Énekek éneke (Én)

Full text search

Énekek éneke (Én)
„Csókoljon meg a szája csókjával”: a szöveget az összefüggés kedvéért többen ekként módosítják: „Csókoljál meg engem szájadnak csókjával”.
„Olaj”: az Énekek énekében a szivet megittasító tulajdonság jelképe.
„A lányok”: a (pogány) népeket jelképezik (vö.: Iz 23,12; 37,22; 47,1; Jer 14,17 stb.). Izraelnek (a menyasszonynak) elsőbbsége nem akadályozza, hogy őket is meghódítsa a vőlegényből (Jahvéból) áradó báj varázsa. - Ez pedig Isten üdvözítő művének egyetemességére való utalás.
„A király”: Izrael királya Jahve, az Isten (1Sám 12,12; Iz 6,1.5; Jer 23,2; Ez 34,11-16). A babiloni fogságot követő időben gyakran nevezik így. Az Énekek éneke ebbe a hagyományba kapcsolódik bele. „Lakosztályába”: itt (valamint 3,4-ben és 8,2-ben) a király szobái a jeruzsálemi templomot jelentik, a fogság utáni Izrael szíve vágyának legfőbb tárgyát (Ez 43,1-9).
„Barna bőröm” (szó szerint: fekete): súlyos megpróbáltatások jelképe (vö.: már ebben a versben, továbbá: Jób 30,30; Siral 4,8).
„Jeruzsálem lányai”: azt a szerepet játsszák, amit a görög tragédiákban a Kar, mely a főszereplőt ösztönzi, hogy fejezze ki érzelmeit.
Kedár és Zalma sivatagi törzsek.
„Anyámnak fiai”: A káldeusok, akik Jeruzsálemet feldúlták. Különben Izrael „testvérei” (vö.: Ter 11,28. 31; 15,7; 22,20-23).
„Elküldtek szőlőt őrizni”: a babiloni szolgasorsra való utalás.
„A saját szőlőmet”: a menyasszony (Izrael) saját szőleje Palesztina (vö.: Iz 5,1; Jer 12,10; Zsolt 80), mely egy időre elveszett (Oz 2,5. 14. 17).
„A déli órában (nyájaddal) hol delelsz?”: Jahve, népének pásztora (Ez 34,1) hazavezeti majd népét a számkivetésből (Ez 34,13-15). - A déli óra a teljes boldogság jelképe (vö.: Iz 58,10; Zsolt 37,6; Jób 1,17).
„Körbe kóborolnom”: a szír és latin fordítás nyomán (M: mint elfátyolozott asszony).
„Társaidnak nyáját”: az idegen népeket (Jer 6,3), melyeknek királyai Jahvenak, Izrael királyának „társai” (vö.: Zsolt 45, 8). A vőlegényt kereső menyasszony a Jahvét kereső Izrael (Jer 31,22).
„A pásztoremberek tanyahelye körül”: Sion hegyén, Izrael királyainak székhelyén.
A babiloni fogság az egyiptomi szolgaságra emlékeztet (vö.: Iz 11,16; Jer 23,7-8).
A szerelmesek párbeszéde: a fogságból való hazatérés örömeinek költői elbeszélése (1,12-2,7).
„Nyoszolyánk üde zöld”: Palesztina, mely a megújuláskor mesésen termékennyé válik (vö.: Oz 2,23 k; Iz 30,23 k; Jer 31,12. 14).
Libanoni cédrus és ciprus a Templom (és a salamoni palota) értékes épületfája volt.
A virágok - nárcisz és liliom - a tavasz és a végső, boldog idők hírnökei (vö.: Iz 35,1; Oz 14,6).
„Bevezet ő engem a bornak házába”: Jahve visszavezeti Izraelt a „bor házába”, Palesztinába (vö.: Iz 62,8), és itt megittasodik szeretetének borától.
„Fölöttem lebegő zászlaja”: A foglyok összegyűjtésének jelképe (vö.: Iz 11,12; 49,22; 62,10).
„Gazellákra kérlek s mezők szarvasára”: héber szójáték, mely majdnem úgy hangzik, mint: „a Seregek Istenére”.
„Föl ne ébresszétek”: az alvás a száműzetés ájultsága (vö.: Iz 51, 17; 52,1-2). Az újjászületés csak a menyasszony szabad közreműködésével történhetik meg.
„A tél elmúlt”: a tavaszodás az üdv és hazatérés jelképe (vö.: Oz 14,6-8).
A rókakölykökön valószínűleg a gonosz szomszédokat kell érteni, akik ellenséges szemmel nézték Júda megújulási törekvéseit.
„Enyém a kedvesem, s én az övé vagyok”: a prófétai formula („Izrael Jahve népe és Jahve Izrael Istene”) költői megfogalmazása, melyben kifejezésre jut, hogy Izrael szívbéli megtérése után végérvényes lesz a szövetség közte és Jahve között (Jer 31,33; Ez 36,28).
A „nappali szellő feltámadása”, az „árnyékok odébbvonulása” (akárcsak a „reggel” és a „felébredés”) a végérvényes megszabadulás jelképei.
„Szövetség hegyein”: szó szerint: a kettévágott áldozatok hegyein. A kifejezés (vö.: Ter 15,10) emlékeztet arra, hogy Isten Ábrahámnak megígéri az elnyomottak hazatérését.
„Éjjelente”: az éjszaka a hosszan tartó szenvedés jelképe (Iz 5,30; 8,22; Zsolt 130,6).
„Kerestem”: Jahvét keresni, megtalálni: gyakori kifejezés a prófétáknál (vö.: Ám 5,4). Csak az találhatja meg, aki szívében megtér (Oz 3,5).
„A várost”: Jeruzsálemet.
„Hiába kerestem, nem találtam őt meg”: célzás a hazatérők elkedvetlenedésére (Iz 59,9-11).
„Az őrök”: az idegen, megszálló hatalom katonái.
„Anyámnak háza”: a Templom, melyet a régi Izrael, a mostaninak anyja épített. A „szoba” a szentek szentje.
„Füstnek oszlopa”: Jahve jelenlétének jele (Kiv 13,22), aki a száműzötteket haza fogja vezetni (Iz 40,3).
„Salamon hordszéke”: Salamon (a béke királya) itt a Messiás-királyt jelenti, ki a száműzötteknek meghozza a végső idők békéjét.
A Messiás trónfoglalásának jelenete: Jahve-királynak és népének misztikus menyegzője (Iz 61,10; 62,3-5).
A „mirha-hegy” és a „tömjén-domb” a templom fekvésére utal: a mirha szó (héberül: mor) elég világos (szójáték) utalás a Mória-hegyre, melyen a templom épült; tömjént pedig csak az áldozatbemutatásoknál használtak.
A számkivetés gyötrelmei megtisztítják Izraelt (Iz 40,2).
„Jöjj a Libanonról, ... jöjj hát ide”: javítás a régi fordítások szerint. Ellentétben az előző hívással (2,8 k) ezúttal a vőlegény hívja (Jeruzsálemből) a menyasszonyt.
„Oroszlánok... párducok”: az északról fenyegető ellenség hagyományos megjelölései (Jer 4,7; 5,6).
„Tej és méz”: az ígéret földjének jellemzői.
M. a vers végén hozzáteszi: „ciprusvirágokkal és nárduszokkal”.
„Kedveseim”: az izraeliták, kik hivatalosak az új idők boldogságára.
„Aludtam, de szívem ébren volt”: a hazatérő népnek is csak egy része volt éber (Iz 56-59; 63-66).
„A harmat”: az isteni áldás jelképe (Zsolt 133,3), főképp a végső idők áldásáé (Oz 14,6).
Üres kifogások.
„Kutattam utána, sehol sem találtam”: a következő sorokkal együtt Jahve magatartását érzékelteti a hűtlen Izraellel szemben: nem áll vele szóba (Iz 50,2; Jer 7,27; Péld 1,28).
„Miért különb a kedvesed más szerelmeseknél?”: az egy igaz Isten felülmúlhatatlansága (Iz 40,18-25).
A szerző itt a salamoni templom leírására utal (1Kir 6-7; 2Krón 3).
„A feje színarany”: ezzel volt bevonva a szentek szentjének fal-burkolata.
„Haja datolyafürt”: a templomot díszítő faragványok közt pálmák is voltak (1Kir 6,18).
„Medence”: 2Sám 22,16-ban ugyanez a kifejezés a tenger medrét jelenti. Itt a tisztulásra használt víz ércmedencéjére történik célzás, melyet Salamon készíttetett (1Kir 7,23-26).
„Kertjébe”: a kert Palesztinát jelenti, amit a szöveg azonosnak vesz a menyasszonnyal (4,12).
A 2,16 megismétlése. A sorrend felcserélése jelzi, hogy a menyasszony (Izrael) szíve ismét egészen Jahve felé fordult.
M. a vers végét így toldja meg: „rettenetes, mint hadseregek”. - Tirsa az északi országrész fővárosa volt. A két főváros együttes említése jelzi, hogy a menyasszony az újból egyesített Izraelt jelképezi hagyományos reménykedés szólal itt meg (vö.: Jer 3,18).
„Királyné... ágyasasszony”: Salamon háreméből vett kép. Ezek a különféle asszonyok a pogány népeket jelképezik, melyek az „egyetlen” Izraellel némileg mégis osztoznak Isten kegyeiben (vö.: 1,3).
A nehezen érthető vers talán azt akarja mondani, hogy Jahve váratlan elhatározással kezébe veszi népe sorsát és jóra fordítja azt (a lélek díszhintóba ülteti a menyasszonyt).
„Sulammit”: jelentése: a megbékélt, tehát aki megtalálta a békét, melyet „Salamon” ajándékozott neki (3,7).
A négyszer ismételt „térj vissza” egyrészt a fogságból való hazatérést érzékelteti, másrészt meg a szívnek Istenhez térését.
A menyasszony leírása megfelel a vőlegény korábbi (5,10-16) leírásának és Palesztina néhány földrajzi sajátosságára történik benne utalás.
„Köldököd”: Jeruzsálem, mely a „népek körében” (Ez 5,5) középütt áll, s félkörben völgyek szegélyezik.
„Gazella ikrei”: az Ebal és Garizim-hegy: az „Ikerhegyek”.
„Libanon tornya”: talán a nagy Hermon, mely Damaszkuszra tekint.
„A te hajfonatod”: a Kármel-hegy erdős lejtői leomló, dús hajfonatra emlékeztetnek.
„Pálmafa”: héberül Tamar, több bibliai asszony neve.
„Fölmegyek a pálmafára”: megfizetek Jahve riválisainak (vö.: Oz 2,4; Ez 23,3. 21).
„Az alvók” (talán az elszunnyadt Sulammit - vö.: 2,7): az alvás nem akadályozza meg, hogy a szerelem bora eljusson hozzájuk.
Mint a 2,10-ben: felhívás a tavasz élvezésére; de itt a menyasz-szony a hívogató.
„Ott akarom neked adni szerelmemet”: az új és végleges szövetség megkötése Jahve és Izrael között.
„A szerelemalmák”: a mandragóra gyümölcse, melyről azt tartották, hogy szerelmet ébreszt és termékenységet ad (Ter 30,14-16).
„Bár testvérem lennél”: Sulammit vőlegénye - Jahve megmarad megközelíthetetlen fönségében. Bár jönne közel, mintha testvérünk lenne, s valósulna meg köztünk a prófétai szó: Immanuel = velünk az Isten: Iz 7,4; 8,8).
„Akkor nem vethetne meg érte senki sem”: lehet, hogy a szerző előtt a Péld 7,13 lebeg (a feslett nő viselkedése az utcán), de talán mégis inkább a hitetlenek „klasszikus” gúnyolódása: „hol a te Istened?” (Joel 2,17; Mik 7,10; Zsolt 42,4. 11).
„És te oktatgatnál”: a végső időkben maga Isten fogja tanítani népét (Iz 48,17; Jer 31,33-34).
A menyasszony közeledik a puszta felől. Vőlegényéhez simul, aki a pusztában a szívére beszélt (Oz 2,16-25), és most újra birtokba veszi Palesztinát.
„Ébresztettelek fel”: eddig nem tudott kikeveredni az alvásból. Most végre - magán az ígéret földjén („az almafa alatt”) - felébreszti Jahve.
„Ott, ahol vajúdni kezdett veled anyád”: utalás a „hetita asszonyra” (Ez 16,3. 44. 45), Kánaán őslakóinak képviselőjére, akikkel az izraeliták a honfoglalás óta összekeveredtek. Ez a kezdeti folt a későbbi hűtlenségek egyik forrása.
„Pecsétként”: a pecsét tulajdonosának akaratát rögzíti. Itt Jahve akaratnyilvánítását, azaz a Törvényt jelenti, amit meg kell szívlelni („szívedre”) és meg kell tenni („karodra”).
„A szenvedély”: Jahve „szenvedélyes”, „féltékeny” Isten (Kiv 34, 14; MTörv 4,24 stb.).
„Akár az alvilág” (= a halál): olyan könyörtelen.
Valamelyik zsidó uralkodó (Joh. Hirkánusz Kr. e. 135-105) nagyon is emberi elgondolásainak éles bírálata a hagyományos theokrácia elvei alapján.
„Kis húgunk, kicsi még”: a gyenge és rosszul megerősített Jeruzsálem.
„Mit tegyünk húgunkkal, hogyha majd megkérik?”: A „kislány” bátyjai, a szadduceusok arra gondolnak, hogy szilárd erődítményekkel kellene gondoskodni a város védelméről. A megszemélyesített város azonban büszkén azt feleli, hogy neki ilyesmire nincs szüksége, hisz Isten szeme őrködik felette.
„Takarjuk el”: kiig.
„Salamon”: a történelmi Salamon király.
„Baal-Hamonban”: Jelképes név (= a gazdag népességű) Palesztina jelölésére.
„Csőszökre”: adóhivatalnokokra (vö.: 1Kir 4,7-19 5,7-8).
„Előttem a szőlőm”: védelmem alatt áll, más segítségre nem szorul.
„Salamon a tiéd”: a nagyravágyó politikája miatt gúnyosan Salamonnak nevezett Joh. Hirkánusz tartsa csak meg, amit jogtalanul szerzett!
„A termés őrei”: a szadduceus hivatalnokok.
„Ki a kertekben vagy”: a bölcsességről van szó, amit a szöveg itt azonosít az Énekek énekének menyasszonyával (vö.: Bölcs 8,2).
„Társaim”: istenfélő emberek (vö.: Zsolt 119,63).
A bölcsesség felelete: más szerző fogalmazása a menyasszony szavainak (2,17) felhasználásával.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages