolesz, a vánkusos szekér, a Szeged-vidéki bakity rendszerint súber-rel van ellátva.
A 16. század eleje óta követhető nyomon a saroglyának nevezett szekéralkatrész. Ezzel a szóval és alakváltozataival nevezi meg a magyar népnyelv azt a szekérderék elején, illetve hátsó végén levő, lekapcsolható tartozékot, amely a szekér megnyújtására és a rakodótér lezárására egyaránt szolgálhat. Formáját tekintve lehet négyzethez, téglalaphoz, trapézhoz közeli idom; szerkezete lehet létrához hasonlatos vagy rácsozatos; profilja pedig egyenes, enyhén ívelt vagy erősen hajlított. A szekérsaroglya az újkor századaiban fokozatosan terjedt el, de máig sem jutott el a magyar nyelvterület minden részébe. A moldvai csángók egyáltalán nem ismerik, s Erdély elzárt, hátramaradt vidékein nem használták. Vas és Zala egyes részein sem kapcsoltak saroglyát a szekerekre.
Említett tulajdonságaik alapján a szekérsaroglyák különböző fejlettségi szinten állnak, s jelzik a szekérgyártás, a járműkultúra fejlettségét egy-egy vidéken. Nehézkes, létrás szerkezetű saroglyákat használtak a legutóbbi időkig az Észak-Tiszán-túlon, s a vele szomszédos partiumi és északkeleti zónában Gömörtől, Borsodtól Ugocsáig. Finomabb kidolgozású, enyhén ívelt, vékony vaspálcákkal is erősített saroglyákat használt a Dunántúl és a Kisalföld népe, illetve az északi népterület nyugati fele. Erősen hajlított, rácsos szerkezetű szekérsaroglyák terjedtek el a Dél-Alföldön a Körösöktől az Al-Dunáig, szórványosan a Kisalföldön, továbbá Baranyában és Dél-Somogyban (MNA III. 198. térkép). Ezek a míves, könnyű saroglyák a fuvarozó lovas kocsihoz kapcsolódnak. A nehézkes, létrás szerkesztésű saroglya az ökörigázáshoz legtovább ragaszkodó tájakon maradt meg napjainkig.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
