A politikai lapok 1848-ig
A politikai lapok 1848-ig
Kossuth 1840-ben szabadult a börtönből s 1841. január 2-án indult meg szerkesztésében a Pesti Hirlap. Külső képe nem különbözött az egykorú lapokétól, hiszen már a Jelenkor is áttért a nagyobb alakra és a háromhasábos tördelésre. Annál nagyobb volt tartalmi újdonsága: mindenekelőtt Kossuth vezércikkei (összesen kétszáztizenhat). E gyújtóhatású írások mindig a tényekből indulnak ki, egy-egy gyakorlati kérdést helyeznek éles megvilágításba. Politikai tartalmuk mellett műfajtörténeti jelentőségük, hogy a cikk-forma velük foglalja el helyét a magyar irodalomban, mégpedig nem csupán a külföldi (elsősorban angol) példák nyomán, amelyeket Kossuth fogsága alatt tanulmányozott, hanem már az Országgyűlési Tudósítások óta érlelődve, amelynek összefoglalói egy-egy ilyen politikai cikk magvát rejtik magukban. Kossuth mellett Szentkirályi Móric, Fáy András, Pulszky Ferenc, Lónyai Gábor, Wesselényi Miklós írtak vezércikket a Pesti Hírlapba.
A lap élén hivatalos közlemények álltak (hivatali áthelyezésekről, kinevezésekről, halálozásokról stb.). Ezután következett a vezércikk. A vezércikket a fővárosi újdonságok rovata követte. Ezt két évig Frankenburg szerkesztette, utána rövid ideig Vahot Imre, utóbb Pákh Albert, majd Pálffy. Fontos része volt a lapnak a vidéki levelezés, amely a megyék, városok, községek fontosabb közérdekű kérdéseiről tájékoztatott, hol ismertető előadásban, hol pedig gúnyos, csipkelődő hangnemben. Ennek a rovatnak a közleményei egészítették ki a vezércikkek társadalomkritikai gondolatmenetét. A terjedelmes 558külföldi rovat a nagy nyugati lapok (Allgemeine Zeitung, Moniteur, Times stb.) nyomán számolt be az európai eseményekről. A rovat azonban nem puszta hírközlő fórum volt: az egységesen szerkesztett lapban a külföldi hírek kommentárjai is szerves részei voltak a szerkesztői koncepciónak. A vegyestartalmú Értekező rovatban tudományos ismeretterjesztő cikkeket, közéleti felszólalásokat találunk.
A Pesti Hirlap vezércikkei egységes politikai programmá álltak össze, és ezzel a programmal szállt vitába Széchenyi alig néhány hónappal a Pesti Hirlap megindulása után A Kelet népe című könyvében. Szerinte a politikai reform tervei nem újságba, hanem könyvbe valók. Széchenyi terveket, értekezéseket kívánt; az agitációt, a mindenkori helyzetnek megfelelő azonnali állásfoglalást hibáztatta. Feleletében Kossuth nemcsak megvédi az újságok politizálási jogát, de máig ható érvénnyel fejti ki az agitáció értelmét és jelentőségét: "Minden szó, minden hang, minden betű, a gondolatnak minden nyilatkozata agitáció. Az emberélet e természetes attributuma nélkül még ma is makkot ennénk az őserdők vadonaiban. Az agitáció tehát magában véve nem csak nem rossz, de sőt nemzeteknél, mint egyedeknél az életnek feltétele". A Kelet népe körüli vitából Kossuth került ki győztesen; győzelmét maga Széchenyi ismerte el, közvetett formában, azzal, hogy 1843-tól kezdve maga is vezércikkeket kezdett írni a Jelenkorba.
A liberális ellenzéki sajtómozgalom ellen már nem volt elég a cenzúra még oly hatalmas apparátusa; a kormány, politikájának hirdetésére, maga is igénybe vette a sajtót. 1837-ben indult meg az első kormánytámogató lap, a pozsonyi Hirnök; ennek azonban túlságosan átlátszó volt a reakciós módszere. Az úgynevezett "fontolva haladók" 1841. május 1-én megszerezték a kevéssel előbb alapított s addig Vajda Péter által szerkesztett Világ című lapot, s irányítását gróf Dessewffy Aurél vette a kezébe. Arra törekedett, hogy az ellenzéki pártot megbontsa, sűrűn polemizált Kossuthtal. Dessewffy halála (1842) után a Világ Jablonczy Ignác szerkesztése alatt egyre sekélyesebben folytatta a vitát; helyét később Szenvey József, a Jelenkor korábbi segédszerkesztője foglalta el.
Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki sajtóban új helyzetet teremtett az a körülmény, hogy az 1843–44. évi országgyűlés eredménytelenül zárult. A kormány ismét az erős kéz politikájára tért át, az erőszakos gróf Apponyi György alkancellár vezetésével úgy iparkodott megtörni a megyék ellenállását, hogy a főispánok helyére adminisztrátorokat ültetett. A Világ megszűnt (1844); az új kormánypárti lap, a Budapesti Hiradó, leplezetlenül folytatta a konzervatív politikát; lapvezére Dessewffy Emil, Aurél sokkal kisebb tehetségű testvéröccse.
A Világ utolsó szakasza és a Budapesti Híradó egyetlen újítást hozott: a tárcát mint rovatot, amelyet már nemcsak városi hírek, hanem novellaszerűen feldolgozott közlemények töltöttek meg. A Budapesti Híradóban jelent meg az első folytatásos regény, Jósika Miklós Akarat és hajlam című munkája.
A Világ, a Hirnök és a Budapesti Hiradó a konzervatív főnemesek, illetve a kormány támogatásából éltek, az 1832-ben Széchenyi által megindított Jelenkor pedig 1843-tól kezdve Széchenyi közvetlen orgánumának számított. Rajtuk és a Pesti Hírlapon kívül tovább élt az egykori Hazai és Külföldi Tudósítások, amely 1840-ben nevét Nemzeti Ujságra változtatta, s attól kezdve 559szintén a reakciós pártot, mégpedig annak főpapi szárnyát támogatta. Kovacsóczy Mihály szerkesztése alatt megpróbált a külsőségekben (pl. a vezércikk és városi rovat átvételével) lépést tartani a többi újsággal, de közvéleményformáló erővé nemigen tudott válni.
Az új kormánypolitika lehetetlenné tette Kossuth munkáját a Pesti Hírlapnál. Kossuth megkísérelte, hogy új lapot szerezzen, de nem kapott lapengedélyt. 1845. április 1-től kezdve az Iparegyesület új folyóiratába, a Hetilapba írt, amelynek hasábjain hosszú vitát folytatott a Budapesti Híradóval.
Kossuth lemondása után a Pesti Hirlap szerkesztőjének Landerer Szalay Lászlót hívta meg, aki 1844. július 1-től irányította a lapot. A Pesti Hirlap tehát továbbra is az ellenzék lapja maradt: a centralistáké. 1845 közepén Szalaytól Csengery Antal vette át a Pesti Hirlap szerkesztését.
Erdély magyar sajtójának története az 1827-ben megindult Erdélyi Hiradóval kezdődik. 1842-ben Kemény Zsigmond és Kovács Lajos az Erdélyi Hiradóban is meghonosították a vezércikket. Kemény ellen Kolozsvárt vizsgálat indult, ezért visszalépett a lap vezetésétől, amelyet Teleki Domokos vett a kezébe. Az Erdélyi Hiradó ellenzéki irányával szemben a Szilágyi Ferenc szerkesztésében 1841-től 1848-ig megjelent Mult és Jelen volt a kormánypárt lapja. Kolozsvárt indult az első néplap, Vasárnapi Ujság címmel, Brassai Sámuel szerkesztésében. A nyugaton elterjedt filléres újságok példájára a "szegényebb sorsú" olvasók felvilágosítására szánták. Gazdasági cikkeket, külföldi népek és országok leírását tartalmazó közleményeket tartalmazott.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
