A Szegénység Írlandban és a Pesti Hirlap
A Szegénység Írlandban és a Pesti Hirlap
Eötvös életének első korszaka az 1839–40. évi országgyűlés küszöbén zárul le. Pozsonyban már a politika terén, konkrét feladatok végrehajtása közben harcol azért az "ígért földért", melyet a halálára készülő Gusztáv oly sóvárgó látnokisággal idéz meg. Eötvös határozatlan körvonalú, érzelmes filantrópiája most szabatos, céltudatos programnak ad helyet.
Későbbi műveinek, sőt egész politikusi magatartásának távlatait tárja föl már 1840-ben a Szegénység Írlandban című tanulmánya. Az írek nyomorának vizsgálata a reformkor politikájának két sarkalatos kérdéséhez vezeti el: a kapitalizmus és a gyarmati függés, valamint ezzel kapcsolatban a forradalom, a szabadságharc kérdéséhez.
Nem nehéz észrevenni, hogy Írland és Anglia viszonyában Eötvös a maga hazájának és Bécsnek viszonyát is vizsgálja. Amikor a szegénytörvények, a dologházak, a "fövenyzsákok s murvataligák minden cél nélkül ide- s tovahordása" stb. ellen lázad emberiessége, igazságérzete: a hazai robot ellen is 618tiltakozik. ("A kényszerített munka nemcsak lealázóvá, hanem concurrentia által becstelenné is tesz minden szabad munkást.") És amikor az ír nyomort a Macbethet fenyegető kísértethez hasonlítja, ugyanezt a kísértetet képzelheti el a magyar urak vagy a bécsi udvar ebédein is.
A Szegénység Írlandban a hazai, konkrét állapotok és a nyugati út tanulságainak sugallatából született meg: abból a felismerésből, mely a harmincas évek vége felé általánossá vált: Bécs nem hajlandó enyhíteni a gyarmati függésen. De Eötvös úgy képzelte, hogy a nemzet csak a Béccsel való "frigyben" élhet "boldogan"; ennek feltétele, hogy Bécs ne "vesse láncokba" a nemzetet, s a nemzet se folytasson végletekig, a "frigy" széttépéséig menő harcot Bécs ellen. Eötvös talán már ekkor aggódott amiatt, hogy Kossuth e "frigyet" széttépni is hajlandó.
Eötvös életének első korszakában a zsidók emancipációjáról szóló tanulmány mutatja legszebben, legtisztábban emberbaráti, fölvilágosult gondolkodásának nemességét. Meghatott, költői érvelése mögött ugyanaz a láng lobog, mely a feudalizmus elleni harcait is mély, emberi szenvedélyekkel telíti. "Ifjúságom első éveitől szívem minden elnyomás ellen feldobogott; gyűlöltem a zsarnokságot, inkább belső ösztönömet követve, mint azért, mert a szabadság áldásairól még okok meggyőzének, s innen van, hogy a zsidók polgárosításának kérdése, még minekelőtte az hazánkban szőnyegre került, már egész figyelmemet magára vonta." Ez a mondat, mely bizonyítja, hogy Eötvös a jobbágykérdést és a zsidók helyzetét ugyanegy harc két színtereként tartotta számon, a reformkor emberi, erkölcsi nagyságának mértékét is föltárja.
1844-ben Kossuth abban a reményben, hogy másik hírlapra kap engedélyt, lemond a Pesti Hirlapról, melyben nagy politikai csatáit vívta, s melyet az egész reformmozgalom szócsövévé tett meg. Szalay László abban a hiszemben fogadja el a Pesti Hirlap szerkesztői állását, hogy a maga hírlapi engedélyét Kossuth is megkapja. A Pesti Hirlapban, Szalay oldalán, Eötvös, Trefort Ágoston, Csengery Antal, Irinyi József indítják el a harcot az ország polgári átalakításáért. A Pesti Hirlap a centralista csoport orgánumaként fontos szerepet tölt be a reformkor legfontosabb szakaszában. És a hírlapi nyilvánosság neveli majd Eötvöst, nem csupán politikailag, de íróilag is. A Pesti Hirlapban vívott harcainak gyümölcse lesz A falu jegyzője és a Magyarország 1514-ben.
A Pesti Hirlaphoz csatlakozik Lukács Móric, majd később Kemény Zsigmond, s ennek a lapnak küld vitacikkeket, Timon álnév alatt, a szívvel-lélekkel centralista Madách Imre. Kívülük még Szontagh Pál és Irányi Dániel a Pesti Hirlap munkatársai.
Eötvös tevékenységének gazdag korszaka bontakozik ki a Pesti Hirlap hasábjain. Szalayhoz és Irinyihez hasonlóan ő is a polgári, demokratikus átalakulás legfontosabb alkotmányjogi kérdéseivel foglalkozik: a központosítással, a népképviselettel, a felelős kormánnyal. 1844–45-ben érdeklődését a törvényhozás reformja köti le. A városi kérdést csak egy lépésnek tekinti e reform felé, de ehhez a lépéshez majd 1847-ben, a rendi országgyűlés harcai közepette is ragaszkodik. Tiszta és kemény eszmei következetesség jellemzi általában Eötvös e korszakát, ellentétben a szabadságharc utánival, amikor majd nemegyszer kapkodónak, ingadozónak láthatjuk. Ez a következetesség készteti arra, hogy bírálja az amerikai demokráciát, mely "a szabadságot csak bizonyos osztályok vagy népfajok számára" követeli.
619Eötvös Pesti Hirlap-beli cikkeinek végső tanulsága: a teljes átalakulás szüksége. Népképviselet, városok szavazata, büntető törvénykönyv, korszerű közlekedés, szabad községek stb.: ezek a centralisták programjának főbb pontjai, az átalakulás biztosítékai. És ennek az átalakulásnak kiharcolásában kielégül az a szenvedély, mely A karthausi világában oly kétségbeesetten keresett magának teret. "Magyarország nagy átalakulás korában él – hirdeti Eötvös lelkesen – a közéletnek alig van ága, melyben változások szükségessé nem váltak volna." A változás szükségének ebből a mély átérzéséből fakad a Reform gondolatmenete és A falu jegyzőjének problematikája is. "Európa minden népei között alig mutathatunk olyat, mely kifejlődésében annyira hátra maradott volna, mint mi, sokat magasztalt alkotmányunk mellett" – utal már Eötvös arra az állapotra, melyet Tengelyi és Viola történetében be fog mutatni.
1845-ben, az ellenzéki egység érdekében, a Pesti Hirlap megszünteti a centralista agitációt. Eötvös azonban 1845 végéig megjelenteti A falu jegyzőjét, hatalmas vádiratát a megyerendszer ellen. És 1846-ban kiadja átdolgozott, egységes szerkezetbe tömörített formában, Reform címmel a Pesti Hirlapban megjelent cikkei egy részét. A Reform összefoglalja Eötvös politikai programját; természetes, hogy ez a program belejátszik írói működésébe is. "Hazánk nem maradhat jelen helyzetében" – hangzik a Reform első mondata, s Eötvös gondosan elhatárolja álláspontját azokétól, akik a reformot "részletenként", azaz "alkotmányos életünk jelen formáit fenntartva, egyes, időről-időre behozandó javítások által remélik eszközölhetni." Szerinte a reformnak "egész alkotmányos életünk szerkezetére" ki kell terjednie. A Reform az átalakulás alapvető kérdéseiként a jogok egyetlen osztályra korlátozottságának megszüntetését, a közigazgatás lazaságának és a kormány tehetetlenségének felszámolását s a felelősség kérdését jelöli meg.
A Reform fejtegetéseinél is meggyőzőbben érvel Eötvös A falu jegyzőjében.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
