2. A nápolyi bonyodalmak kezdete.

Full text search

2. A nápolyi bonyodalmak kezdete.
Nemsokára Lajos trónralépése után, 1343 január 19-én meghalt a 80 éves öreg Róbert nápolyi király, aki végrendeletében a megkötött egyesség ellenére* nem vejét, hanem Johanna leányát, annak halála után pedig ifjabbik leányát, Máriát jelölte meg a trón örökösének.*
Lásd a VII. rész 103. oldalán.
Lüning, Cod. Diplomat. Italiae, II., 1102.
Az ügy lehetőleg békés elintézése céljából Erzsébet özvegy királyné 1343 június 8-án nagy kisérettel személyesen elindult Nápolyba, de ott csakhamar a legkellemetlenebb benyomásokat nyerte. Endre fiát a nápolyi udvarnál úgyszólván semmibe se vették, menye, Johanna pedig, akinek udvarában a legkedvesebb emberek egyike a regős Bocaccio volt, aki Decameronjának sikamlós elbeszéléseivel és nyilvános felolvasásaival még jobban hozzájárult ahhoz, hogy a különben is könnyűvérű Johanna még jobban belemerüljön a szerelmi kalandok és az élvhajhászat feneketlen mocsarába.
A fia sorsa miatt aggódó anya már azon gondolkozott, hogy Endrét visszaviszi Magyarországba, de Johanna kérésére utóbb elállt ettől a szándéktól.
VI. Kelemen pápához is elment az özvegy királyné, hogy Endre fia jogos igényeinek érvényt szerezve, őt nápolyi királlyá megkoronáztassa, de itt is mindenféle nehézségek merültek fel, míg végre az ugyanakkor a pápai udvarnál eljáró követek ama, Lajos király és Erzsébet özvegy királyné tudtán kívül tett igéretük mellett, hogy 44.000 márkát lefizetnek a pápai kamara számára, elérték azt, hogy VI. Kelemen 1344 január 19-én kelt levelében kijelentette, hogy „bizonyos feltételek és kautélák mellett” Endrét mint Johanna férjét felruházza a királyi címmel, és intézkedik, hogy királlyá meg is koronáztassék.*
VI. Kelemen pápa levele Endréhez, Pray-nál, Annales II. 55. – Fejér, Cod. Dipl. IX/1., 220.
Erzsébet özvegy királyné nagy fénnyel és pompával megejteni szándékolt utazása az ország kincstárát úgyszólván teljesen kimerítette és az édes anyját rajongásig szerető fiatal király nemcsak, hogy óvást nem tett ez ellen, de ő maga intézkedett a szükséges összegnek kiutalása iránt, amely 17.000 márka aranyat, 27.000 márka finom ezüstöt tett ki s azonfelül még egy fél köböl vert arany forintot és tömérdek aprópénzt adott távozó édesanyjának, sőt még 4.000 márka aranyat utána is küldött.
Erzsébet özvegy királyné 1344 május 21-én, tehát majdnem egy teljes évi távollét után visszaérkezvén,* megütközéssel vette tudomásul fiával együtt a módot, amely mellett a követek Endre megkoronáztatását kieszközölték,* de azért, nehogy a magyar követeket szószegéssel vádolják és a rágalmazni szeretők Lajos királynak fösvény hírét költsék, hozzájárultak, hogy a kikötött összeg a pápai kamarának megfizettessék. De mivel a királyi kincstár üres volt, hamarosan adószedőket kellett a megyékbe és a király és királyné városaiba küldeni, akik a fentemlített összeget e célra kivetett külön adó címén összeszedvén, az aztán el is küldetett a pápai kamarának.
Anjoukori okmánytár IV. 430. – Zichy okmányt. II. 122. – Dominic. de Gravina (Chron. de rebus in Apulia gestis, Muratorinál XII.), úgy tudja, hogy Erzsébet királyné már április 4-én érkezett vissza Visegrádra.
Thuróczy, III., c. 4. – Bonfinius, Dec. II., Lib. 10.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT