Jób 30

Full text search

Jób 30
Jób 30.1
De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam.
Jób 30.2
Mit ért volna nekem kezüknek ereje? Eltűnt már belőlük az erőnek telje.
Jób 30.3
Nélkülözés, éhség felőrölte őket, hiszen a puszta gyökereit rágták, meg a bozótot a vadon sivatagban.
Jób 30.4
A sósfüvet szedték s a bokrok levelét, a rekettye gyökere volt a kenyerük.
Jób 30.5
A közösség köréből kitaszítják őket, s kiabálnak rájuk, mint a tolvajokra.
Jób 30.6
Szörnyű barlangokban kénytelenek lakni, porral telt odúkban, sziklaüregekben.
Jób 30.7
Tüskebokrok közül hallik kiáltásuk, csalánbokrok alatt kuporognak együtt.
Jób 30.8
És a gyermekeik: rettenetes fajzat, nép, melynek neve sincs, ország száműzöttje.
Jób 30.9
És ezeknek lettem most én gúnydalává, ezeknek szolgálok beszédjük tárgyául.
Jób 30.10
Undorodnak tőlem és távol maradnak, és nem átallanak arcomba köpködni.
Jób 30.11
Mert fellazította íjam, s meghajlított, kivetik szájukból (menten) a zabolát.
Jób 30.12
Jobb oldalam felől áll föl ez a fajzat, kövekkel dobálnak, ez a lövedékük, és utakat törnek, hogy tönkretehessenek.
Jób 30.13
Minden kivezető utamat elzárják, nekem esnek, és nincs, aki tiltaná nekik.
Jób 30.14
Széles faltörésen nyomulnak befelé, és a romok között hengergetnek.
Jób 30.15
Rettenetes dolgok fordultak ellenem, szelek szárnyán eltűnt méltóságom, akárcsak a felhő, elszállt boldogságom.
Jób 30.16
És mostan szétfolyik énbennem a lélek, nyomorteli napok szakadnak nyakamba.
Jób 30.17
Betegség mardossa csontomat éjszaka, s akik marcangolnak, sohasem pihennek.
Jób 30.18
Hatalmas erővel megfogja ruhámat, s mint köntös nyílását, összefűzköd.
Jób 30.19
Beletaszított engemet a sárba, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
Jób 30.20
Hozzád kiáltok, de nem adsz feleletet, itt állok, ám te ügyet sem vetsz rám.
Jób 30.21
Kegyetlen zsarnok lettél velem szemben, hatalmas kezeddel harcba szállsz ellenem.
Jób 30.22
Fölemelsz a földről, szélvész szárnyára vetsz, és mennydörgésnek hangjával rettentesz.
Jób 30.23
Nagyon jól tudom, hogy halálba viszel, a házba, ahol minden élő összegyűlik.
Jób 30.24
De rá emeltem-e a szegényre kezem, mikor nyomorában segélyért kiáltott?
Jób 30.25
Inkább sirattam, kire nehéz napok jártak, lelkem a szegényért gyászba öltözködött.
Jób 30.26
Bizony jót reméltem, és a rossz ért utol, fényességet vártam, és sötétség érkezett.
Jób 30.27
Egész bensőm nyugtalanul forrong, rám szakadtak a nyomor napjai.
Jób 30.28
Sötétségben járok, nincs vigasztalásom, feljajdulok, ha a gyűlésben felállok.
Jób 30.29
A sakáloknak lettem testvérévé, sorstársává váltam a struccmadaraknak.
Jób 30.30
Bőröm feketedik és leszakad rólam. Lázas forróságban égnek a csontjaim.
Jób 30.31
Gyászdallá változott citerám zengése, furulyámnak hangja siratóénekké.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages