BEVEZETÉS SIRÁK FIA KÖNYVÉHEZ

Full text search

BEVEZETÉS SIRÁK FIA KÖNYVÉHEZ
A könyv a görög Biblia része, a zsidó kánonból hiányzik. Deuterokanonikus könyv, melyet a keresztény Egyház elfogadott. Egyébként héberül írták, Szent Jeromos ismerte a héber eredetit és a rabbik is idézték. A héber szöveg kétharmadát megtalálták 1896-ban több késői kézirattöredékben. A szöveg eléggé zavart, és eltér a görög szövegtől. Az Egyház a görög szöveget ismerte el kánoninak, és ezt adja a jelen fordítás is.
Latin címe Ecclesiasticus (liber) vagyis „Egyházi könyv”. Ez az aránylag késői elnevezés (Szt. Ciprián) hangsúlyozni akarja a hivatalos használatot, amennyiben az Egyház elfogadta, míg a zsinagóga nem. A görög (vö.: az aláírást 51,30) a könyvet „Jézus, Ben Szira bölcsességének” nevezi, a szerző neve is szerepel 50,27-ben. A modernek Ben Szirának vagy Sziracidának nevezik (a görög forma után Sziráchnak). Az előszóban (1-34. versek) a szerző unokája elmondja, hogy ő fordította le a könyvet, amikor Euergetesz király uralkodásának 38. évében Egyiptomba jött és ott élt (28. vers). Csak VII. Ptolomeusz Euergeteszről lehet szó, és az adat megfelel Kr. e. 132-nek. Nagyapja, Ben Szira, tehát mintegy 60 évvel előbb, 190 körül élt és írta a könyvet. Egy belső bizonyíték is emellett szól: Ben Szira Simon főpapról személyes emlékei alapján dicséretet mond (50,1-21). Ez a II. Simon 200 után halt meg.
Palesztina 198-ban került a Szeleukidák uralma alá. Az idegen erkölcsökhöz való alkalmazkodás, a hellenizáció, melyet a vezető osztály egy része pártolt, és amelyet Antiochusz Epifánész (175-163) erőszakkal kényszerített, adta a keretet a könyv megírásához. A fenyegető újdonságokkal szemben Ben Szira hangoztatja a hagyományt. Írástudó volt, aki a bölcsesség szeretetét párosította a törvény szeretetével. Tele van buzgósággal a templom és szertartások iránt, tiszteli a papságot. A szent könyvek, a próféták és még inkább a bölcsességi könyvek voltak táplálékai lelkének. Ő maga is oktatástakart adni a bölcsességről azoknak, akik keresik (33,18; 50,27; vö.: a fordító előszavát a 7-14. versekben).
A könyv jól beleillik elődei és példaképei vonalába. Ha kivesszük azt a részt, amely a természetben (42,15-43,33) és a történelemben (44,1-50,29) magasztalja Isten dicsőségét, a függelékeket, a hálaadó himnuszt (51,1-12) és a bölcsesség kereséséről szóló költeményt (51,13-30), a könyv nincs jobban megszerkesztve, minta Példabeszédek vagy a Prédikátor könyve. A legkülönbözőbb tárgyú témák rendszer nélkül kerültek egymás mellé; sok benne az ismétlés, mintha apró, csoportosított képekből állna. A rövid mondások között laza a kapcsolat.
A benne levő tanítás szintén hagyományos. A bölcsesség, melyet Ben Szira hirdet, az Úrtól származik, elve az istenfélelem, mely erősíti az ifjúságot és biztosítja a jólétet. Az ember sorsára és a jutalmazás kérdésére vonatkozólag ugyanaz a bizonytalanság jellemzi, mint Jóbot és a Prédikátort. Hiszi a jutalmazást, érzi a halál órájának tragikus fontosságát, de még nem tudja, hogyan fizet Isten mindenkinek a tetteiért. Az isteni bölcsesség természetéről (24,1-22) a Példabeszédek és Jób könyveinek meglátásait viszi tovább.
Ben Szira szintén azonosítja a bölcsességet a Mózestől hirdetett törvénnyel (24,23-24), amint ezt megtette Báruk tanító költeménye is (Bár 3,9-4,4). A különbség csak az, hogy a bölcsességet a legalisták szerint szemléli, továbbá a törvény megtartását az istentisztelet pontos végzésében látja (35,1-10). Igen buzgó ritualista.
Ben Szira a régi bölcsektől eltérő módon elmélkedik a szent történeteken (44,1-49,16). Felvonultatja az Ószövetség nagy alakjait Hénochtól kezdve egészen Nehemiásig. Ezek közül hármat, Salamont (jóllehet ő az első bölcs), Rechabeámot és Jerobeámota deuteronomista történetírók szellemében szigorúan elítéli. A többi királyt is elmarasztalja, kivéve Dávidot, Hiszkiját és Joziját. De megbékélve szemléli a szenteket, hivatkozik csodáikra, melyeket Isten általuk művelt. Noéval, Ábrahámmal, Jákobbal, Mózessel, Áronnal, Pinchász-szal, Dáviddal Isten szövetséget kötött, amely kétségtelenül a népre is vonatkozik. Ez biztosítja egyes családok, főképpena papi családok állandó kiváltságait. A papság megbecsülése közel fekszik a szívéhez. Az ősök galériájában külön hely illeti meg Áront és Pinchászt, és az egész sort egy kortársnak, Simon főpapnak túláradó magasztalásával zárja le. Észrevehető borongással idézi fela múlt dicsőségét, mikor a jelenre gondol, és kívánja, hogy „a bírák és a próféták csontja” hajtson ki újra pihenőhelyükről (46,12; 49,10) és hogy legyenek utódaik. A Makkabeus-felkelés előestéjén írt, talán még megérte azt, és gondolhatta, hogy kívánsága teljesült.
Ebben a szent történetben Ben Szira kiemeli a szövetség gondolatát, de nem hagy különös helyet az üdvösség eljövendő reménységének. Mindazonáltal imájában (36,1-17) emlékeztet az Isten ígéreteire és irgalmat kér Sionra és Jákob törzseinek összességére. Ha ez messianizmusának kifejezése, bizony eléggé vérszegény. Mindvégig a bölcsek tanítása szerint foglalkozik az egyének problémáival. Nem a próféták módján prédikál, jóllehet közel áll hozzájuk.
Ben Szira a palesztinai zsidó bölcsesség utolsó kanonikus tanúja. Kiváló képviselője a haszidimek-nek, a zsidóság „bölcseinek” (vö.: 1Mak 2,42), akik nemsokára védeni fogják hitüket Antiochusz Epifánész üldözése ellen, és fenntartják Izraelben a hívők szigeteit. Krisztus prédikációja ezen fog majd kisarjadni. Jóllehet Sirák nem került be a zsidó kánonba, a rabbik gyakran idézik írásaikban. Az Újszövetségben Szent Jakab sok kifejezést kölcsönöz tőle levelé-ben és a zsoltárok után a keresztény liturgia is a legtöbbet használja.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages