6. Az 1345. évi horvát–dalmát hadjárat.
6. Az 1345. évi horvát–dalmát hadjárat.
A horvát–dalmát ügyek elfajulásán Lajos király annyira megbotránkozott, hogy a litván hadjáratból visszatérve, nyomban hozzálátott újabb sereg gyűjtéséhez s már 1345 június havában* 20.000 lovassal személyesen indult el Horvátországba, ahol seregét a hű Frangepánok és Kotromanovics István, előbb Bosznia bánja, most annak hűbéres hercegének hadai is szaporították.
Tkalcič, Monum. Cittis Zagr. I. 179.
A nagylelkü király harc és vérontás nélkül óhajtotta a magukról megfeledkezett s tőle elpártolt főurakat kötelességükre visszatéríteni, miért is Bihácsban tábort ütvén,* innét hívta fel a horvát és dalmát urakat és a városokat és várakat a meghódolásra. És ez egyszer nem is csalódott. Legelsőnek Nelipič özvegye jelent meg bünbánólag a király előtt s várát átadván, helyette terjedelmes birtokot nyert Cetinje mellett. Nemsokára ezután megjelentek a korbáviai grófok is és velük még számos főur, akik hódolatukat bemutatva, szintén átadták városaik és váraik kulcsát. Csak a Brebiri Subičok közül maradt el Pál, Osztrovicza, valamint Mláden, Klissza és Scardona ura, akik a tenger mentén fekvő erős váraikban és Velence támogatásában bizakodva, sehogy sem akartak térdet hajtani.*
Anjoukori Okmt. IV. 517.
Anonymus de Obsidione Jadrae, Schwandertnél 669.
Ellenben hódolatát akarta jelenteni a Velencének meghódolt Zára is, de annak követei már nem találták Lajos királyt és seregét Bihácsnál, mert az 18 napi ottartózkodás után visszatért Magyarországba.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
