I. SZÍN.
London. Ely-houseban.
Gaunt nyugágyon. York Herczeg s Kiséret körüle.
GAUNT.
Eljő-e a király, hogy röpkedő
Ifjúkorát tanácscsal gyámolítsa
Vég sóhajom?
Eljő-e a király, hogy röpkedő
Ifjúkorát tanácscsal gyámolítsa
Vég sóhajom?
)
YORK.
Nem hallgat ő tanácsra!
| Minek gyötröd magad’? |
GAUNT.
Mondják: a haldokló beszéde, mint
A mély öszhang: figyelni kényszerít.
Hol szűk a szó, nem esik hasztalan,
Mert igazságot lehel, a kinek
A lehelet is nehezére van.
Arra, ki megszűn szólni nem soká:
Jobban figyelnek, bár zord, mint kinél
Még hizelegni bőven áll a szó;
Több súlyu éltünk vég órája, mint
Egész lefolyt időnk sok évei.
A lemenő nap, a dal vég sora,
Az édes ital utolsó pohara,
Tovább maradnak fönn emlékbe’, mint
Előbbi dolgokról emlékeink.
Ha éltem Richardnak haszontalan:
Megnyitja tán fülét zord vég szavam.
| Mégis, mégis! |
A mély öszhang: figyelni kényszerít.
Hol szűk a szó, nem esik hasztalan,
Mert igazságot lehel, a kinek
A lehelet is nehezére van.
Arra, ki megszűn szólni nem soká:
Jobban figyelnek, bár zord, mint kinél
Még hizelegni bőven áll a szó;
Több súlyu éltünk vég órája, mint
Egész lefolyt időnk sok évei.
A lemenő nap, a dal vég sora,
Az édes ital utolsó pohara,
Tovább maradnak fönn emlékbe’, mint
Előbbi dolgokról emlékeink.
Ha éltem Richardnak haszontalan:
Megnyitja tán fülét zord vég szavam.
YORK.
Ah! azt hizelgés dugta bé, dicsérve
Udvara fényit, henye, buja rím
Esésivel, mely mérges hangjain
Az ifjuságot elbűvölve tartja.
Divathirek a büszke Itáliából,
Melynek szokásit, sántikálva is
Majmolja népünk. Nincsen oly silány
Haszontalanság, csakhogy új legyen,
A mely figyelmét nem igénylené.
Későn jut ott érvényre bölcs tanács,
Hol a szeszély győz józan ész fölött.
Az ön-útján menőt te ne vezesd!
Lehed kevés most is: ne vesztegesd!
Ah! azt hizelgés dugta bé, dicsérve
Udvara fényit, henye, buja rím
Esésivel, mely mérges hangjain
Az ifjuságot elbűvölve tartja.
Divathirek a büszke Itáliából,
Melynek szokásit, sántikálva is
Majmolja népünk. Nincsen oly silány
Haszontalanság, csakhogy új legyen,
A mely figyelmét nem igénylené.
Későn jut ott érvényre bölcs tanács,
Hol a szeszély győz józan ész fölött.
Az ön-útján menőt te ne vezesd!
Lehed kevés most is: ne vesztegesd!
GAUNT.
Jós ihletést érzek magamban; és
Im haldokolva jóslom róla ezt:
Nem tart soká vad, repdeső tüze:
Mohó tűz önmagát emészti föl;
A halk eső soká tart, záporár
Hamar kitombol; az idő előtt
Sarkantyúzott ló összerogy korán;
Mohón falót megfojtja a falat;
A hiúság, mint telhetlen kesely,
Prédája fogytán magát tépdesi.
E szent királyi trón, e dús sziget,
E hatalom hona, Mars székhelye.
Ez új éden, e félparadicsom,
E természettől épített erőd
Harcz és ragályok vésze ellenében,
E boldog népraj itt, e kis világ,
E drágakő ezüst tengerbe szegve,
Mely néki sánczul szolgál s fal gyanánt
Szegényebb országok vetélye ellen,
Ez áldott hely, e föld, e biralom,
Királyok méhe és dajkája, mely
Félelmes és híres lett általok,
Hogy a lovagnév s szent kereszt ügyében
Vívott csatákért messze hat hire,
El ama boldogságos szűz fiának
A megváltónak sírjaig, makacs
Vak Judeában, – ez a drága föld
Oly drága lelkek drága, drága honja,
Kétszerte drága ősi híreért:
Most bérbeadva – ah e szó megöl! –
Mint egy dülőföld, vagy silány major.
Hah! Anglia, mit diadalmas ár
Hijába ví, mert sziklaparti bátran
Visszaverik Neptun irígy ostromát:
Most a gyalázat rabja, tintafoltok
S rossz pergamennek hitvány lánczain.
Hah! Anglia, mely másokat szokott
Hódítni, most silány becsáron, ön-
Magát vevé meg! – Oh ha életemmel
Szűnnék meg e gyalázat: halnom úgy
Mi édes volna!
Richard Király, Királyné, Aumerle, Bushy, Green, Bagot, Ross, Willoughby jönnek.
Jós ihletést érzek magamban; és
Im haldokolva jóslom róla ezt:
Nem tart soká vad, repdeső tüze:
Mohó tűz önmagát emészti föl;
A halk eső soká tart, záporár
Hamar kitombol; az idő előtt
Sarkantyúzott ló összerogy korán;
Mohón falót megfojtja a falat;
A hiúság, mint telhetlen kesely,
Prédája fogytán magát tépdesi.
E szent királyi trón, e dús sziget,
E hatalom hona, Mars székhelye.
Ez új éden, e félparadicsom,
E természettől épített erőd
Harcz és ragályok vésze ellenében,
E boldog népraj itt, e kis világ,
E drágakő ezüst tengerbe szegve,
Mely néki sánczul szolgál s fal gyanánt
Szegényebb országok vetélye ellen,
Ez áldott hely, e föld, e biralom,
Királyok méhe és dajkája, mely
Félelmes és híres lett általok,
Hogy a lovagnév s szent kereszt ügyében
Vívott csatákért messze hat hire,
El ama boldogságos szűz fiának
A megváltónak sírjaig, makacs
Vak Judeában, – ez a drága föld
Oly drága lelkek drága, drága honja,
Kétszerte drága ősi híreért:
Most bérbeadva – ah e szó megöl! –
Mint egy dülőföld, vagy silány major.
Hah! Anglia, mit diadalmas ár
Hijába ví, mert sziklaparti bátran
Visszaverik Neptun irígy ostromát:
Most a gyalázat rabja, tintafoltok
S rossz pergamennek hitvány lánczain.
Hah! Anglia, mely másokat szokott
Hódítni, most silány becsáron, ön-
Magát vevé meg! – Oh ha életemmel
Szűnnék meg e gyalázat: halnom úgy
Mi édes volna!
Richard Király, Királyné, Aumerle, Bushy, Green, Bagot, Ross, Willoughby jönnek.
YORK.
Kiméljed ifjúságát; a tüzes
Csikót a sarkantyú még elvadítja.
| Itt jön a király. |
Csikót a sarkantyú még elvadítja.
KIRÁLYNÉ.
Hogy vagy, nemes bátyánk, öreg Gaunt?
Hogy vagy, nemes bátyánk, öreg Gaunt?
RICHARD.
No’s, hogy vagyunk? Hogy állunk, vén Lancaster?
No’s, hogy vagyunk? Hogy állunk, vén Lancaster?
GAUNT.
Oh jól illik e név reám, Lancaster:
Kit a kor elnyűtt, és a kor lankaszt el!
A bú nyakamba nagy-bőjtöt akaszta,
S ki bőjtöl: a biz el lehet lankasztva.
Alvó hazámért gond nyomott, virasztván,
Pedig a hosszan virasztás lankaszt ám.
Mást, fia képe éleszt; engemet
Lankaszt az is s maholnap eltemet.
Öreg korom lelejt a sír felé,
Mint lanka szűk út s lankadtan mé’k belé!
Laknak szűk, de ha lankadt szív s erő,
Vén bátyádnak jó, hisz – Lancaster ő!
Oh jól illik e név reám, Lancaster:
Kit a kor elnyűtt, és a kor lankaszt el!
A bú nyakamba nagy-bőjtöt akaszta,
S ki bőjtöl: a biz el lehet lankasztva.
Alvó hazámért gond nyomott, virasztván,
Pedig a hosszan virasztás lankaszt ám.
Mást, fia képe éleszt; engemet
Lankaszt az is s maholnap eltemet.
Öreg korom lelejt a sír felé,
Mint lanka szűk út s lankadtan mé’k belé!
Laknak szűk, de ha lankadt szív s erő,
Vén bátyádnak jó, hisz – Lancaster ő!
RICHARD.
Hogy játszhat’ így nevével a beteg?
Hogy játszhat’ így nevével a beteg?
GAUNT.
Hajh! a nyomor gúnyt űz magábul is.
S mert nevemet te bennem kiölöd,
Neked hizelgek, e nevet gunyolva!
Hajh! a nyomor gúnyt űz magábul is.
S mert nevemet te bennem kiölöd,
Neked hizelgek, e nevet gunyolva!
RICHARD.
Hát? haldokló az élőnek hizelg?
Hát? haldokló az élőnek hizelg?
GAUNT.
Nem, nem! az élő hízelg a halónak.
Nem, nem! az élő hízelg a halónak.
RICHARD.
De hisz, te halsz meg: mit hizelgsz nekem?
De hisz, te halsz meg: mit hizelgsz nekem?
GAUNT.
Én csak beteg vagyok, te haldokolsz.
Én csak beteg vagyok, te haldokolsz.
RICHARD.
Én jól vagyok; te készűlsz halni csak.
Én jól vagyok; te készűlsz halni csak.
GAUNT.
Az Isten látja: te vagy betegebb!
S azt látnom: engem jobban betegít!
Halottas ágyad az egész haza,
S te benne a beteg, híredre nézve!
S oh, gondtalan beteg! sebzett valód
Meggyógyítását ép’ azokra bízod,
Kik megsebeztek! Koronádban a
Hizelgő férgek egész rajja nyüsg,
Bár nem nagyobb az, mint fejed köre,
És mégis ily szűk körbe szorítva, el-
Fecsérlik im egész országodat!
Ha nagyapád meglátta volna egy
Jós pillanatban, mint pusztítja majd
Fiának fia, az ő fiait:
Elhárítandá e gyalázatot,
És kitagad, mielőtt trónra jutsz,
Ki odajuttál: hogy magad’ tagadd ki!
Öcsém, világnak volnál bár ura,
De bérbe adni szégyen voln’ e hont;
S ezt birva csak: nem több-e, mint gyalázat,
Így meggyalázni e dicső hazádat?
Most jószág-birtokos vagy, nem király,
Jogczímed más jogának rabja lett,
S te –
Az Isten látja: te vagy betegebb!
S azt látnom: engem jobban betegít!
Halottas ágyad az egész haza,
S te benne a beteg, híredre nézve!
S oh, gondtalan beteg! sebzett valód
Meggyógyítását ép’ azokra bízod,
Kik megsebeztek! Koronádban a
Hizelgő férgek egész rajja nyüsg,
Bár nem nagyobb az, mint fejed köre,
És mégis ily szűk körbe szorítva, el-
Fecsérlik im egész országodat!
Ha nagyapád meglátta volna egy
Jós pillanatban, mint pusztítja majd
Fiának fia, az ő fiait:
Elhárítandá e gyalázatot,
És kitagad, mielőtt trónra jutsz,
Ki odajuttál: hogy magad’ tagadd ki!
Öcsém, világnak volnál bár ura,
De bérbe adni szégyen voln’ e hont;
S ezt birva csak: nem több-e, mint gyalázat,
Így meggyalázni e dicső hazádat?
Most jószág-birtokos vagy, nem király,
Jogczímed más jogának rabja lett,
S te –
RICHARD.
Holdkórságos, hígeszű bolond te!
A láz jogával visszaélve, hogy
Mered rút vádaiddal fölzavarni
És visszaűzni arczunkból királyi
Vérünket? Istenemre és dicső
Királyságomra esküszöm: ne lennél
Csak hős apám fivére, vakmerő
Nyelved, mi még oly jól pereg fejedben,
Lepergetné nyakadról e merész főt.
Holdkórságos, hígeszű bolond te!
A láz jogával visszaélve, hogy
Mered rút vádaiddal fölzavarni
És visszaűzni arczunkból királyi
Vérünket? Istenemre és dicső
Királyságomra esküszöm: ne lennél
Csak hős apám fivére, vakmerő
Nyelved, mi még oly jól pereg fejedben,
Lepergetné nyakadról e merész főt.
)
GAUNT.
Oh ne kimélj, Edvárd bátyám fia,
Azért, hogy apja vére voltam én is!
E vért te már, mint pellikán-fiu,
Lecsapolád, vadúl tobzódva benne.
Gloster öcsém, e drága tiszta szív,
– Találjon üdvöt lelke égbe’ fen! –
Jó példa rá s tanú: mi könnyedén
Fecsérli Edvárd vérét, unokája!
Jőj nyavalyám segítségére most,
S haragod légyen az idő kaszája,
Levágni e rég elhervadt virágot!
Élj, meggyalázva! Ám gyalázatod
Ne haljon meg veled! Szavam legyen
Gyötrőd; s feküdjék súlya lelkeden.
Vigyetek ágyba, s onnan majd a sírba:
Oh ne kimélj, Edvárd bátyám fia,
Azért, hogy apja vére voltam én is!
E vért te már, mint pellikán-fiu,
Lecsapolád, vadúl tobzódva benne.
Gloster öcsém, e drága tiszta szív,
– Találjon üdvöt lelke égbe’ fen! –
Jó példa rá s tanú: mi könnyedén
Fecsérli Edvárd vérét, unokája!
Jőj nyavalyám segítségére most,
S haragod légyen az idő kaszája,
Levágni e rég elhervadt virágot!
Élj, meggyalázva! Ám gyalázatod
Ne haljon meg veled! Szavam legyen
Gyötrőd; s feküdjék súlya lelkeden.
Vigyetek ágyba, s onnan majd a sírba:
| Nem jó így élni, semmi jót se bírva. | (Kisérete kiviszi.) |
RICHARD.
Haljon meg a ki agg, s bolond vele!
Te mind kettő vagy, szállj hát sírba le!
Haljon meg a ki agg, s bolond vele!
Te mind kettő vagy, szállj hát sírba le!
YORK.
Zord szavait, kérlek, felség, csupán
Betegségére s aggságára vesd.
Szeret ő téged, egyaránt fiával,
Hereford Henrikkel, ha itt volna.
Zord szavait, kérlek, felség, csupán
Betegségére s aggságára vesd.
Szeret ő téged, egyaránt fiával,
Hereford Henrikkel, ha itt volna.
RICHARD.
Mint Hereford engem, Gaunt is úgy szeret,
S úgy én is őket! Jobban sem lehet!
Northumberland jő.
| Úgy, |
S úgy én is őket! Jobban sem lehet!
Northumberland jő.
NORTHUMBERLAND.
Uram, az öreg Gaunt magát ajálja
Felségednek
Uram, az öreg Gaunt magát ajálja
Felségednek
RICHARD.
Nos mit mond?
Nos mit mond?
NORTHUMBERLAND.
Semmit se’ mond már, elvégezte mind.
Lehúrolt hangszer nyelve, hangtalan,
Szó, élet, abból mind, mind oda van!
| Ő, uram, |
Lehúrolt hangszer nyelve, hangtalan,
Szó, élet, abból mind, mind oda van!
YORK.
York légyen első, ki utána száll!
Halálos kintul old föl a halál.
York légyen első, ki utána száll!
Halálos kintul old föl a halál.
RICHARD.
Az ért gyümölcs siet lehullni; rá már
Eljött a vég, mi egykor mi reánk vár.
– Erről elég. Most ír hadunk felől:
Ideje megtörnünk a parasztokat,
Kik, lázadozva, mérgül élnek ott,
Hol semmi más méregnek nincs tenyészte.
S mert ennyi baj költséget is kiván:
Átveszszük a Gaunt bátyánkról reánk
Maradt ezüstneműt, pénzt, s fölkelő
Minden vagyont.
Az ért gyümölcs siet lehullni; rá már
Eljött a vég, mi egykor mi reánk vár.
– Erről elég. Most ír hadunk felől:
Ideje megtörnünk a parasztokat,
Kik, lázadozva, mérgül élnek ott,
Hol semmi más méregnek nincs tenyészte.
S mert ennyi baj költséget is kiván:
Átveszszük a Gaunt bátyánkról reánk
Maradt ezüstneműt, pénzt, s fölkelő
Minden vagyont.
YORK.
Meddig parancsol a királyi jog
Békén viselnem, a mi jogtalan?
Gloster halála, Hereford számüzése,
Agg Gaunt sérelmei, a hon panasza,
Szegény Bolingbroke akadályai
A nősülésben, en-mellőztetésem,
Mindez nem vont arczomra egy redőt
S királyom érte nem hallott panaszt.
Edvárd utolsó fia én valék,
Atyád az első, a walesi herczeg;
Harczban nem volt oroszlán oly dühös,
Békébe’ nem volt bárány oly szelíd,
Mint e királyi ifjú! Arczvonásit
Birod, mert épen ilyen volt, midőn
Oly korra ére, melybe’ most te vagy.
De ő a frankok ellen volt dühös,
Nem önbaráti ellen. Hős keze
A mennyit költe, többet szerze annál
S el nem fecsérlé, a mért apja vítt.
Kezét rokonvér nem fertőzteté,
Az ellen vére volt azon piros!
Oh Richard! Yorknak nagy a búja, lásd,
Nem tenne máskép ily hasonlitást.
| Meddig kell tűrnöm ezt? |
Békén viselnem, a mi jogtalan?
Gloster halála, Hereford számüzése,
Agg Gaunt sérelmei, a hon panasza,
Szegény Bolingbroke akadályai
A nősülésben, en-mellőztetésem,
Mindez nem vont arczomra egy redőt
S királyom érte nem hallott panaszt.
Edvárd utolsó fia én valék,
Atyád az első, a walesi herczeg;
Harczban nem volt oroszlán oly dühös,
Békébe’ nem volt bárány oly szelíd,
Mint e királyi ifjú! Arczvonásit
Birod, mert épen ilyen volt, midőn
Oly korra ére, melybe’ most te vagy.
De ő a frankok ellen volt dühös,
Nem önbaráti ellen. Hős keze
A mennyit költe, többet szerze annál
S el nem fecsérlé, a mért apja vítt.
Kezét rokonvér nem fertőzteté,
Az ellen vére volt azon piros!
Oh Richard! Yorknak nagy a búja, lásd,
Nem tenne máskép ily hasonlitást.
RICHARD.
No bátya, mi lesz ebből?
No bátya, mi lesz ebből?
YORK.
Bocsáss meg, ha akarsz; ha nem, talán
Bocsánatod nélkül is elleszek.
A száműzött Hereford jogczímeit
És birtokát akarod elrabolni?
Nem halt-e meg Gaunt? Vagy Hereford nem él?
Nem volt derék Gaunt? Harry nem hiv-é?
Nem érdemelt-e örököst amaz?
Vagy e fiú nem méltó örökös?
Vedd el Hereford jogát, de vedd el az
Időtül is következésjogát,
Hogy holnap a mát ne kövesse! Szűnj meg
Te lenni, te! Vagy hát te is, nem a
Következés jogán vagy-é király?
És Istenemre (s Isten mentsen attól
Téged!) ha minden jognak ellene
Herefordnak örökére nyújtsz kezet
S eltiltod őt, hogy örökjog szerint
Jogát keresse s örökét: evel
Ezer veszélyt idézesz ten-fejedre,
Ezer szívet fordítsz magadtul el,
S oly eszmékig hajtod türelmem’ is,
Melyekre hűségem gondolni sem mer!
| Oh királyom, |
Bocsánatod nélkül is elleszek.
A száműzött Hereford jogczímeit
És birtokát akarod elrabolni?
Nem halt-e meg Gaunt? Vagy Hereford nem él?
Nem volt derék Gaunt? Harry nem hiv-é?
Nem érdemelt-e örököst amaz?
Vagy e fiú nem méltó örökös?
Vedd el Hereford jogát, de vedd el az
Időtül is következésjogát,
Hogy holnap a mát ne kövesse! Szűnj meg
Te lenni, te! Vagy hát te is, nem a
Következés jogán vagy-é király?
És Istenemre (s Isten mentsen attól
Téged!) ha minden jognak ellene
Herefordnak örökére nyújtsz kezet
S eltiltod őt, hogy örökjog szerint
Jogát keresse s örökét: evel
Ezer veszélyt idézesz ten-fejedre,
Ezer szívet fordítsz magadtul el,
S oly eszmékig hajtod türelmem’ is,
Melyekre hűségem gondolni sem mer!
RICHARD.
Gondolj, a mit akarsz. Lefoglalok
Ezüstneműt, pénzt, minden birtokot.
Gondolj, a mit akarsz. Lefoglalok
Ezüstneműt, pénzt, minden birtokot.
YORK.
Én nem leszek tanú. Isten veled.
Ki mondja meg, mindez hová vezet?
De annyi szent: hogy a rossz s jogtalan
Én nem leszek tanú. Isten veled.
Ki mondja meg, mindez hová vezet?
De annyi szent: hogy a rossz s jogtalan
| Kezdetnek mindig átkos vége van! | (El.) |
RICHARD.
Menj, Bushy, Wiltshire grófhoz egyenest,
Jőjön, ez ügyet elrendezni, mindjárt
Ely-Houseba. Holnap indulunk
Irland felé, mert késni nincs idő.
Magunk helyett, a míg távol leszünk,
Bátyánkra Yorkra bízzuk Angliánk
Kormányzatát. Ő most is hűnk s szeret,
Bár zordszavú. Jerünk, királyi nőm,
Legyünk vígan, míg engedi időm.
(Harsonák. Richard Király, Királyné, Bushy, Green, Bagot el.)
Menj, Bushy, Wiltshire grófhoz egyenest,
Jőjön, ez ügyet elrendezni, mindjárt
Ely-Houseba. Holnap indulunk
Irland felé, mert késni nincs idő.
Magunk helyett, a míg távol leszünk,
Bátyánkra Yorkra bízzuk Angliánk
Kormányzatát. Ő most is hűnk s szeret,
Bár zordszavú. Jerünk, királyi nőm,
Legyünk vígan, míg engedi időm.
(Harsonák. Richard Király, Királyné, Bushy, Green, Bagot el.)
NORTHUMBERLAND.
No’s lord urak! Lancaster hát halott!
Ross. S él, mert Lancaster herczeg lőn fia.
No’s lord urak! Lancaster hát halott!
Ross. S él, mert Lancaster herczeg lőn fia.
WILLOUGHBY.
Czímben csupán, de jövedelme nélkül.
Czímben csupán, de jövedelme nélkül.
NORTHUMBERLAND.
Ha volna jog s igazság: abban is.
Ha volna jog s igazság: abban is.
ROSS.
Szivem tele! De némán megszakad,
Míg terhét szóba öntenem szabad.
Szivem tele! De némán megszakad,
Míg terhét szóba öntenem szabad.
NORTHUMBERLAND.
Csak mondd ki a szót, s többet az ne szóljon,
Ki ellened használja föl szavad’!
Csak mondd ki a szót, s többet az ne szóljon,
Ki ellened használja föl szavad’!
WILLOUGHBY.
Herefordot illetőleg van-e szód?
Ha úgy: ki véle bátran, mert fülem
Felette gyors, jót hallani felőle.
Herefordot illetőleg van-e szód?
Ha úgy: ki véle bátran, mert fülem
Felette gyors, jót hallani felőle.
ROSS.
Sok jót biz’ érte én nem tehetek.
Azt legfölebb, hogy szánom szívbül őt,
Hogy örökétül így megfosztaték.
Sok jót biz’ érte én nem tehetek.
Azt legfölebb, hogy szánom szívbül őt,
Hogy örökétül így megfosztaték.
NORTHUMBERLAND.
Az égre! szégyen ezt így tűrni, e
Királyi véren, és szegény hazánk
Több ily nemes s hős sarjadékain.
Nem a király király! Hízelkedők
Vezérlik őt s veszik mindenre rá.
S mit ők gonoszt czéloznak ellenünk:
Azt végrehajtja szigorún a király,
Rajtunk, fiainkon s minden örökünkön.
Az égre! szégyen ezt így tűrni, e
Királyi véren, és szegény hazánk
Több ily nemes s hős sarjadékain.
Nem a király király! Hízelkedők
Vezérlik őt s veszik mindenre rá.
S mit ők gonoszt czéloznak ellenünk:
Azt végrehajtja szigorún a király,
Rajtunk, fiainkon s minden örökünkön.
ROSS.
A népet adókkal rabolta meg,
És elveszté szivét; a nemességet
Háborgatá, és elveszté szivét!
A népet adókkal rabolta meg,
És elveszté szivét; a nemességet
Háborgatá, és elveszté szivét!
WILLOUGHBY.
S mindennap új meg új teher! Minők
Önkéntes kölcsön, sarcz, s mit én tudom!
Az ég nevére, így mivé leszünk!
S mindennap új meg új teher! Minők
Önkéntes kölcsön, sarcz, s mit én tudom!
Az ég nevére, így mivé leszünk!
NORTHUMBERLAND.
Harcz nem tevé – hisz azt nem folytatott,
Gyáván odadván, kardcsapás ne’kül,
Mit kardcsapással vettek ősei!
Békébe’ többet költ, mint harczban ők!
Harcz nem tevé – hisz azt nem folytatott,
Gyáván odadván, kardcsapás ne’kül,
Mit kardcsapással vettek ősei!
Békébe’ többet költ, mint harczban ők!
ROSS.
A birodalmat bérbe’ birja Wiltshire.
A birodalmat bérbe’ birja Wiltshire.
WILLOUGHBY.
Mi a király így? – Bukott birtokos.
Mi a király így? – Bukott birtokos.
NORTHUMBERLAND.
Fölötte átok és romlás lebeg!
Fölötte átok és romlás lebeg!
ROSS.
Nem volna pénze, ir hadára most
– A nagy adók mellett – ha a szűműzött
Bolingbroke Harryt meg nem rablaná.
Nem volna pénze, ir hadára most
– A nagy adók mellett – ha a szűműzött
Bolingbroke Harryt meg nem rablaná.
NORTHUMBERLAND.
Nemes rokonát! – Elfajult király!
De lám, mi halljuk a vihart, urak!
S még sem futunk keresni menhelyet!
Már vitorlánkban a szél: és mi még
Sem bontjuk azt ki? Bízunk – s elveszünk!
Nemes rokonát! – Elfajult király!
De lám, mi halljuk a vihart, urak!
S még sem futunk keresni menhelyet!
Már vitorlánkban a szél: és mi még
Sem bontjuk azt ki? Bízunk – s elveszünk!
ROSS.
Szemünkkel látjuk a hajótörést;
De már ki nem kerülhetjük, mivel,
Mely abba hajt, eltűrtük a szelet!
Szemünkkel látjuk a hajótörést;
De már ki nem kerülhetjük, mivel,
Mely abba hajt, eltűrtük a szelet!
NORTHUMBERLAND.
Nem! A halál odvas szemében is, éltet
Keresek én, bár szólni nem merek,
Milyen közel van mentő csolnakunk.
Nem! A halál odvas szemében is, éltet
Keresek én, bár szólni nem merek,
Milyen közel van mentő csolnakunk.
WILLOUGHBY.
Csak mondj ki mindent, mint mi is tevők.
Csak mondj ki mindent, mint mi is tevők.
ROSS.
Szólj, Northumberland, bizodalmasan.
Mi tenmagad vagyunk; ha szólsz: szavad
Benned maradó gondolat; beszélhetsz.
Szólj, Northumberland, bizodalmasan.
Mi tenmagad vagyunk; ha szólsz: szavad
Benned maradó gondolat; beszélhetsz.
NORTHUMBERLAND.
Halljátok úgy hát. Port-le Blancból, a
Bretagneból épen most vevém a hírt,
Hogy Hereford Harry s Cobham Reginald,
Néhai Arundel Richard gróf fia,
Ki Exeter herczegtül elszökött volt,
S fivére a volt canterbury-i érsek,
Sir Erpingham Tamás, Ramstoni János,
Sir Norbery, Waterton Robert, Quoint Ferencz,
Ellátva a bretagnei herczeg által
Nyolcz nagy hajóval s rajta háromezer
Legénynyel: nagy sietve jönnek, és
Kiszállnak éjszakon minél előbb;
Kiszálltak volna eddig is, csak azt
Várták, míg a király Irlandba megy.
Ha le akarjuk rázni rabigánkat,
Hazánk kötött szárnyát föloldani,
Kivenni zálogból a koronát, s a
Királyi pálcza aranyárul e
Port letörűlni, hogy megint ragyogjon:
Utánam, gyorsan! Ravenspurgba el!
De a ki fél, maradjon! csak titokban
Tartsa a szót; én indulok, legottan.
Halljátok úgy hát. Port-le Blancból, a
Bretagneból épen most vevém a hírt,
Hogy Hereford Harry s Cobham Reginald,
Néhai Arundel Richard gróf fia,
Ki Exeter herczegtül elszökött volt,
S fivére a volt canterbury-i érsek,
Sir Erpingham Tamás, Ramstoni János,
Sir Norbery, Waterton Robert, Quoint Ferencz,
Ellátva a bretagnei herczeg által
Nyolcz nagy hajóval s rajta háromezer
Legénynyel: nagy sietve jönnek, és
Kiszállnak éjszakon minél előbb;
Kiszálltak volna eddig is, csak azt
Várták, míg a király Irlandba megy.
Ha le akarjuk rázni rabigánkat,
Hazánk kötött szárnyát föloldani,
Kivenni zálogból a koronát, s a
Királyi pálcza aranyárul e
Port letörűlni, hogy megint ragyogjon:
Utánam, gyorsan! Ravenspurgba el!
De a ki fél, maradjon! csak titokban
Tartsa a szót; én indulok, legottan.
ROSS.
Mind lóra, mind! Itt egy szív sem rezeg.
Mind lóra, mind! Itt egy szív sem rezeg.
WILLOUGHBY.
| Csak lovam birja: én első leszek! | (Mind el.) |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
